Oly régen szerettem volna írni erről a témáról! Olvasom A zaklatás cikket a Vasárnapban: a gyerek viselkedése megváltozik, romlik tanulmányi eredménye, körömrágás, monoton hajtekerés, a körömágy sebesedésig való kapargálása, nincs szemkontaktus.
Hosszú szoptatás, pelenkázás, mindenkitől való elzárás után hősünk óvodába kerül. Hamar felismerhető: más, mint a többi. Különben nagyon értelmes. Az óvónők nem tudnak mit kezdeni a kíváncsi, izgága gyerekkel. Büntetés: WC-be zárás, huzatba állítás, emiatt arcüreggyulladás, amitől hosszú hónapok során sem szabadul. Végül az óvó nénik meggyőzik az anyát, hogy váltsanak. Az elkeseredett anya egy szlovák óvodában talál gyermekének helyet, aki még jobban összezavarodik, ezután egy magyar óvodába kerül, ahol úgy fogadják, hogy „két hét után sipirc!”, „társadalomra veszélyes” személyekre nincs szükség. Pedig ez a gyerek nem üt, nem verekszik, csak játszani szeretne a többiekkel, de azok kiközösítik. Mindez másfél év leforgása alatt történt. Mennyi szorongást, megaláztatást, kiközösítést ért meg, azt gondolta, nem kell erre a világra, senkinek sem kell, nem szeretik. Egy falusi óvodában, egy gyerekközpontú intézményben találta meg lelki békéjét.
A szülők úgy döntöttek, a gyereket visszahozzák a városba, itt kezdi meg tanulmányait. Magyar iskolába került, a tanító bácsi rövid időn belül fel akarta akasztani a lámpára. Az anya szakvéleményért, magyarázatért több helyre is elment: ADHD – figyelemzavar –, enyhe hiperaktivitás. Lelet volt, tanács nem.
Az első iskolából fél év után eltanácsolták. A naponta megalázott anya továbbállt, de egy másik iskola is csak fél évre fogadta be, a harmadikban – külföldi keresztény iskola – még mostohábban álltak a gyerekhez. Végül a falusi iskola maradt, ahol odafigyelnek rá, segítik. A szeretetteljes igazgatónőtől hónapokon keresztül megkérdezte: „Ugye nem küldenek el innen is?”
Az anya problémáikról nem beszélt, nem kért segítséget, mindent magába fojtott, végül súlyosan megbetegedett, és távozott az élők sorából. A gyermek anyja kínlódásaival, haldoklásával is szembetalálja magát.
Belegondolt valaki abba, hogy mi játszódhatott le a kilencéves fejében és lelkében? Retteg, hogy el ne vessze nevelőjét, aki mindent megtesz problémájuk leküzdéséért. Foglalkozik vele pszichológus, magyarországi orvos-gyógypedagógus, kineziológus, a nevelő orvos nagypapa és nagymama is, aki naponta a programok kivitelezője. Elindultak kis-kis léptekkel a fejlődés felé. Bíznak benne, hogy a kálváriajárásnak egyszer vége lesz.
Egriné T. Szonja, Komárom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.