Bolond, aki bolondnak nézi

Az angol klub idén ünnepli majd százéves születésnapját (1919. október 17-én alapították), és mi lehetne annál nagyobb dolog, mint hogy a centenáriumot egy feljutással ünnepelje. A csapat története korai szakaszában az első- és másodosztály között ingázott, és csak a hatvanas–hetvenes évekre vált komoly tényezővé.

Ehhez kellett Don Revie menedzser is, aki 1958 és 1962 között középcsatárként tevékenykedett, és aki 1961-ben Jack Taylor lemondását követően 1961 márciusától edzőként is irányította társait.

A hatvanas évek fénykora

Revie megjelenésével alapvető szemléletváltás történt a klubon belül. Nem volt könnyű dolga, a városban a rögbicsapat sokkal népszerűbb volt, ráadásul a futballcsapatnak adósságai is voltak, ő mégis úgy vélte, egy labdarúgónak meg kell adni a magasabb minőséget. Kiharcolta, hogy játékosai kiváló körülmények között dolgozhassanak (ha úgy alakul, magasabb kategóriájú szállodákban lakjanak), kiiktatta az önérzetességet és családias légkört vezetett be. Ugyan bizalmat éreztetett játékosai iránt, mégis mindig mindenkiről tudni akart mindent a pályán kívül is. Nem volt ez másképp az ellenfelekkel sem, minden riválisról nagy paksaméta feljegyzést készített, hogy játékosainak el tudja mondani azok gyengeségeit és erősségeit. Megreformálta az akadémiai képzést, több bizalmat szavazott a fiatal, saját nevelésű játékosoknak.

De akadtak furcsa dolgai is, a tradicionális sárga-kékről egyszínű fehérre változtatta a hazai mez színét, a Real Madrid mintájára, illetve – miután irtózott a madaraktól, szerinte azok balszerencsét hoznak – a címerből száműzte a baglyot, és kiharcolta, hogy a csapatot ne Pávák (Peacocks) néven emlegessék.

Lehet, le is vette a rontást a csapatról, hiszen vezetésével a csapat 1969-ben és 1974-ben bajnok, 1972-ben FA-kupa-győztes lett, 1968-ban és 1971-ben megnyerte a Vásárvárosok-kupáját (előbbi döntőjében éppen a Ferencvárost verte), 1973-ban pedig KEK-döntős volt, de alulmaradt az AC Milannal szemben.

Wilkinson állította meg a lejtőn

Revie a korszak legjobb angol csapatát építette fel, és adta át Brian Clough-nak, akit rövid regnálás után Jimmy Armfield váltott. Az 1966-os világbajnokkal ugyan nem nyert trófeát a klub, de 1975-ben bejutott a BEK döntőbe (a 2. fordulóban az Újpesti Dózsát búcsúztatta 5–1-es vereséggel), ahol csak a Bayern München tudta megállítani.

A megújulni nem tudó Leeds azonban elindult lefelé a lejtőn, 1982 tavaszán kiesett, és ki tudja, meddig maradt volna másodosztályú, ha nem bukkan fel egy újabb zseniális edző. Howard Wilkinson 1988 októberében írt alá, 1990-ben visszajuttatta az élvonalba a csapatot, 1991–92-ben pedig megnyerte a – Premier League megalakulása előtti utolsó – bajnokságot. 

A csapat fő egyénisége Gordon Strachan volt, akit 1989 márciusában 300 ezer fontért sikerült szerződtetni a Manchester Unitedtől, de ebben a csapatban szerepelt Ian Rush, Gary Speed és Eric Cantona is. 1999–2000-ben még összejött egy bronzérem David O’Leary irányításával, sőt, a csapat az elődöntőig jutott az UEFA-kupában (akkor történt az isztambuli tragédia, a Galatasaray elleni meccs előtt ugyanis két szurkolót halálra késeltek). A következő évben a Bajnokok Ligájában is eljutottak a legjobb négy közé, ahol a spanyol Valencia állította meg őket. 

