Naszvadon maradtak a pontok

A női I. kézilabdaliga 22. fordulójában nyerni akartak a vendéglátók, ám szívósan tartották magukat a mindössze hét emberrel kiálló vendégek.
Ősszel 32:21-re végződött a járási rangadó a csallóközaranyosiak javára, ezért volt miért visszavágniuk a naszvadiaknak. „Rányomta a bélyegét az összecsapásra, hogy zárómérkőzésként került a bajnokság műsorába, ugyanakkor viszont nem vesztett abból az értékéből, hogy mégiscsak régióderbi. Nagyszerű hangulatban kezdődött, a közönség is élvezhette, miközben mindkét csapat azzal a szándékkal lépett pályára, hogy megszerezze a két pontot – vázolta az előzményeket Miskovics György, a naszvadi-ímelyi csapat edzője. – S bár kevesen érkeztek a csallóközaranyosiak, elejétől kezdve tudtunkra adták, nem kirándulni jöttek hozzánk, és győzni akarnak. Nekünk meg volt mit visszaadnunk az őszi vereségért. Játékunkban sok volt az eladott labda, a kimaradt helyzet. Ez tette izgalmassá a mérkőzést. Ha kevesebb pontatlansággal kézilabdázunk, hamarabb eldőlt volna a két pont sorsa. Így legalább a nézők jó hatvan percet láttak, hiszen sokáig fej fej mellett haladt a két csapat. Vendégünk csak a legelején vezetett, aztán végig mi voltunk lépéselőnyben. Az utolsó tíz percben már nem úgy ment a gépezet, ahogyan kellett volna. Drámai öt perc végén mi dobtuk az utolsó gólt, és megnyertük a nagyszerű rangadót.”

Már ebből is kiderül, hogy a végén akár fordíthattak volna a csallóközaranyosiak: „Bárhogyan mérlegelem, ebben a párharcban benne volt a győzelmünk is – állapította meg a bajnoki után Pint János csallóközaranyosi klubelnök. – Csak nyolcan utaztunk, hét egészséges és egy sérült emberrel. Ebben az összeállításban minden tőlük telhetőt megtettek játékosaink. Ami feltűnt, hogy ilyen kevesen sem fáradtak el, jól bírták erőnlétileg, jobban, mint a hazaiak, akik többen voltak. Hogy mégis kikaptunk, azt elsősorban abban kell keresnünk, hogy harmincöt lövésünk nem végződött góllal. Több ziccerünk is kimaradt, kihagyott hetes is volt közte. Kicsit nagyobb koncentrációval elvihettük volna az egyik pontot. Tehát maradt hiányérzetem, de csak jót mondhatok a hét bátor lányról, akik helytálltak Naszvadon.”