Ahol a bajnoki címmel is csalódás lehet egy szezon – ez volt a spanyol bajnokság 2018/2019-ben

2018-ban a címvédő Barcelona vezetősége a bajnokság rajtja előtt a keretfrissítést jelölte meg a legfontosabb nyári feladatnak. Ezúttal nem volt sztárigazolás, helyette fiatal és tehetséges játékosokba invesztált a klub. Érkezett Lenglet a Sevillától (36 millió euró), Arthur a Grémiótól (31 millió), Vidal a Bayern Münchentől (18 millió euró) és Malcom a Bordeaux-tól (40 millió).

A bajnoki cím ellenére is csalódás a Barca szezonja

A szezon jól indult, a Barcelona az első négy bajnokiját megnyerte, de már ekkor is voltak jelei, hogy a túlságosan pragmatikus Valverde nem tud bánni a rendelkezésére álló csapattal. A szeptember 23-ai Girona elleni 2–2-es döntetlen a Camp Nouban egy hónapos nyeretlenségi szériát indított el, amely alatt a katalánok kikaptak a Leganéstől, és ikszeltek a Bilbaóval valamint a Valenciával. Ebben a periódusban a Barcelona kilenc pontot veszített, és a spanyol média Gerard Piquét nevezte meg bűnbaknak, akinek minden meccsére jutott legalább egy végeredményt befolyásoló hiba. 

A probléma azonban sokkal mélyebben gyökerezett néhány egyéni hibánál. Egy évvel korábban Valverde folyamatosan kivárásra, minimális kockázatvállalás mellett a tutira játszott, de az akkori keret nem is volt alkalmas másra. Nyáron viszont a vezetőség elköltött egy zsáknyi pénzt, hogy befoltozza a keretet, ennek ellenére a Barcelonán még mindig sokszor érezhető volt a tanácstalanság, amiből csak Messi és Coutinho egyéni villanásai tudták kirángatni a csapatot.
Valverde a nála kőbe vésett 4–4–2 és a 4–3–3 között vívódott egész szezonban. Míg előbbi a Barcelonához méltatlan, korlátolt és defenzív felállás, addig utóbbihoz nem igazán ért a spanyol kritikák szerint. „Valverdét ki lehet venni a középmezőnyből, de a középmezőnyt nem lehet kivenni Valverdéből” – gúnyolták a közösségi médiában a spanyol edzőt, a megállapítás pedig tavasszal végleg igazolást nyert. Ugyan Messi és Suárez formajavulásával a Barcelona elkezdte nyerni a meccseket, és már április elejére bebiztosította a 26. bajnoki címét, játékban semmi extrát nem tudott nyújtani. 

Messi a szezon elején nyilvánvalóvá tette, hogy számukra idén a Bajnokok Ligája a prioritás. „Mindent megteszünk azért, hogy visszahozzuk a BL-trófeát a Camp Nouba” – jelentette ki határozottan a csapatbemutatón. A Barcelona elsőként jutott tovább a csoportjából, utána a nyolcaddöntőben az Olympique Lyont, a negyeddöntőben a Manchester Unitedet búcsúztatta nagyon simán. A Liverpool elleni hazai elődöntőn is visszafogottan játszott a csapat, de Messi zsenialitásának köszönhetően 3–0-s előnybe került a visszavágóra. Úgy tűnt, hogy ezt innen nem lehet elrontani, de a Liverpool elhitte, hogy van visszaút, Valverde pedig fapofával nézte végig, ahogy mentálisan agyonverik és kiejtik csapatát.

A Barcelona távolról sem annyira jó, mint ahogy azt a bajnoki eredmények mutatják (a katalánok az összes fontos meccsüket megnyerték a ligában, voltaképp ezért lettek bajnokok), de háromgólos előnyről akkor sem szabad kiesnie egy ekkora klubnak – pláne nem két egymást követő évben. Tavaly az AS Roma, idén a Liverpool ellen mégis megtörtént, és ezért egyszemélyben Valverde a felelős. 

A katalánok május 25-én még Király-kupa-döntőt játszanak a Valenciával, tehát könnyen lehet, hogy két trófeát is nyernek, de minden bizonnyal ez is kevés lesz ahhoz, hogy sikeresnek ítéljék a 2018/2019-es szezont. Josep María Bartomeu klubelnök azt mondta, hogy bízik Valverdében, de senki nem fog meglepődni, ha nyáron mégis edzőt váltanak Barcelonában.

A Real nem tud létezni  Zidane nélkül

Julen Lopeteguit sokan féltették a Real kispadjától, de a korábbi spanyol szövetségi kapitány hamar bebizonyította, hogy nem az epizódszerep kedvéért szerződött Madridba. Miközben a fél világ Ronaldóért és Zidane-ért sírt, Lopetegui kockázatos döntések sorát meghozva próbálta nyomatékosítani: ez az ő csapata. A nyáron összesen 140 millió euróért igazolt Odriozolát, Courtois-t, Marianót és Viníciust hetekig jegelte (a 18 éves brazil csodagyereket egészen a Castilláig száműzte a harmadosztályba), az oroszországi világbajnokság legjobb játékosának választott Modricra csak csereként számított, miközben megpróbálta beépíteni a Zidane-korszakban látványosan mellőzött Ceballost. A leggyakoribb kérdésre, azaz, hogy hogyan fogja tudni pótolni Ronaldót és az ő szezononkénti 50 gólját, az volt a válasza, hogy egyének helyett csapatban kezdett gondolkodni. Az eredmények pedig – a kezdeti döccenőt követően – őt igazolták. Az Európai Szuperkupa elvesztése után a Real sebességi fokozatot váltott, és elsöpört mindenkit, aki az útjába került.

Szeptember 26-án azonban valami megtört hirtelen. Sevillában egy sima hármast kaptak a madridiak, akik aztán a következő három meccsükön sem tudtak a kapuba találni. A klub elérte a 21. századi történetének mélypontját, de Lopetegui és a játékosok is azt hajtogatták, hogy nincs gond, csak az a fránya labda nem akar bemenni. A Real nem tudott kijönni a gödörből, Lopetegui pedig egy karakteres vezető helyett egy megtört és magányos edző benyomását keltette. A válás borítékolható volt, ami a Barcelonától elszenvedett 5–1-es vereség után lett hivatalos. Lopetegui összesen 138 napot élt meg a kispadon.

Tartalékok közül  a nagyszínpadra

Lopetegui helyét a klub korábbi játékosa, a tartalékcsapat edzője, Santiago Solari vette át, aki négy győzelemmel indított, és a kéthetes „próbaidő után” (a spanyol szabályok szerint a kluboknak két hetük van új vezetőedzőt találni, máskülönben az ideiglenesen kinevezettel kell szerződést kötniük) 2021-ig szóló szerződést kapott. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy az eredmények csak az új edző hozta kezdeti lendület velejárói voltak. A Real kellemetlen vereségek sorát szenvedte el, de az igazi problémát a kulcsjátékosok formájának visszaesése jelentette. Bale pályán mutatott gesztusaiból egyértelműen kiderült, hogy nem érzi jól magát a csapatban, Kroos hónapokon át fantomközéppályást játszott, Marcelo elhízott, majd fűt-fát ígérgetett, hogy lefogy, de titkon már ment volna Ronaldo után a Juventusba. 
Isco sokszor a keretbe sem került be valami ostoba személyes probléma miatt. Februárra eljutott oda a Real, hogy a siker a 18 éves Viníciuson állt vagy bukott. A brazil csodagyerek azonban – a teljes csapattal együtt – hét nap alatt csúnyán leszerepelt: kiestek a Spanyol Kupából a Barcelona ellen, négy nappal később kiszálltak a bajnoki címért folytatott versenyfutásból (szintén a Barcelona ellen), majd hazai pályán 4–1-es vereséget szenvedtek a tinikkel felálló Ajaxtól, így kilenc év után ismét a legjobb 16 között búcsúztak a Bajnokok Ligájától. Ezek után Solari még megkapta a Valladolid elleni bajnokit, amit meg is nyert, de másnap reggel már a valdebebasi irodájában csomagolta a cuccait: a Real kirúgta őt. Solari 119 napig húzta a kispadon.

A második edző távozása után Florentino Pérez klubelnöknek nem volt választása, a tutihoz kellett nyúlnia: Zinédine Zidane-hoz. 2018. május 31-én, öt nappal a harmadik BL-győzelem után a francia egy rendkívüli sajtótájékoztatón köszönt el a klubtól. Távozását azzal indokolta, hogy három év után változásra van szüksége, a játékosoknak pedig új hangokra, mert már nem tudja őket motiválni. Kilenc hónappal később azonban mindkét félnek be kellett látnia: Zidane nem tud létezni a Real Madrid nélkül, és a Real Madrid sem Zidane nélkül.

A szezonból hátralévő időszakban Zidane Realja is többször botlott, de ez már senkit nem érdekelt. Mindenkinek a nyári átigazolási időszak lebeg a szeme előtt, ahol Pérez várhatóan mélyen a zsebébe fog nyúlni, és egyes sajtóhírek szerint 500 millió eurót fog elkölteni új játékosokra. Konkrétum egyelőre nincs, naponta váltakozó sztárnevek azonban vannak: Eden Hazard, Neymar, Kylian Mbappé, Sadio Mané, Luka Jovic, Christian Eriksen – nem kizárt, hogy közülük többen is a Realnál kötnek majd ki a nyáron.

