Másfél évtizeddel ezelőtt mutatták be Mel Gibson Jézus Krisztus drasztikus szenvedéstörténetét bemutató filmjét, a Passiót. A Megváltó földi életének utolsó napjait vázolni próbáló alkotásnak készül a folytatása, a Feltámadás. Bár a Passió utolsó filmkockái is a halálon aratott győzelmet sugározták, a rendező egy teljes filmmel kíván a keresztény tanítást hitelesítő és megpecsételő nagy tény üzenetének teret adni: Jézus feltámadt a halálból, Jézus örökké él. Mert így van értelme az egésznek. Ez ad reményt. A mi örök életünket illetően is.
Az idei nagyböjtben egy óvodás ministráns édesanyja osztotta meg velem a történetet, hogy miután kisfiával a keresztútról beszélgettek, s a tizennégy stációját közösen megrajzolták, és az ebédlő falára ragasztották, a néhány éves gyermek értetlenül állt meg a képek előtt, megállapítva, hogy a sírba tétellel nem fejeződhet be a történet, így nem volna értelme. S a kisfiú megrajzolta a tizenötödik állomást, melyen Jézus a mennyország kapuján át Atyjához tér. Hiszen Jézus feltámadt a halálból, és így teljes a kép.
A Passiót a Feltámadásnak kell(ett) követnie. Ha mi is úgy tekintünk az emberi élet földi éveire, évtizedeire, hogy egy halál és temetés utáni folytatásban is gondolkodunk, ez szemléletmód- és hozzáállás-változást hoz magával ahhoz képest, ha csak a földi keretek közé szűkítenénk egy személy lelkének létét. Ferenc pápa néhány nappal ezelőtt közzétett, fiatalokhoz intézett levelét saját kezűleg írt bevezető soraival így kezdi: „Él Krisztus, a mi reményünk (…). Az első szavak tehát, amelyekkel minden keresztény fiatalhoz fordulni szeretnék, ezek: Ő él, és azt akarja, hogy élő legyél!” Ez a néhány szó is tanúságtétel arról, hogy Krisztus feltámadt – ahogy ezt húsvétkor, de lényegében minden egyes vasárnap, Krisztus feltámadásának napján ünnepeljük, sőt, ami minden egyes nap reggelén, az új napot megköszönve, a napfelkeltében is szép jelképet látva eszünkbe juthat. Az egyházfő idézett gondolata szerint az is jusson eszünkbe, hogy a Feltámadott azt akarja, hogy mi is élők legyünk! Éljen a lelkünk, éljünk helyesen, helyes értékrend szerint, élhessen majd halhatatlan lelkünk a földi élet után is örökre boldogan. Vagyis a mi történetünk is jól folytatódhasson. Ebben a történetben is legyen feltámadás, legyen örök boldogság! Így legyen teljes a kép!
Ha hagyjuk, Krisztus élővé tesz bennünket. Mi pedig éljünk úgy, hogy életünk hirdesse: Jézus él. Például azzal, hogy a feltámadás napját, a vasárnapot másként töltjük, mint a többit. Félretéve a hétköznapi munkákat, több minőségi időt szentelve a családtagokra, egy kellemes sétára a természetben, egy baráti találkozásra, egy beteg ismerős meglátogatására, valami olyanra, amivel másnak is örömet szerzünk, s érezzük, saját lelkünknek is jót tesz. Ha hiszünk a materialista világon túli életben is, akkor ezt a napot még inkább igényünk lesz a megfizethetetlen lelki értékekre fordítani. Nem egy elfecsérelt nap, hanem egyént, családot, közösséget megújító nap lesz a vasárnap, az egymásra és saját testi-lelki töltekezésünkre odafigyelő, megszentelt nap, Annak dicsőítésére, Aki megszentelte a hetedik napot. Számunkra, keresztények számára Krisztus feltámadása óta a vasárnap lett az a nap, amelyet a feltámadás örömében saját megszentelődésünkre, „lelki feltámadásunkra” használhatunk fel. A mindannyiunkat Megszentelő meghív arra, hogy megálljunk, megpihenjünk, minőségi időt, rohanás nélküli perceket szánjunk arra és azokra, ami és akik fontosak számunkra. Vasárnap ünneplőbe kell, hogy öltözzön a lelkünk, úgy, mint most, húsvétkor is. Mert így teljes a kép. Mert így van értelme. Mert halhatatlan lelkünkre itt és most kell odafigyelnünk, s az öröklét szemszögéből kell tudnunk bölcsen élnünk földi napjainkat is.
Molnár Tamás
A szerző egyházjogász, katolikus lelkipásztor
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.