– Végre megtalálták a minden gondot orvosló csodaszert, a pozitív gondolkodást – adta elő Mózsi bá’ a csárdában, asztaltársai figyelmére számítva. Mivel tömör hallgatás fogadta a korszakalkotó bejelentést, hozzáfűzte:
– Ilyen emberek vagytok, a haladás kerékkötői, benneteket csak a sör és az akciós árak érdekelnek. Pedig milyen nagyszerű pozitívan értékelni a történéseket! Volt rá példa, amikor nagyon elszégyelltem magam, és bokáig pirultam a nyitott sliccem miatt, pedig mindenki úgy tett az utcán, mint azok ott legfelül, nem akartak látni semmit. Mindezek dacára a szomszédasszony tavasszal hétszer szervezett be a Duna menti szemétszedők társaságába. Minden alkalommal elvállaltam, mert pozitívan fogtam fel a dolgokat. Jó példát mutatva, pontosabban csendes beletörődéssel nagyon lehet ösztönözni a szemetelőket, építhetik bátran a szeméthegyeket. Vannak még önzetlen rendszeretők, akik összetakarítanak a trehány természetkárosítók helyett. Pozitívan gondolva, néhány szemetelő a fél falut kiviszi a szabad természetbe, azokat, akik egyébként csak otthon darvadoznának, hát nem csodás? Tavasszal a mezőgazdászok is kivonulnak. Ők már szerényebbek, ezer hektáronként beérik négy-öt emberrel. Vegyszerekkel pótolják a kétkezi munkát, a Doberdón használt mérgek csak anyatej a modern rovar-, gyom- és a csoda tudja, miféle irtószerekhez képest.
Doberdó emlegetése csiholt egy kis figyelmet az asztaltársakból, mert Mászik Ferkó némi összefüggést vélt felfedezni a témával kapcsoltban.
– Mózsi bátyám, te már jó száz éve rontod a levegőt, mégis vegyszerekkel riogatsz?
– Nem érted a lényeget – torkolta le az öreg. – Gondolkodj pozitívan! Világszerte hatalmas profittal termelnek vegyi anyagokat a mezőgazdászok részére. Azok a szerek a gabonán kívül mindent elsöpörnek, hatásuk a legmerészebb álmokat is túlszárnyalja. Ha nem tudnád, elsősorban itt kezdődik a hosszú élet titka, mert az egy lapon íródik az élelemmel. Másodsorban, hogy eddig jutottam, reggel, délben, este nem eszem mást, mint jófajta otthon sütött barna kenyeret frissen fejt kecsketejjel. Pedig hej, de szívesen ennék néhanapján rántott húst vagy babgulyást, de ha száz évig akarsz élni, kerülni kell a vegyszerekkel kezelt termékeket, biztosabb a kecsketej. Mert a kecske rendkívül válogatós, finnyás állat, nem szívleli a permetekkel kezelt növényeket. Ha néhanapján mégis megtéved, hát szégyenében kimúlik szegény, és utolsó szolgálataként jelzi, hogy valami baj van a széna körül. Nézz körül a határban, pajtás! Csak magas hozamú haszonnövényeket találsz, gyomot maholnap csak múzeumban, koporsószeg gyanánt fognak mutogatni. A mindenek fölé emelt hozamnövelés függvényében ki lett pusztítva a rovarvilág háromnegyed része, és mára az egykor világhírű apróvadállománynak csak maradék morzsái tengődnek ebben az agyonvegyszerezett világban, az orvosi rendelőkben meg az egymás sarkára taposó, természet közelségére érzékeny allergiás betegek. Hát ide jutottunk, pedig nálunk minden riogatás dacára sem fenyeget éhínség, akkor sem, ha drága pénzért töltjük ételmaradékkal a kukákat. Egyébként régen minden paraszt ismerte a mondást, mely szerint ki mint vet, úgy aratja hektáronként a tíz, tizenöt mázsás hozamú, sok veríték árán betakarítható kenyérgabonát. Nagy volt a becsülete, imádságba foglalták a kenyér nevét. Manapság már kicsi a világ, néhol mégsem ismerik a vetés és aratás közmondásos történetét. Nyilván gyakrabban hallottak a tátott szájról és a beléhulló sült galambról, meg a mindent elfogadtató pozitív világszemléletről. Csoda, ha egyre többen akarják próbálni tájainkon a kolbászból fonottként kínált életszínvonalat?
Gazdag József
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.