Salvini trükkje, Orbánnal a pakliban

Pártja, a Liga jelenleg egy 37 tagú politikai csoport tagja, de az olasz pártvezér a legnagyobb létszámú frakció babérjaira tör.
Az Európai Néppárttól jobbra álló pártok jelenleg három nagy csoportba tömörülnek. Május után a legjobb forgatókönyv szerint továbbra is két táborra fog oszlani ez a talán közel 200 képviselő, miközben a Néppártnak várhatóan 170-nél több képviselője lesz. Igaz, a Fidesz átülése miatt ez a szám akár kisebb is lehet. A jobbszélen pedig a britek kiesése miatt mindenképpen újrarendeződés lesz, hiszen a három nagy csoportból az egyik a brit párt körül gravitált.
A jobboldal szélén mindig nehézséget okoz az együttműködés, hiszen a nacionalista-patrióta programok szükségszerűen ütik egymást. Emellett a földrajz is komoly tényező, akár a menekülthullámban a schengeni határt őrző országok és a beljebb fekvők közti ellentétre gondolunk. És ott van még a hagyományos észak–déli gazdasági megosztottság az unión belül. E frakciók tagjai tipikusan nemzetállami keretekben gondolkoznak, ami kevesebb közös érdeket szül a résztvevők közt. Ezzel szemben a (szélső)baloldalon hagyományosan nagyobb az internacionalizmus, az osztályok közötti kapcsolódás és a kapitalizmus mint közös ellenség összetartó ereje.
Salvini hétfői akciójára a német radikális jobboldali párt, az Alternatíva Németországért (AfD) is elment, egy apró dán és egy finn párt mellett. 

A német–olasz együttműködés egyébként legelőször talán éppen a Le Pen-féle francia nacionalistákra lehet veszélyes, hiszen az ő dominanciájukat emésztheti fel e témákban az Európai Parlamentben és az európai diskurzusban.

Nem véletlen, hogy Le Penék nem mentek el e hétfői milánói találkozóra. A német AfD jelenléte ugyanakkor szimbolikus Salvini számára, és azóta az osztrák Szabadságpárt is jelezte, hogy talán csatlakozna. 

Ami a májusi választás utáni időt illeti, Salviniék előtt komoly döntés áll. Vagy a tőlük jobbra álló, több apró pártocskát próbálják meg a csoportjukba hívni és így növelni súlyukat az európai politikában. Vagy éppen ellenkezőleg, a néppárti jobboldali szárnyból csípnek le, amellyel gyengítik a politikai fősodor erőit, majd magukat apránként középre tolhatják: ez egyszerre jelenti a populizmus normalizálódását és a vezetőik racionális számítását. Utóbbi szerint 

a kiábrándult közép-jobboldali aktív szavazók elcsábítása sokszor könnyebben megy, mint a szélsőségek felé húzó nacionalisták átvezetése egy mérsékeltebb frakcióba.

Innentől pedig a Néppártra nézve életveszélyes játszma indul, amelyben rögtön könnyebben megértjük, hogy nemcsak az a gond a Fidesz esetleges kizárásával/távozásával, hogy a Néppárt gyengül, hanem az is, hogy egy Salvini-vezette blokk erősödhet vele.