Szimbiózisban

sz

Barátnők. Jó barátnők. Még annál is jobbak. Ha a helyzet úgy hozza: partnerek. Filmben, színpadon, sorozatban. Sokat tudnak egymásról. Majdnem mindent. A „majdnemet” egyikük sem piszkálja. Szükség esetén természetesen mindkettőjük előtt megnyílik a hetedik szoba. Sarkig tárnák az ajtót a másik előtt. Egri Márta és Bánsági Ildikó.

Hogyan ismerkedtek meg? Egymásba botlottak a színművészeti főiskola kapujában? – kérdezem Egri Mártát, aki Martin Čičvák vígszínházi rendezésében, John Cassavetes filmjének színpadi változatában, a Premierben Kelly, a bölcs és alázatos öltöztetőnő szerepében villantja fel finom humorát és nem kis emberismeretét.

Gimnázium, színjátszó kör. Konrád Antal rendezte a darabot, Ildikót a Nemzeti Színházból ismerte, s mivel szükség volt egy másik lányra, elhívta őt. Mi ketten ott és akkor találkoztunk először. Én negyedéves voltam, készültem a főiskolára. Ildikónak mondtam el először a felvételi anyagot. Meghallgatott, és ötleteket adott. Eggyel felettem járt aztán a főiskolán. De nem voltunk napi kapcsolatban. Éltük a magunk életét.

Baj esetén egymásba kapaszkodtak?

Ritkán, nagyon ritkán. Talán csak szerelmi bánatunkban.

Volt idő, amikor mindketten a Vígszínházban játszottak, ahová most vendégként tért vissza sok-sok év után.

Amikor szülni mentem, akkor hívta át az akkori igazgató Ildikót egy másik színházból. Az én szerepemet vette át Az ifjú Werther szenvedéseiben. Aztán együtt játszottunk a Fejes Endre és Presser Gábor nevével fémjelzett Jó estét nyár, jó estét szerelemben. Ildikó volt Karácsony Nagy Zsuzsanna, én Ilona, a kis fodrászlány.

Aztán évtizedekkel később, a Sírpiknik című tragikomikus történetben a Víg özvegyek klubja – Örök szövetsége tagjai voltak a Thália Színházban. Vitális szépasszonyok egy fodrászszalonban, majd elhunyt férjeik sírjánál, a temetőben.

Nem ott kerültünk először össze, hanem Till Attila filmjében, a Pánikban. Ott nagyon erős szimbiózisban voltunk egymással. Két barátnő pasi nélkül. A szexbolt a mi ötletünk volt. Mi forszíroztuk a rendezőnél.

Nem neki jutott az eszébe?

Volt rá némi utalás a forgatókönyvben, de hogy bemegyünk és vásárolunk, azt mi találtuk ki. Teljesen természetesen adódott az egész.

Elképesztő, amit ott ketten műveltek. Esendők voltak, kitárulkozók, szexéhesek, zabálnivalók. Csak úgy szikrázott a jelenet.

Izgultam nagyon, hogy milyen lesz. Végig egymásból játszottunk. Ildikó elkezdett egy mondatot, én meg befejeztem. Mindig egymásból indultunk ki. Erre csak a jó partnerek képesek.

És az a jelenet, amikor Ildikó a tűzoltókkal kacérkodik?

Én azon fetrengve nevettem. Teljesen kész voltam.

Ott állt egy sistergő csillagszóró.

Ő egyébként is olyan. Az életkedve, a pozitív gondolkodása újra és újra lenyűgöz.

Jelzi, ha padlón van? Elárulja?

Igen. A válása idején is kérte, hogy beszéljünk. Emlékszem, Szentendrén találkoztunk, és mindketten tonhalsalátát rendeltünk. Elmondta, mi van, aztán eltelt négy év, és én hívtam fel őt, hogy menjünk tonhalsalátára. Azonnal tudta, hogy bajban vagyok. Ugyanazon a helyen találkoztunk, ugyanazt a tonhalsalátát rendeltük, és jól kipanaszkodtam magam.

Hullottak a könnyei a tányérba?

Egyikünk sem az a sírós fajta. Mindketten megálljuk könnyek nélkül. Pedig Ildikónak nagy szláv lelke van, orosz az édesanyja. Ő mindent nagyban él meg. Nagy szenvedéllyel. Én zárkózottabb vagyok, visszafogottabb. Ő nagyon tud örülni, bánkódni. Sírni sosem láttam őt. Elkeseredni, szomorúnak lenni igen, sőt még kétségbeesve is. Én a színpadon sem tudok sírni. Borzasztó, nem?

