A kettes számú Formanné

s

Énekesnőként kezdett még az érettségi előtt, így került Prága leghíresebb zenés színházába. Ott akadt Milos Forman horgára, majd egy egész filmrendezői nemzedék hálójába. Věra Křesadlová a hatvanas évek cseh új hullámának egyik ikonikus alakja. Nevéhez legendás alkotások és már jó ideje mesteri kivitelezésű Tiffany-lámpák kötődnek. A legnagyobb büszkeséggel mégis három fiáról és három lányunokájáról beszél.

Közelgő hetvenötödik születésnapjával egyáltalán nem foglalkozik, az évek múlása sosem zavarta. Nem az a típus, aki a múltjából él. Ami volt, elmúlt, lezárta – mondja. De könnyű szívvel mesél mindenről. Nincsenek titkai, begyógyulatlan sebei. Pedig őt sem kímélte a sors.

Hatvannyolcban, amikor Milos Forman már Párizsból szemlélte a világot, négyéves ikerfiaikkal úgy maradt magára, hogy elképzelése sem volt arról, miképpen alakul a közös életük. Nem érzett valami olyat, hogy kezd kicsúszni a talpa alól a talaj?

Erős, energikus ember vagyok, nem szoktam megijedni a váratlan helyzetektől. Milos mellett pedig mindenre fel kellett készülnöm. Meg sem lepődtem, amikor közölte velem, hogy nem marad Párizsban, megy tovább Amerikába.

Meg sem fordult a fejében, hogy vele tartson?

Két kisgyerekkel a bizonytalanba? Akkor még ő sem tudta, lesz-e munkája, utat nyit-e előtte a Tűz van, babám! New York-i sikere. Egyben volt csak biztos, hogy nem akar a szovjetek által megszállt Csehszlovákiában élni, ahol a szabadságától fosztják meg. Emberi és művészi szabadságától. Ez mindennél fontosabb volt számára. Még annál is, hogy együtt maradunk-e vagy sem. Ment a maga útján, és úgy képzelte, amint jól alakulnak a dolgai, ismét együtt leszünk. De valahogy egyre távolabb kerültünk egymástól. A levélírás soha nem volt Milos erőssége, telefonon ritkán beszéltünk, hiszen drága volt, én itt, ő ott, a kapcsolatunk meg közben szép lassan kihűlt.

Pedig nagy lobbanással indult.

Ha nem énekeltem volna, lehet, hogy nem is találkozunk. Egy amatőr bigbeategyüttes tagjaként vasárnaponként egy Vencel téri művelődési házban léptünk fel, angol nyelvű dalokat adtunk elő. Ott látott először Milos, nem sokkal később pedig már a Lucernában, ahol vendégként szerepeltünk. Megszerezte valakitől a telefonszámunkat, és másnap felhívott, hogy ebédeljünk együtt. Zavaromban azt feleltem: nem mehetek, mert otthon kacsasült lesz. Ami ugyan igaz volt, de attól még elmehettem volna. Ha nem lett volna olyan kíváncsi rám, biztosan elmarad a folytatás. Udvarolni, bókolni mindenesetre nagyon tudott. Később ugyanis újra megkeresett, és rábeszélt, hogy menjek el a Semafor Színház szereplőválogatására. Azt persze nem árulta el, hogy az egészet felveszi, mert a Meghallgatás című filmjére készül, csak biztatott, hogy ott a helyem, remekül énekelek, és a társulatnak olyan típusú színésznőre volna szüksége, amilyen én vagyok. „De hát én nem akarok színésznő lenni – mondtam. – Tanulnom kell, jön az érettségi.” „Nem baj, az egyáltalán nem számít” – erősködött, csak menjek el a meghallgatásra, aztán ha megtetszem a színház vezetőinek, majd közlöm velük, hogy más terveim vannak.

De nem így történt.

Felvettek, leérettségiztem, és a társulat tagja lettem.

És Milos Forman titkos szerelme. Akkoriban ugyanis Jana Brejchová, a külföldön is elismert színésznő férje volt.

Három hónappal azután, hogy egymásba szerettünk, teherbe estem. Két évig színpadra sem álltam.

Tudta, hogy ikrei lesznek?

Hol volt még akkor az ultrahangos vizsgálat! Legfeljebb a fülét tapasztotta oda az orvos a hasamhoz. 1964. augusztus 23-án születtek a fiúk, Petr és Matěj, de nyár elején már akkora volt a pocakom, hogy rám kiabáltak az utcán, hogy „úristen, maga óriásbébiket hord a hasában!”. Vasárnap szültem. Összefutottak az orvosok a kórházban. Úgy drukkoltak, mintha a kedvenc focicsapatukat biztatták volna. Matěj jött elsőként a világra 2950 grammal, öt perccel később pedig Petr, 3550 grammal.

Kitől tudta meg a hírt Milos Forman, hogy kétszeres apa lett?

Egy baráti összejövetelen volt, ahol a ház asszonya majonézes salátát készített, és a feltört tojásnak két sárgája volt. Milos ott állt, és hosszasan nézte, s mint később elmesélte, tudta, hogy ez mit jelent számára. Nem is láttam meglepetést az arcán, amikor bejött hozzánk a kórházba.

Petr és Matěj ma már ötvenöt évesek. Mikor jött el az a pont az életében, amikor már meg tudta különböztetni őket?

Még tizennégy éves korukban is teljesen egyformák voltak. Ott állt előttem az egyik, és azt gondoltam, ő a másik. Mondtam neki valamit, és hogy azonnal továbbállhasson, rábólintott, pedig nem is tudta, miről beszélek. Egyszer az egyik betörte a homlokát. Arra gondoltam, a heg alapján legalább meg tudom különböztetni őket. Egy hét sem telt el, amikor a másiknak ugyanott, ugyanakkora hege lett. Az egypetéjű ikrek klasszikus esete. De a természetük különböző. Matěj céltudatos, tökéletességre törekvő, hívő ember, Petr makacs, küzdőképes, nagy igazságharcos. Ő az, akiben Milost látom, Petr inkább rám hasonlít.

Végül is egyedül nevelte fel őket.

A szüleim segítségével. Születésük után fél évig otthon laktam a két gyerekkel. Milosnak akkoriban egy irodaházban volt szobája, ahova nem költözhettünk be hárman, hiszen a falon túl püfölték az írógépeket. Milos ott élt Jana Brejchovával, és mire kiutaltak nekik egy vadonatúj lakást, már el is váltak. Abba költöztünk be aztán mi négyen, de csak három évig használtuk közösen, amíg Milos el nem hagyta az országot.

Párizsba még utánamentek, Amerikába már nem.

Három hónapot töltöttünk együtt Párizsban, de ott sem voltunk sokat együtt. Milos reggeltől estig az életét intézgette. Dolgozni akart. Filmet rendezni. Nem láttam semmi értelmét, hogy vele és mégis nélküle múlassam a napokat. Nem beszéltem franciául, állást sehol sem kaptam volna. De amikor Milos elrepült Amerikába, s mi hazaköltöztünk Prágába, nem gondoltam, hogy ezzel végleg el is váltunk egymástól. Igaz, csak földrajzilag, mert a tényleges válásunkra évtizedekkel később került sor, amikor Milos úgy döntött, feleségül veszi Martina Zbořilovát, Karel Gott régi szerelmét, akivel New Yorkban ismerkedett meg. De akkor már én sem éltem egyedül, és Radim, a harmadik fiam is megvolt már.

Később ő is ugyanúgy kijárt Milos Formanhoz Amerikába, mint Petr és Matěj.

Mert őt is szerette. Az élet iróniája, hogy Milos diplomáján Radim nagyapjának, Václav Kratochvílnek, a prágai filmművészeti főiskola rektorának az aláírása áll.

