Júliusban százéves lesz Bálint György, mindannyiunk Bálint gazdája.
Generációkat nevelt természetszeretetre, a mezőgazdasági munka megbecsülésére, arra, mennyivel kedvesebb és ízletesebb a saját termesztésű gyümölcs, zöldség. Még ma is tevékeny, és érdeklődő, megértő szelídséggel, de féltő aggodalommal is figyeli, mi történik körülötte. Nem kérdeztük meg tőle, mi a hosszú élet titka, hiszen olyan egyértelmű: az a derű és belső nyugalom, amelynek köszönhetően mindig a holnapot, az újrakezdés lehetőségét látja.
Vívott, lovagolt, úszott, síelt, érdekelte a zene, az irodalom – miért lett épp kertész? Miért deportálták? Mi segített túlélni? Hogy lehet az ember humanista a munkatáborban, a koncentrációs táborban, a kommunista diktatúrában, a nyomor és megaláztatás kellős közepén? Soha nem volt elkeseredett, nem érezte úgy, hogy nincs remény? Ki értett jobban a fölműveléshez, az urak vagy az elvtársak? Hogyan lett az ország kertésze, Bálint gazdája? Magyarországon és határon túli magyarlakta területeken milyen most a kertkultúra? Mennyire más most a kertészkedés, mint régen, hogyan hatnak rá a globális folyamatok? Mit tanult meg a politikáról? Hogy éli meg azt a nyomasztó, gyűlölettel teli hangulatot, amely most uralja Magyarországot? Amikor nem előadásra utazik, cikket, könyvet ír, mivel telnek a napjai?
Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Vrabec Mária interjúját.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.