Csőd, pontlevonás, tulajdonosváltás

A problémák ekkor kezdődtek, a nagyobb fizetési igények és túlköltekezés miatt a klub egyre nehezebb helyzetbe került, így szép lassan el kellett adni a sztárokat. A 2002–2003-as pénzügyi mérleg elkészítése után vált világossá, hogy a helyzet minden előzetes elképzelésnél súlyosabb: az egyesület összesen 71,6 millió euró veszteséget halmozott fel az előző idény során, köszönhetően a felelőtlen vezetőség által folytatott kockázatos pénzügyi politikának.

A Leeds ki is esett, és ugyan a korábbi Chelsea-tulajdonos, Ken Bates 2004-ben megvette a klubot, csak toldozgatni tudta a hiányt, azt nem tudta megakadályozni, hogy 2007 tavaszán újabb osztályt zuhanjon. A klub története során először szerepelhetett a harmadik ligában, amelyet három idény alatt sem tudott megnyerni, szerencsére 2010-ben a második hely is elég volt a feljutáshoz. 2010–11 óta a Leeds a Championshipben van, még csak playoffot érő helyig sem jutott el, az elmúlt nyolc idényben kétszer volt 7., ez a legjobb eredménye. 

Ugyanakkor a két kiesést, csődöt, pontlevonást, több tulajdonosváltást is megélt klub zűrzavaros időszaka nem ért véget.

A GFH Capital 2012 novemberében vette át a klubot, ám miután továbbra is titokban maradt a valódi befektető kiléte, alig egy év után meg is akart szabadulni tőle. Így került képbe Massimo Cellino, akit Olaszországban a sikeres agrárvállalkozásai után kukoricakirályként emlegettek, és aki az olasz Cagliari tulajdonosaként 21 év alatt 35 vezetőedzőt (!) fogyasztott el. Cellinóval azonban Olaszországban is akadtak gondok, 2013-ban két hétig volt előzetes letartóztatásban a Cagliari stadionjának építése körüli visszaélések miatt, könyvelést hamisított, így az angol liga sem nézte jó szemmel a megjelenését. Sőt, 2017 januárjában 18 hónapra el is tiltotta a futballban folytatott tevékenységektől, mert megszegte az FA játékosügynökökre vonatkozó szabályait. Hogy a csapat ezt ne érezze meg, előlépett az addigi társtulajdonos, Andrea Radrizzani, aki 2017. május 23-án bejelentette a Leeds United 100 százalékos megvásárlását.

Szerződtessük Bielsát!

Az igazi nagy lépés azonban váratott magára, Radrizzaninek ugyanis meggyőződése volt, hogy csak nemzetközileg is jegyzett, komoly edzővel lehet feljebb lépni. Aztán jött is a nagy ötlet: szerződtessék Marcelo Bielsát!

A 63 éves argentin edző nem tartozik a könnyű esetek közé, munkamániás és a végletekig elkötelezett, ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor tesz a világra, és lelép – így volt mindössze két napig edzője a Laziónak 2016 júliusában.  

Elkápráztatta a vezetőket

A Leedsnél azonban éppen egy olyan karakteres edzőt kerestek, aki nemzetközi szinten ismert, rutinos, van elképzelése, és képes kirángatni az évtizedes apátiából a klubot. 

A kapcsolatfelvétel után Victor Orta futballigazgató és Angus Kinnear ügyvezető igazgató Argentínába utazott tárgyalni, mire a személyes találkozás összejött, Bielsa a Leeds előző idényének összes mérkőzésének videófelvételét megnézte, és nem csupán azzal volt tisztában, hogy mire képes leendő csapata, de az ellenfelek taktikai felállását is elmondta.

A lenyűgöző agilitás és felkészültség elkápráztatta a vezetőket, főleg azok után, hogy előállt az újításaival (mondjuk ki, követeléseivel). Elérte, hogy a klub Thorp Arch-i edzőbázisát csak a nagycsapat használhassa, a FourForTwo szerint jelezte azt is, hogy játékosainak ágyakat vásárolna, biztosítva a pihenésüket két edzés között, biliárdot és videójátékokat, sőt még egy kandallót is kért, amit tervei szerint a játékosok tartanak karban. A munka karácsony körül már be is fejeződött, azért nem előbb, mert Bielsa nem volt hajlandó átvenni a munkát, az ágyak között elhelyezett villanykapcsolók ugyanis nem pontosan középen voltak…

A keretet már az ő igényei szerint alakították ki, de azért hallgatott a súgókra. Például Pep Guardiola javasolta, hogy vegye kölcsön játékosát, az angol U21-es válogatott szélső Jack Harrisont a Manchester Citytől, míg a Chelsea középpályása, Lewis Baker kevesebb pénzért is vállalta a másodosztályt, csak Bielsával dolgozhasson. A londoni klubtól jött kölcsönbe Jamal Blackman kapus és a támadó középpályás Izzy Brown is.

