Elődjét leromboltatták, mert nem volt elég impozáns. Az új pedig túlélte a képrombolást, a forradalmat, Napóleont, a világháborúkat, most meg leégett. Talán még füstöltek a gerendák, amikor a helyreállításra megérkeztek az adakozók első euró-százmilliói. Vajon mit tud ez az épület?
Franciaországban jó néhány gótikus katedrális áll, de rajta kívül valószínűleg semelyiknek a felújítására nem ajánlott volna fel ennyi ember és szervezet ennyi pénzt. 2019. április 15-e után a világ adakozásba kezdett. A székesegyház története tele van kataklizmákkal, melyek közt a mostani tűzvész talán nem is tartozik a legsúlyosabbak közé.
Katedrális helyett katedrálist
A Miasszonyunk-székesegyház a világ egyik leglátogatottabb keresztény temploma (évente 14 millió hívő és turista fordul meg benne), száznyolcvan évig épült. Helyén a Szent István-katedrális állt, amelyet Párizs püspöke akkor méltatlannak titulált, és elrendelte egy nagyobb, Szűz Mária tiszteletére emelendő templom építését. 1163-ban kezdték, III. Sándor pápa fektette le az alapkövét, és 1345-ben készült el. A Cité nevű szigeten áll, és bár eredetileg támfalak nélkül tervezték, végül úgynevezett repülő támfalakkal erősítették meg (a gótikus katedrálisok közt ez volt az egyik első ilyen). A támfalak főleg hátulnézetből látványosak, olyan, mintha nagy kitátott szájként elnyelnék az alattuk-mellettük folyó Szajnát.
Ahogy a többi korabeli székesegyháznak, ennek is a gótikus térélmény adja a hatását. A gótikus térélmény egyik fő eszköze az épületbe szűrődő fény, amely a csúcsíves, ólomüveg ablakok aprólékosan megmunkált motívumain keresztül a templom belterébe hatolva a hívek tekintetét és figyelmét az ég, vagyis Isten felé fordítja. A Notre-Dame vízköpő szobraiért is népszerű: a sokszor ijesztő, torz vagy szatirikus pózban ábrázolt alakok ugyan nem a gótikus építészet találmányai, és még jó néhány száz évvel a gótika után is készültek ilyenek, de a legtöbben talán a gótikus templomokról ismerik őket. Arra szolgálnak, hogy az épület falaitól minél messzebbre vezessék a tetőről lefolyó esővizet.
A Notre-Dame fontos szerepet játszott a francia történelem évszázadai során. A királyok itt mondtak köszönetet győzelmeikért és adtak hálát egyéb ünnepeken. A francia uralkodók temetkezési helye azonban nem itt van, hanem Párizs északi részén, a Saint-Denis városnegyed szintén gótikus, ám alapjaiban sokkal régebbi, még a frank időkből származó apátsági templomában.
Hugenották, Hugo és a világháborúk
Ahogy minden épület, egy katedrális is állandó tatarozásra szorul. A Miasszonyunk-székesegyházat a 18. század végéig több stílusban is felújították. A vallásháborúk idején, az 1500-as évek közepén a városon átgázoló hugenották a képromboló mozgalom jegyében a Notre-Dame képeit és oltárait is megrongálták. Legnehezebb évtizedeit mégis a felvilágosodás és világiasodás jegyében zajló nagy francia forradalom idején élte, hiszen kiűzték belőle a papokat, meggyalázták, megszüntették egyházi funkcióját, és az Ész templomává nevezték át. A homlokzati bejáratok királyszobrainak a fejét leverték, magát az épületet építőanyagként is árusították, de volt itt élelmiszer- és borraktár is. Az áldatlan állapotoknak Napóleon hatalomra kerülése vetett véget, aki elrendelte, hogy állítsák vissza a templom szentélyjellegét. 1804-ben itt koronázták őt császárrá. 1831-re a Notre-Dame már annyira rossz állapotban volt, hogy Párizs illetékesei komolyan fontolgatták a lebontását. Ekkor jelent meg Victor Hugo regénye, A párizsi Notre-Dame, a francia romantika világhírű alkotása. Az író itt műemlékvédőként is fellépett, és a közvéleményt abba az irányba terelte, hogy a katedrális igenis meg kell menteni.
Eugène Viollet-le-Duc építész, a Notre-Dame egyik nagy ismerője zseniális munkát végzett, és lehetőségeihez mérten igyekezett eredeti formájában felújítani a templomot. Húsz éven keresztül, 1844 és 1864 közt folytak rajta a munkálatok. Azóta már kérdőjelek nélkül nagy becsben tartották a párizsiak, az első világháború idején az esetleges robbanások légnyomásától deszkaburkolattal védték ablakait, a második világháború alatt pedig kiszedték az ólomüveg ablakokat, és csak a német megszállás megszűnte után rakták őket vissza.
Erre van pénz
Azóta azonban nemigen renoválták, csak a városi porlepedéktől tisztították meg az 1990-es években. Az utóbbi évtizedben egyre többen figyelmeztettek a tetőszerkezet súlyosbodó állapotára, de csak tavaly ősszel állványozták körbe. Ez az állványzat gyulladt ki most áprilisban.
Jelenleg pedig öntik bele a pénzt, kisvárosi önkormányzatoktól kezdve Salma Hayek férjéig. Egyesek azon dohognak, hogy egyéb jó ügyekért, emberéletek megmentéséért nem adakoznak negyedennyire sem, mások, miután Normandiából felajánlottak az új tetőhöz 1300 tölgyet, azt mondják, hogy majd zsolozsmázhatunk, ha a bolygónkon már nem lesz tiszta levegő. Lehet, hogy a katedrális többé sosem lesz az, ami volt, lehet, hogy jobb lesz, mint új korában. Lehet, hogy az épületnek mágikus ereje van, lehet, hogy a vagyonos osztály képmutatásának szimbóluma csupán. De egy biztos: a Notre-Dame volt is, és lesz is, akkor is, amikor mi már nem leszünk.
A Notre-Dame számokban
– 180 évig épült
– Ikertornyai 69 m-esek, a főhajó 32,5 m magas
– Az épület 128 m hosszú, 48 m széles
– Az ikertornyok közti rózsaablak átmérője majdnem 10 méter
– 113 regiszteres orgonája 12 ezer sípos
– A tetőzet faszerkezetének építéséhez kb. 1300 tölgyfát használtak fel
– 2019. április 19-én 400 tűzoltó oltotta
– 200-200 millió eurót ajánlott fel a felújításra a francia Arnault és a Bettencourt Meyers család
Eladási sikerlistákon
A párizsi székesegyházban kitört és pusztító április 15-i tűz hatására bestsellerlistára került Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regénye. Mialatt még folytak az oltási munkálatok a francia fővárosban, a mű francia nyelvű kiadása már a legtöbbet eladott könyvvé vált a webáruházakban. A belőle készült Disney-rajzfilm, A Notre-Dame-i toronyőr is profitált a katasztrófából: a családi filmek eladási listáján napokon belül az első tíz közé került.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.