Korszakváltás jöhet az Atléticónál

Az Atlético Madridnak még soha nem volt olyan bő és értékes a kerete, mint idén, ennek ellenére Diego Simeone közel sem tudta kihozni belőle a maximumot. Az Atlético csúnyán beragadt a rajtnál, sorra játszotta a döntetleneket, pedig ez volt az az időszak, amikor megléphetett volna a Barcelona elől. Később már a sorozatos 1–0-s győzelmek sem voltak elegendőek ahhoz, hogy utolérjék a katalánokat – erre az április 6-i Barcelona–Atlético Madrid meccsen volt a legnagyobb esélyük, de Costát már a 28. percben kiállították (a spanyol csatár utólag nyolcmeccses eltiltást kapott, amiért a szájára vette a játékvezető édesanyját), a Barcelona pedig végül 2–0-ra nyert, és bajnok lett. 

Nyáron óriási átalakuláson fog átesni a csapat, Godín, Hernández és Griezmann biztosan távozik, de könnyen lehet, hogy Juanfran, Filipe Luís, Costa és Rodri is követi őket. Az Atléticónál amúgy is rengeteg pénz van, a játékoseladásokból befolyó 2-300 millió euróval kiegészítve pedig biztosra vehető, hogy igazi sztárokat próbálnak majd meg Madridba csábítani. A sajtó egyelőre három nevet dobott be: Icardi, Cavani, Dybala.

Harc a Bajnokok Ligájáért

A negyedik, azaz Bajnokok Ligája-indulást érő helyet az utolsó pillanatban szerezte meg a Valencia, amely botrányosan kezdte az idényt. A gyenge szereplést elsősorban a támadók pocsék helyzetkihasználása okozta. Az xG-mutató azonban (amely nem a helyzetek számát, hanem azok minőségét méri) nem hazudott: a Valenciának egész végig a top 4-ben lett volna a helye. A futballban hosszú távon minden kiegyenlítődik, így volt ez a Valenciával is, amely parádés tavaszt produkált, volt egy 19 meccsen át tartó veretlenségi sorozata, amelynek eredményeként kupadöntőbe jutott, az Európa-ligában elődöntőt játszott, a bajnokságban pedig megszerezte a negyedik helyet. 

A Getafe volt a szezon meglepetéscsapata, az Atlético és a Barcelona után ők kapták a legkevesebb gólt, az utolsó négy fordulóban viszont kétszer is vereséget szenvedtek, ez pedig pont elég volt ahhoz, hogy a Valencia a jobb egymás elleni eredménynek köszönhetően beelőzze őket. A madridi kiscsapatnál valószínűleg az Európa-liga-indulásnak is örülnek, már csak az a nagy kérdés, hogy meg tudják-e tartani a sikeredzőt, José Bordalást.

A Sevilla az előző évhez képest visszaesett, és csak a hatodik helyen ért célba, de ami mindennél fontosabb, hogy visszatért a klubhoz Ramón Rodríguez Verdejó, ismertebb nevén Monchi, a világ talán leghíresebb és legjobb sportigazgatója. 

Negatív meglepetés volt a Betis, a Villarreal, a Celta Vigo és a Girona szereplése – utóbbi el is köszön az élvonaltól egy időre. A Gironán kívül a két újonc, a Rayo Vallecano és a Huesca a másik két kieső.

Az év edzője: Gaizka Garitano (Bilbao). Garitano egy kieső helyen álló csapatot vett át decemberben, amelyet aztán tavasszal a hetedik helyig repített, úgy, hogy az utolsó fordulóban még az Európa-liga-induásra is megvolt az esélyük.

Az év játékosa: Lionel Messi (Barcelona). Bár több kiemelkedő egyéni teljesítmény is akadt a spanyol bajnokság idei szezonjában, gólok és gólpasszok tekintetében is Messi volt a legjobb, ráadásul csakis miatta nem tűnik középmezőnybeli csapatnak a Barcelona.

Az év pozitív meglepetése: A Getafe alapvetően egy masszív középcsapatnak számít, de idén messze felülmúlta a várakozásokat, és a spanyol ligától teljesen idegen, „rúgd és fuss” stílusú focijával az utolsó pillanatig harcban volt a BL-indulásért.

Az év negatív meglepetése: A Real Madrid csak a harmadik helyen zárta az idényt, ami önmagában nem lenne tragédia, de a kilátástalan játék, a sztárok formájának visszaesése és a 11 bajnoki vereség méltatlan a klubhoz.

A szezon csapata: Jan Oblak (Atlético Madrid) – Damián Suárez (Getafe), Clément Lenglet (Barcelona), Diego Godín (Atlético Madrid), Jordi Alba (Barcelona) – Dani Parejo (Valencia), Giovani Lo Celso (Betis), Santi Cazorla (Villarreal) – Pablo Sarabia (Sevilla), Iago Aspas (Celta Vigo), Lionel Messi (Barcelona)