A nyári átigazolási szezonban 11,3 millió fontot költött a klub, ennyiért sikerült szerződtetni Patrick Bamfordot, a Middlesbrough középcsatárát (7,9 millió euró) és Barry Douglast, a Wolverhampton skót válogatott balbekkjét (3,4 millió euró). Hozzájuk jött még a télen a Real Madridtól Kiko Casilla, aki pályafutása első külföldi klubjával négy és fél éves szerződést kötött. 

Mindenki a Leedsre kíváncsi

Bielsa alaptaktikája a 4–1–4–1-es hadrend, amelyből képes bármikor 3–3–1–3-at csinálni. Utóbbi stratégia miatt kapta az El Loco, az Őrült becenevet a Newell’snél, harminc évvel ezelőtt. Bielsa az első négy tétmérkőzését megnyerte, ilyen nyitányra Jimmy Armfield 1974-es belépője óta egy edző sem volt képes a klubnál. 

A csapat nyolc veretlen bajnokival nyitott, a 13. fordulóban elszenvedett blackburni vereséggel állt a legrosszabb, 4. helyen, és ugyan a 32. fordulóban még vezette a másodosztályt, februártól kezdett romlani a mérleg, de még az utolsó négy fordulónak is a második, még biztos feljutást jelentő helyen vághatott neki.

Hogy aztán három nap alatt mindent elrontson: április 19-én otthon kikapott 2–1-re a Wigantől, 22-én pedig idegenben 2–0-ra a Brentfordtól. Innentől kezdve nem a saját kezében volt a sorsa, így az Aston Villa utáni 1–1 után le is eresztett, és az utolsó, vasárnapi fordulóban kikapott a tök utolsó, mindössze ötödik győzelmét jegyző Ipswich Towntól is (2–3).

Fair Play díjat Bielsának!

A negatív szériában Bielsa gondoskodott arról, hogy a Leeds (de legalábbis saját maga) mégis pozitív hősként tűnjön fel. Az Aston Villa elleni mérkőzés 72. percében a Leeds egyik játékosa, Tyler Roberts sérülés miatt nem az alapvonalon rúgta ki a labdát, hanem csak úgy maga elé passzolta, csapattársa, Mateusz Klich pedig (ki tudja, talán észre sem vette a sérülést), szép gólt lőtt. 

Miután mindkét félnek fontos volt a playoff szempontjából az eredmény, a birminghamiek nekitámadtak a lengyel válogatott csatárnak, a kispadok hőbörögtek, egyedül Bielsa maradt higgadt, és arra utasította csapatát, hogy a középkezdés után engedje, hogy az ellenfél egyenlítsen. Az eredmény 1–1 lett, ezzel el is dőlt, hogy a Norwich City mellett a Sheffield United jutott fel egyenes ágon az élvonalban. 

„Nem történt semmi, csak visszaadtuk a gólt. Mindenki láthatta, mi történt, nem cselekedhettünk másképp. Az angol labdarúgás a sportszerűségről híres, nem hiszem, hogy külön magyarázkodnom kellene” – mondta Bielsa.

Az biztos, hogy csapatának nagyon össze kell kapnia magát a rájátszásra, az elődöntőben a Derby County lesz az ellenfél (május 11-én idegenben, május 15-én otthon). Az alapszakaszban mindkétszer a Leeds győzött, augusztus 11-én idegenben 4–1-re, majd január 11-én otthon 2–0-ra. A másik ágon birminghami derbit rendeznek az Aston Villa és a West Bromwich Albion között. A döntőre május 27-én kerül sor.