Kerek formák a képzőművészetben

ll

Az egészségügy és divat szempontjából a kövérség ma nemkívánatos. Nem volt ez mindig így. A történelem során rengeteget változott a szépségideál, és bizony volt, amikor a kerekebb formák számítottak vonzónak.

A telt testforma a múltban az élelemhiány miatt a gazdagság egyik jele volt. A közép- és reneszánsz kori Európa, valamint az ókori kelet-ázsiai civilizációk magas rangú tisztviselőinek körében teljesen hétköznapinak, sőt javallottnak számított a túlsúlyosság. Afrika bizonyos részein még ma is.

Egyes kultúrák az elhízást jellembeli hiba következményének tekintették. A görög komédiák szerzői például szívesen szerepeltettek súlyos, falánk szereplőt, akit általában gúny tárgyának tettek meg. A kereszténység idején az ételt a lustaság és a paráznaság bűnéhez vezető útnak tekintették, a kövérséget is helytelenítették.

Ma a nyugati kultúrában általában visszataszítónak találják, és rendszerint különféle negatív sztereotípiák kapcsolódnak hozzá. Bármilyen korúak legyenek is a teltebbek, megbélyegzéssel szembesülhetnek, kegyetlen gúnyolódás céltáblájává válhatnak, gyakran kiközösítik őket. Olyan téma ez, amely sok mindenkit foglalkoztat(ott). A képzőművészetben is sok példát találunk a kövérség ábrázolására.

Az első női szobor

Biztosan mindenki ismeri a Willendorfi Vénusz szobrát. Elég keveset tudunk erről a telt – kérdés, hogy áldott állapotban lévő vagy elhízott – női alakot ábrázoló szobrocskáról, mégis világhírű. Jóval időszámításunk előtt készítették, ezért is olyan misztikus. Több elképzelés él vele kapcsolatban. Vannak, akik Földanya megjelenítésének tartják. Mások szerint termékenységi szobor, és az akkori nőideált ábrázolja. Vagy a matriarchális közösség vezetőjének szimbóluma lehet. Az evés akkoriban egyenlő volt a túléléssel. Az elhízás miatti esetleges betegségek, keringési problémák kialakulására egyszerűen nem volt idő. Nagyon alacsony volt az átlagéletkor, az emberek korábban meghaltak annál, hogy ilyen civilizációs betegségek kialakulhattak volna.

Ennek a kicsiny nőalaknak valószínűleg kultikus funkciói voltak. Termékenységi varázslatoknál használhatták az efféle szobrokat, halottaik mellé temették, vagy afféle védőszellemként magukkal vitték vándorlásaik során.

A rubensi alkat

A festők közül mindenképpen meg kell említeni Rubenst, aki felettébb nagy rajongója volt a telt női alaknak, több festményén is megörökítette. A barokk korra jellemző a túldíszítettség, a mértéktelenség, a hatalmas lakomák, ennek következményeként pedig a teltebb alakok is. A flamand festő szerette a dús formát, ugyanis akkoriban úgy tartották, hogy a teltebb nők termékenyebbek és életigenlőbbek. Szívesen festette le azokat a nőket, akikhez valamilyen érzelmi szál fűzte, főleg második feleségét, Helenát. Egyik leghíresebb festményén, A három grácia címűn a jobb oldali nőalak az első feleség, Isabelle Brant, a bal oldali a második, Helena Fourment, akit az előbbinek a halála után vett nőül. A lány nagyon fiatal volt, csupán tizenhat éves, amikor összeházasodtak.

A gráciák a görög mitológia Kháriszai, az egység, az öröm és a kellem szimbólumai, Zeusz lányai. Általában meztelenül és egymást érintve, ölelve ábrázolják őket. Nincs ez másképpen Rubens festményén sem. A két feleség felismerhető, a középen álló, harmadik nőalak kiléte ismeretlen. Egyes feltevések szerint Rubens ebben összegyúrta mind a két nőből azt, amit szexuálisan vonzónak, erotikusnak talált. Második feleségét festette meg a legtöbbet ruhátlanul. Ezt a képet, állítólag a belőle áradó túlzott érzékiség miatt, Helena Fourment többször is meg akarta semmisíteni.

Cuki kövér nénik és bácsik

Fernando Botero kortárs kolumbiai festő más szemszögből közelíti meg a kövérséget. Világképében alakjai nem ízléstelenül dagadtak – ez pejoratív megfogalmazás volna –, inkább jelentős testtömegük van. Úgy teltek és szépek, mintha a barokk művészeti hagyományból táplálkoznának, mindegyikük a már említett Rubens valamelyik modern kori modellje, megfestett alakja volna. A Botero alkotásain szereplő kövér emberi testek mintha átírnák a fizika törvényeit, a látható súlyosság ellenére könnyedség jellemzi őket.

A szerző egyszer így nyilatkozott: „Engem a tömeg vonz, ebben mélyedtem el. A tömeg művészének tartom magam, ez az én érzékelésem a világból.” Festményei játékosak, vidámak. Olyan érzésünk támadhat, mintha egy elvarázsolt tükörbe néznénk. Botero egyik jelmondata, hogy „a meztelen igazság szép”.

Mi hát a tanulság? Senki se szégyellje a testét, ne foglalkozzon álladóan a testtömegindexszámokkal, ne futkosson a mérleghez, inkább kocogjon kint a természetben, ha úgy érzi, jobb lenne picit könnyebbnek lenni. Alkatot, hízásra való hajlamot örökölni is lehet, de nem kell lustának lenni. A teltség, a pluszméret nem bűn és nem szégyen, élni lehet és kell is vele, ugyanakkor meg kell próbálni ezt egészségesen tenni.

Lássuk meg az emberi test szépségét, a szépségideáltól és -ideológiáktól függetlenül. Hiszen minden csak ízlés dolga.

Szászi Fanni

A teljes írás a VasárnapLélekben jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?