Nem ezen múlik.

Könnybe lábad a szemem, ha kell, de nem sírok, nem zokogok. Arra nem vagyok képes. Mi még azt tanultuk, hogy ne a színész sírjon, hanem a néző. Nálam ez valahol mélyebben zajlik, és máshogy mutatkozik meg. De a lényeg ugyanaz. Én is tudok szárnyalni vagy összeomlani.

Asztal mellett kitárgyalják a pasikat Ildikóval?

Persze, hogyne?! Megállapítjuk, hogy a mai pasik, legalábbis a mi korosztályunkban, nagyon le vannak robbanva. Használhatatlanok. Nincs bennük tűz, energia, lelkesedés, életszeretet. Tisztelet a kivételnek.

Együtt játszottak a Korhatáros szerelemben is. Remek sorozat volt. Melyikük tudta meg hamarabb, hogy a másik lesz a partnere? Ildikó egy nagy szelet kavaró szépasszony volt, ön pedig egy rákos beteg.

Ugyanaz történt itt is, ebben a romantikus vígjátéksorozatban, mint évekkel korábban, a Pánikban. Ott is Ildikó révén kaptam szerepet. Tilla ajánlotta fel neki, hogy hozza el a barátnőjét, vele játsszon a filmben. Így kerültem a képbe én. A Korhatáros szerelembe is őt választották be elsőként. Aztán kellett hozzá valaki, és megkérdezték, ki a barátnője. Hát én! Fordítva még nem történt meg ugyanez. Én még nem juttathattam őt szerephez. Nem volt rá lehetőségem, hogy őt hívjam. Remélem, ennek is eljön majd az ideje.

Nem zavarta, hogy amíg ön halálsápadtan az ágyat nyomta, ő majd kicsattant az élettől?

Nem, mert mindketten nagyon jó szerepet kaptunk.

Mi volt Ildikó első reakciója, amikor meglátta rákos betegnek sminkelve?

Megrémült. „Jaj, de borzasztóan nézel ki!” – mondta. A szerepet viszont nagyon élvezte. Én is az enyémet.

Egy egész filmet képesek lennének elvinni a vállukon.

Vinnénk is, ha lenne mit.

Napi kapcsolatban vannak?

Változó. Néha hetek telnek el, máskor három hónap is, hogy nem beszélünk, aztán egymás után többször is.

Vannak éjszakába nyúló, nagy beszélgetéseik?

Lehetnének, de nincsenek. Egy mély barátsághoz nem szükségesek az éjszakai dumcsik. Mindketten dolgozunk, elfoglaltak vagyunk, tudjuk, hogy az úgysem lenne alkalmas egyikünknek sem. Délután szoktuk hívni egymást. Mostanában szerencsére egyébként sincs olyan problémánk, amely éjszakai beszélgetést kívánna. Hétvégén sem jutna eszembe felhívni őt. A szombat-vasárnap a családjáé. Vagy a fia, vagy a lánya van nála, vagy mindketten meglátogatják. Olyankor főz. Nagy ebéddel rukkol elő. Ő olyan igazi mama.

Édesanyja, Náray Teréz, aki ugyancsak nagyszerű színésznő volt, milyen viszonyban volt Ildikóval?

Szerette őt. Látta, hogy jó barátnők vagyunk, s neki ez pont elég volt. Nem beszéltünk erről.

Előfordult már, hogy valamin összevesztek?

Soha. Bár a második férjemet nem kedvelte.

Meg tudta bocsátani neki?

Az idő tájt nem nagyon beszéltünk.

Van olyan tulajdonsága, amelyet nehezebben visel?

Nem tudok mondani semmit. Mindenkinek vannak hibái. Nekem is. Én úgy fogadom el őt, úgy szeretem, ahogy van. Mondhatnám, hogy hú, ez meg az, de soha nem bántottuk meg egymást. Egyszer ugyan megígértem neki, hogy elmegyek vele Londonba, aztán valahogy nem került rá sor. Nem haragudott meg rám. Ez még nem jött össze. Félek, hogy nem is fog. A kutyáink miatt. Ők nem engedik.

Tíz év múlva a Macskajátékot is eljátszhatnák. Ön lenne Giza, ő meg Orbánné.

Boldogan, csak éljük meg! Szeretnénk még valamit együtt létrehozni. Ha nem a Macskajátékot, akkor valami mást. Magyar írók, munkára fel! Itt vagyunk, jól vagyunk, csak tessék, tessék! Én már a fehér hajammal is jól érzem magam, de Ildikónak még kell a szín, ezt tartsuk szem előtt!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?