Jót és jól adni

Bár témáját tekintve ez az írás a karácsonyi nagybevásárlások idejére illene, az ajándékozás és adományozás kérdésköre egész évben időszerű. Elég csak a különböző ünnepnapokra gondolnunk: születésnapok, névnapok, karácsony, keresztelő, évfordulók, miközben a nehéz helyzetben élők szüksége is egész évben fennáll. Gyakran költözés vagy felújítás miatt találhatjuk szemben magunkat az éveken át felhalmozott, feleslegessé vált tárgyak hadával, amelytől a tulajdonosok egyre többször ajándékozásnak vagy adományozásnak álcázott lomtalanítással szabadulnának meg. Innen pedig már csak egy lépés, hogy szétnézzünk a magyarok adakozási kultúrája terén.

Az adományozás mint szeretetünk kifejezése

„Használt fehérnemű, szakadt, penészes vagy szennyezett ruhanemű. 1997-ben lejárt keksz, 2012-ben lejárt liszt. Sérült, hiányos gyerekjátékok. Nem működő elektromos készülék” – említ néhány olyan kirívó példát Lutár Balázs, a Magyar Református Szeretetszolgálat adománykoordinációs vezetője, amellyel szervezetük az elmúlt években találkozott. Közben hangsúlyozza: az adományozás, csakúgy, mint az ajándékozás, szeretetünk egyik megnyilvánulási módja, ezért fontos, hogy a másik számára hasznosítható dolgokkal szerezzünk örömöt embertársainknak.

„Az, hogy valaki rászoruló, nem azt jelenti, hogy bármilyen minőségű vagy állapotú adomány megfelelő számára. Elég, ha csak arra gondolunk, mi az, amit mi örömmel fogadnánk el” – teszi hozzá. Ráadásul a segélyszervezeteknek többletköltséget okoz az igényeknek meg nem felelő, használhatatlan „adományok” szakszerű megsemmisítése vagy szeméttelepre való eljuttatása, ami így éppen a segítségnyújtástól vonja el az erőforrásokat. Pedig az eredeti cél, ugye, éppen ez lett volna.

Adni különleges lehetőség

Sokszor a korlátozott munkatársi kapacitások és költséghatékonysági szempontok miatt is érdemes egy-egy közösségnek összefognia, és olyan mennyiségű ruhát vagy háztartási eszközt összegyűjtenie, amellyel egy személyautót vagy kisbuszt is meg lehet tölteni. Ezenkívül a szervezet raktáraiban is szívesen fogadják a felajánlásokat. Az adománykoordinációs vezető kiemeli: a Magyar Református Szeretetszolgálatnak kiemelten fontos, hogy reményt adjon a nélkülözőknek és a szükséget szenvedőknek. Ezért indította el a Magyarországi Református Egyházzal Kárpát-medence-szerte közös Még jobb adni programját, amelynek célja az adományozás tudatosabbá tétele, hogy a segítség minél megfelelőbb formában jusson el a rászorulókhoz. „Adományozónak lenni különleges lehetőség és felemelő érzés, de az adakozáson túl az is fontos, hogy jót s jól adjunk” – foglalja össze Lutár Balázs hozzátéve, hogy van még mit tanulnunk és fejlődnünk az adományozási kultúra terén.

Fókuszban a másik

Ennek egyik legjobb módja, ha közvetlen környezetünkben kezdjük a tanulást, amelyre mint láttuk, számos alkalom nyílik az év során. Első lépésként képzeljük bele magunkat a megajándékozandó helyébe, hogy valóban olyasmit adhassunk, aminek mi magunk is örülnénk. Érdemes szem előtt tartani, hogy nincs két egyforma ember: más a fontossági sorrendünk, az igényeink, a vágyaink, végső soron az ízlésünk. Elengedhetetlen a kellő ön- és emberismeret, s ez már a tudatos ajándékozás következő szintjére vezet át: a másiknak a helyébe képzelve magunkat már az az első, hogy ő minek örülne igazán, mire van valóban szüksége.

Ilyen megfontolás nélkül, vezéreljen bár bennünket a legjobb szándék, csúnyán melléfoghatunk egy-egy meglepetéssel. Nekünk bármennyire tetszenek is például az ezoterikus könyvek, nem biztos, hogy egy hívő keresztyén is örömét leli bennük. Ez igaz a szerencsétlenül kiválasztott tárgyakra vagy éppen a saját ruhatárunkból kiszorult darabokra is, amelyek színe, mérete és fazonja sokszor nem illik a megajándékozottnak. A már sérült, nem működő, hibás vagy éppen koszos meglepetéseknél pedig nincs visszásabb élmény. Számos reklámot láttunk már a személytelen tucatajándékokról is: bögrék, gyertyák, tusfürdők garmadájáról, amelyek aztán csak porosodnak szeretteink polcain, tovább növelve a 21. század fogyasztói társadalmára oly jellemző felhalmozást.

Tudatos ajándékozás, tudatos vásárlás

És itt érkezünk el a lényeghez: környezeti katasztrófával fenyegető korunkban az ész nélküli felhalmozás, gyűjtögetés és felesleges termelés helyett elsősorban a hozzáállásunkon változtassunk, sajátítsuk el az egész életvitelünket meghatározó tudatos fogyasztói és tudatos (tovább)ajándékozói mentalitást. Ez ugyanúgy érvényes a háztartási, elektronikai, konyhai hulladékcsökkentésre vagy -mentességre, mint energiaforrásaink hatékonyabb beosztására és az embertársainkkal való bánásmódunkra, amelynek szerves része a (magán- vagy közjellegű) adakozási kultúra.

Fejezzük ki a másik iránti szeretetünket és tiszteletünket azzal, hogy valóban ajándékot/adományt adunk – a szó legnemesebb értelmében. Hiszen mint láttuk, a segélyszervezetek, családsegítő és egyéb intézmények örömmel fogadnak hasznosítható, működő, továbbadható holmit. De manapság már számos olyan kezdeményezésről is olvashatunk, amelyek célja, hogy a különböző típusú tárgyak, eszközök, dolgok a legmegfelelőbb helyre kerüljenek, miután életútjuk véget ér, lehetőleg minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyva maguk után. Legutóbb például egy csoport gyűjtést szervezett a már megunt vagy rossz(abb) állapotú szobanövényeket „újrahasznosítására”. Nyitott szemmel járva nem is olyan nehéz megtalálni mindennek a legmegfelelőbb helyet.

Mint minden, ez is fejben kezdődik el, azzal az első apró lépéssel, hogy csak azt és annyit veszünk, amire és amennyire valóban szükségünk van. Mert akkor másoknak is azt tudjuk majd továbbadni, amire tényleg szükségük van. A legfontosabbat pedig gyermekeinknek és unokáinknak: a saját példánkat, Földünk és embertársaink megbecsülését, szeretetét, melynek táptalaját nagyanyáink legfőbb erénye képezi. Ez pedig a takarékosság és a mértékletesség minden téren, hogy még sokáig segíthessünk és adhassunk egymásnak. Kellőképpen.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!