Felkapott színésznő igazából azután lett, hogy megjött Párizsból. A hatvanas évek cseh új hullámának legjobb rendezői hívták a filmjeikbe. Ivan Passer az Intim megvilágításba, Jiří Menzel a Bűntény a lányiskolában és a Pacsirták cérnaszálon című rendezésébe, Jaromil Jireš A tréfába. És később sem maradt munka nélkül. Jan Svěrákkal, Juraj Jakubiskóval és Jan Hřebejkkel forgatott. Formannal milyen gyakran találkozott?

Ritkán. Még akkor sem mindig, ha Prágában töltött pár napot. Rettentően elfoglalt volt. De amikor az Amadeust forgatta, szakított rám időt. Egyszer kint voltam nála New Yorkban, ő már akkor több éve ott élt a Central Park mellett, meghívott látogatóba. Szerettem volna kibeszélni a régi sérelmeimet, de nem nagyon sikerült. Sokat sétálgattam egyedül a városban. De ennek is meglett az eredménye. New Yorkban tetszettek meg a Tiffany-lámpák. Ott döntöttem el, hogy belevágok, elvégre iparművészeti szakközépiskolában érettségiztem. A kézügyességemet a nagymamámtól örököltem, aki templomi terítőket hímzett. Tizenévesen ruhát varrtam magamnak, szúnyoghálóból alsószoknyát. Később kötőgépem is lett, gyártottam a női sortokat. Amikor a Swing Banddel Németországban vendégszerepeltünk, és az együttes tagjai fűnyíró géppel vagy videólejátszóval jöttek haza, én mindenféle szerszámokkal, színes üvegekkel, képes szakkönyvekkel. Tudtam, hogy ez lesz a jövőm. Hogy lámpákat fogok készíteni, ebből fogok megélni. Csináltam is már több mint ezer darabot, külföldről is jönnek a megrendelések.

Három lányunokájára akkor nem sok ideje maradt.

Szerencsére mind a hárman felnőttek már. Antonie színésznő lett, és remekül játszik, nagyon büszke vagyok rá. Nem mondhatom, hogy a világ legjobb nagyija voltam vagy vagyok, mert túl sokat nem foglalkoztam velük. De szeretjük egymást, időnként nagy családi összejöveteleket rendezünk.

A színészettel teljesen felhagyott?

Ha hívnak, szívesen megyek. Minden évben csordul-csöppen valami.

Milos Formantól sikerült elbúcsúznia?

Meghívott Connecticutbe, a nyolcvanötödik születésnapjára. Harminc éve nem jártam Amerikában, nem volt nagy kedvem a repüléshez. Sokáig töprengtem, mit tegyek, menjek vagy ne, aztán a fiaim rábeszéltek, hogy ki tudja, mit hoz az élet, mi van, ha többet nem látjuk egymást. Nyolc napra mentünk, abból ötöt New Yorkban töltöttünk, hármat Milosnál, a connecticuti házában. Én meséltem, ő hallgatott. Néha bólogatott, hogy igen, igen, úgy volt. Egyik szivarról a másikra gyújtott, és csak nézett, nézett, gondolatban néha elkalandozott. Nem hoztam én fel semmi fájdalmat a múltból, csak a szépre emlékeztünk. Így volt jó. Nagyon kellemes napokat töltöttünk együtt. Az állapota aztán egyre inkább romlott. A látását is majdnem elveszítette. Örülök, hogy akkor, utoljára még egyszer közel kerültünk egymáshoz. Csendben halt meg, a kórházi ágyában.

Hetvenötödik születésnapjára készül. Nagy ünnepség lesz?

Nem tervezek semmi különöset. Családi összejövetelt, sok finomsággal. Szeretek sütni-főzni, terített asztalnál jókat beszélgetni. Ennél többre nem is vágyom már.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?