A regény az ötvenes évek Budapestjén játszódik, az Eperjes Benjámin utcában. Május van, Illés Bori nagy izgalommal várja a tizennegyedik születésnapját, nagylánykora kezdetét. Divatos ruhákról és életre szóló szerelemről álmodik, elképzeli, hogy felhőkarcolóban fog élni, nem ilyen csúnya öreg házban, és soha életében nem fog dolgozni, csak „cserélgeti a virágokat a vázában”. Nagyot csalódik, mikor a nap nem hoz sorsdöntő változást: szülei ugyanúgy „nem veszik komolyan”, ugyanúgy két copfot és kötényt kell hordania, az áhított tűsarkú cipő és nylonruha helyett pedig csak egy csúnya télikabátot kap. Borit a mindennapjait gyökeresen felfordító változás lassanként ráébreszti arra, hogy nem önmaga a legfontosabb, és rájön, hogy még egyáltalán nem felnőtt, csak egy önző, önállótlan, beképzelt kislány. Amikor ez a felismerés eléri a tudatát, akkor kezd igazán felnőni, tenni másokért, számításba venni mások érzéseit és igényeit, mások szemszögéből is megfigyelni a dolgokat. Eközben végigkövethetjük az Eperjes Benjámin utca lakóinak mindennapjait, sorsuk több ponton összefonódik, a fő összekötő kapocs Illés Bori. Szabó Magda több szemszögből írta meg a történetet, így minden szereplő érzéseibe és motivációiba betekintést nyerhetünk.
Szabó Magdában azt szeretem, hogy a szereplők és a történet hiteles az ifjúsági regényeiben is, nem borít be cukormázzal mindent, igaz, van egy kicsi tanmesejelleg, de nem nézi hülyének az olvasót. Bár a történet boldog véget ér, és kellemes báj lengi be, nem maradnak ki belőle a valódi problémák, fájdalmak, nehézségek. Ennek a regénynek is olyan gazdag az érzelemvilága, és olyan valóságosak a szereplői, hogy rögtön beszippant.
Még így tizenhat évesen is néha azt hiszem, hogy én már felnőtt vagyok, aztán rájövök, mégsem. Az írónő nagyon jól ismerte a gyerekeket és az emberi természetet úgy általában – mindenkiben volt vagy van egy kicsi Illés Boriból… bennem is.
Körülbelül tizenkét éves koromban került a kezembe a Születésnap, és először egyáltalán nem tetszett, de valami mégis arra késztetett évekkel később, hogy újraolvassam. Örülök, hogy így tettem, ez a regény is nagy kedvencemmé vált.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.