Saját kérésére megbüntették

Az egymásnak ellentmondó, néppárti kizárásukkal kapcsolatos fideszes állítások valóban nem férnének el ebben a cikkben, de semmi új nincs ebben, a populistákat nem a tényekhez való makacs ragaszkodásukért szeretjük, hanem mert ki merik mondani helyettünk, hogy háttérhatalom. Az arcvesztés viszont, amit Orbán elszenvedett, súlyos. Komoly megaláztatásokat vállalt a Néppártban maradásáért, valamint a félmondatért (az EPP és a Fidesz közösen úgy dönt, hogy felfüggeszti a párt tagságát), mely végül bekerült a határozatba, és ami azért kellett, hogy odahaza valamennyire el tudja adni a Fidesz tagságának felfüggesztését. Ne ragadjunk bele a szemantikai ingoványba: 

miért is kell megszavazni azt, hogy egy párt önként (ahogy ezt OV hangsúlyozza) felfüggeszti tagsági jogait? 

Mindegy, Orbán elérte, hogy a Néppárt ne úgy tegye ki, ahogy az Economist karikatúrája mutatta: grabancánál megragadott, a közös sátorba vizelő kutyaként. Dolgozik rajta rendesen a propaganda (nem irigylem őket, ha a CEU mégis maradhat Magyarországon – amire ne vegyünk mérget), de a hívek ennél égbekiáltóbb ellentmondásokat is elnéztek már neki.

A Sargentini-jelentés megszavazása óta tart Orbán vesszőfutása: a felsorakozott pionírcsapat előtt most elvették tőle az úttörőnyakkendőjét: megvonták tőle a kereszténydemokrata kósersági pecsétet (képzavar), stílusosan az EP Antall Józsefről elnevezett szárnyában. A Fidesznek már papírja van arról, hogy nem kereszténydemokrata, hanem radikális szélsőjobboldali tömörülés. 

Orbán elszámolta magát, még ha a kármentés valamennyire sikerült is.

Lehet, hogy meghatározó európai politikus lesz még valamikor, de eldőlt, hogy nem a Néppártban. Tőlük már csak arra kapott esélyt, hogy ha esetleg szükség lesz a Fidesz voksaira Weber megválasztásához, akkor kérhessen valamit, de az már messze nem a Néppárt politikájának meghatározása lehet. Ráadásul, mivel a Néppártnak liberális és baloldali voksokra is szüksége lesz csúcsjelöltje megválasztásához, számukra viszont Orbán vörös posztó, ez a zsarolási potenciál sem túl acélos. De azért valami.

OV és a Néppárt is tudja, hogy útjaik szétváltak. Weberék most a számukra leghasznosabb döntést hozták, Orbán pedig időt nyert. Rossz helyzetbe lavírozta magát, kapott egy csomó kokit és sallert, de azért egy gólt ő is lőtt idegenben. 

Csak hát nem lesz visszavágó: a Néppártban többé nem ülnek egy asztalhoz azzal, aki 9 éve fújja bele az orrát az asztalkendőbe. Másik asztal egyelőre nincs,

hiába igyekezett azt összeácsolni Steve Bannon. Orbán ezért nem vitte kenyértörésre a dolgot, sőt, megalázkodott, hogy ne zárják ki. Hatalmi bázisa már sosem lesz az EPP, nem is védi tovább, de nem rontotta választási esélyeit kizárással. De ne legyen kétségünk: ha a más pártcsaládból érkező voksok fontosabbak lesznek a Fidesz-frakcióénál, akkor a néppárti ellenőrző testület a magyar jogállam súlyos sérelméről fog jelenteni, és akkor Orbán kezdheti az egyeztetéseket Salvinivel a menekültkvótákról. Európa megmentője perifériára szorult Európában (azt még nem tudjuk, beljebb tud-e húzódni júniustól), de mivel ő mindig az aznapot akarja megnyerni, neki fontosabb, hogy hívei szemében nem sérült végzetesen a magyarokat megvédő keresztes lovag imázsa. 

Egyetlen esélye maradt, hogy júniustól ne a senkiföldjéről kiabáljon be az európai politikába: ha az EU meggyöngítésében érdekelt/fizetett pártok (lásd Salviniék és Putyin viszonyát) a döntéshozatalt blokkoló kisebbséggé erősödhetnek májusban. Ami nagyon rossz lesz Magyarországnak, de jó Orbánnak. Az ilyen politikusok, mint Orbán és a briteket az EU-ból kihazudó Nigel Farage, rengeteg kárt tudnak okozni saját népüknek, de a kárhoztatott európai politikában nem rúgnak labdába.

Orbán és a Fidesz most nyert két hónapot, de Magyarország és kormánya európai pozíciói tovább romlottak. Atomcsapás ugyan nem lesz a 7. cikkely aktiválásával, de kérdés, hogy a kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban mennyi szövetségese lesz Orbánnak, amikor a testület elé kerül az EP által már támogatott javaslat az uniós támogatások megvonásáról, jogállami sérelmek esetén. A most induló uniós költségvetési tárgyalások magyar kilátásairól ne is beszéljünk. 

Nem tudjuk milyen lesz ezután a Fidesz EP-kampánya, de az biztos: ha most kitették volna őket a hidegre, nagyon brutálisra számíthattunk volna. Orbán és Christchurch után országimázsunk ennyi: nem mindegy, Gulyás Gergely kifejezésével, Magyarország méltóságának, hogy hány tömeggyilkos fegyverén bukkannak még föl magyar történelmi hősök nevei.

A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró