Szeretik a gyerekek, ha a szüleik barkácsolnak nekik valami érdekeset, de még annál is jobban szeretik, ha közösen barkácsol a család. Például egy kartonkuckót. Vagy egy hajót, repülőgépet, autót... szintén kartondobozból.
Ez a cikk nem azért született, hogy a biotermesztésű festékanyagokkal biztonságosan bevont, kistermelők által termesztett bambuszból és fából készült, sanyarú sorsú perui formatervezők által tervezett és ezért nagyon drága (de újrahasznosítható) kézműves-fejlesztőjátékok tekintélyét aláássa. Fő üzenete viszont mégiscsak az, hogy egy egyszerű kartondoboz is lehet örömforrás. Mégpedig azért, mert a gyerekek az egyszerű örömforrásokat szeretik. Azt, hogy biotermesztésű festékanyagokkal biztonságosan bevont, kistermelők által termesztett bambuszból és fából készült, sanyarú sorsú perui formatervezők által tervezett és ezért nagyon drága (de újrahasznosítható) kézműves-fejlesztőjáték, azt nem tudják értelmezni. Azt viszont igen, hogy kartondoboz, amire rajzolni lehet, és bele lehet bújni.
A szülő felkészül
Mindezektől függetlenül persze a szülőnek feladatai vannak. Apuka keljen útra, és szerezzen nagy méretű kartondobozokat. Legyenek tiszták és feliratoktól, de főleg szegecsektől mentesek. Ezekből készül majd el a kartonkuckó, az autó, a hajó meg a léghajó, vagy valamelyik ezek közül. Anyuka készítse elő a színes papírokat, a mintás csomagolópapírt, a ragasztópisztolyt, az ollót, a mérőszalagot és a sniccert. Utóbbival fogjuk vágni a kartonlapokat, azonban elsősorban szilárd felületre fektetett elemek vágására alkalmas, így készítsünk be valamely hegyes, hosszú és vékony pengéjű kést is, mert ahol a sniccer tépi a papírt, ott késsel segíthetjük ki magunkat (illetve a kivágott kartonszeleteket a nagy egészből).
A beszerzett dobozok mérete nagyban befolyásolja majd, hogy mi is készül belőlük. Ha kevés a doboz, és kisebb, akkor személyautó, vitorlás hajó és léghajó készítésébe érdemes fogni. A mellékelt képekből merített inspirációnál többet munkamenetként egy kreatív szülő nem is igényel, hiszen ki kell vágni néhány kör alakú elemet a kartonlapból, rá kell ragasztani a doboz oldalaira és széleire, előtte vagy utána kiszínezni őket, és igazából kész is a dobozjármű.
Lég- és vitorlás hajó
Még egyszerűbb a léghajó (pontosabban légdoboz): itt semmi mást nem kell tenni, mint a doboz széleibe lyukakat fúrni, azokba pedig befűzni néhány zsineget, amelyek túlsó végeire lufikat kötünk. A gyerek ül a dobozban, felette a lufi, és tisztára olyan, mintha repülne. Az élmény persze fokozható azzal, hogy a doboz oldalait közösen összerajzoljuk mindazzal, ami eszünkbe jut. De mintás csomagolópapírral is bevonhatjuk léghajónk kosár részét. Ha elképesztően stílusos kartonléghajót alkotnánk, akkor régi vagy salátává rongyolódott autóstérképeink maradékát tapétázhatjuk a doboz oldalára, hiszen aki léghajóval száll fölébe, annak is térkép a táj.
Kicsit nehezebb dolgunk lesz, ha a gyerek hajót barkácsolna a rendelkezésre álló dobozból. Egy átlagos kartondoboz ugyanis nem hajótest alakú, viszont könnyen azzá varázsolható, például úgy, ha az elejére egy másik, félbehajtott kartonszeletet erősítünk, hogy a végeredmény hajóorra hasonlítson. Ragasztópisztollyal megoldható ez is. A vitorlaárbóc felerősítéséhez viszont már kevés lesz a ragasztópisztoly. Ha nincs megfelelő méretű fapálcánk, csavarjuk ki a felmosó nyelét, fúrjunk függőleges pozícióban két-két lyukat a doboz hátoldalába, azokon keresztül kötözzük a hátlaphoz az árbócot, hasonló eljárással kössünk rá egy egyszerű téglalapot kartonból, az lesz a vitorla. Ha kifesteni nem szeretnénk, a kartonkaravella készen van, be lehet szállni, és kezdődhet a lakás gyarmatosítása.
Ajtó, ablak, kész
Ha apuka sok és nagy dobozt szállít haza, abban az esetben a gyerkőcök jó eséllyel kartonkuckót akarnak majd barkácsolni, hiszen egy valódi dobozházba be lehet bújni, be lehet oda hordani a baba- és dínóállományt, a legót, a kockákat, a távirányítókat, a pokrócokat, a párnákat, az ebédet és a vacsorát, vagyis be lehet költözni. Ahová pedig be lehet költözni, oda a gyerek be is költözik, hiszen igénye van rá, hogy elbújjon a világ és főleg a szülei elől. A kartondobozból készült gyerekkuckónak egyetlen kritériuma van: legyen valamennyire stabil. Vágjunk rá egy ajtó- meg egy ablaknyílást, mind a négy oldalán szalagragasztózzuk a padlóhoz, azzal készen is van. Hogy milyen díszítőelemeket készítünk még rá, vagy milyen tapétával vonjuk be, az már ízlés, idő, na meg persze politikai akarat kérdése. A gyerekeknek tetszeni fog.
Hagyjuk őket békén!
Akinek viszont sem sniccere, sem óriásdoboza, sem ideje, sem kedve mindehhez, az is tud örömet szerezni a gyerekének, akár egy közepes méretű kartondobozzal is. Fogja meg a dobozt, adja oda a gyerekének, tegyen bele néhány filctollat, mondja azt, tessék. A gyerek majd megörül mindennek, bemászik a dobozba, majd kimászik belőle, majd visszamászik, és elkezdi kívül-belül összerajzolni a dobozt. A fáradt és elfoglalt szülő pedig a kanapéra veti magát, szomorúan konstatálva, hogy nem elég jó szülő, hiszen a gyereke egy üres kartondobozzal játszik, ami igazából csak... szemét. Bánatában a közösségi portált kezdi böngészni, ahol bele is fut egy anyukák által rommá osztott Vekerdy Tamás-idézetbe, amely így szól: „Ha békén hagyod a gyereked, magától megtalálja az útját.ˮ
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.