Nem először idézem, parafrazálom, kapom elő Áprily Márciusát a fürge diákkal, kit a címbe emelt sor a hegyre kicsalt, s ki ennek következtében a csúcsra kiállt. Akinek ott csengve, nevetve kibuggyant a kedve, s egy ős evoét a fénybe kiált(ott). Talán mert tizenévesen, duzzadva energiától, lelkesedéstől, találtam rá e ritmusában is csupa öröm, jókedv és vidámság versre, és saját ujjongásomat igazolta a picinyke szénfejű cinke víg dithyrambusa: a dactilusok. Az én pezsgésem talált pezsgésre abban, ahogy régi, kiszáradt tó vize árad, s ahogy a néma kutakban a víz kibuzog. Minden fiatal sejtemmel éreztem, látni, sőt hallani véltem, amint selymit a barka épp kitakarja, s ahogy sárga virágját bontja a som. Síkvidéki fürge diákként is láttam, amint fut, fut az áram a déli sugárban, s hökken a hó a hideg havason, és pontos elképzelésem volt arról is, amint barna patakja napra kacagva a lomha Marosba csengve siet. Igen, pont így volt, zengett a csatorna, zengett a hegy orma, s zengett – biza zengett, biza zengett a szívem. A ritmus, a rímek s az alliteráció bűvöletében akkori diák önmagamnak is csengve, nevetve kibuggyant a kedve, s kiáltottam az ős evoét a fénybe. Csengett-bongott, zengett a világ nekem is. Márciusok márpedig azóta is vannak, sőt egyre gyorsabban követik egymást, a nap is kisüt, sőt tüze egyre inkább perzsel, hegyre felmenni, sőt csúcsra kiállni bizony egyre kevésbé van kedvem. Nem beszélve az evoéról! Kiáltsa, kinek van ereje hozzá! (Fusson, akinek nincs bora.) Én már öreg vagyok a csengve, nevetve kibuggyanáshoz.
Aztán, hele, most olvasom a Vasárnapban, hogy ez a tavaszi fáradtság, és hogy nem úgy van ma, mint volt régen, hogy tán nem is a fürge diákság múlt el tőlem, hanem ma már a tavaszi fáradtság is fáradtságabb, mint valaha. Meg hogy ez is a klímaváltozással függ össze, frontok jönnek-mennek, gyors egymásutánban vonulnak felettünk. Hát ezért vagyok én olyan döglött kutya, nem ám a korom miatt! Akkor viszont jó, vágnám rá egyből, merthogy ezzel a logikával nem is vagyok öreg, de rögtön rájövök, hogy egyáltalán nem jó. De nem ám. Már csak azért sem, mert ez a valamikori tavaszi mára egész évi fáradtsággá nyújtotta el magát, túlterhelve minden létfontosságú szervet, emelve a hirtelen halálok kockázatát. Meg még az ember is rátesz egy lapáttal magának, mert – éjjel-nappal Budapest – minden időben mindig fitten akar jelen lenni mindenütt. Noná, hogy a piac a segítségére siet, annyi serkentő, fáradtságűző, fitten tartó, vitaminpótló táplálékkiegészítőt kínál, hogy abba gebedünk bele. Mert az ember, a mai ember mit csinál, ha egérutat sejt? Rögvest rákanyarodik. Mennyivel könnyebb bekapni egy-egy vitamintablettát, mint, mondjuk, lerágni egy egész almát. Hát nem? Arról nem is beszélve, hogy én bár nem vagyok megrögzött tévéző, de akad egy-egy film vagy beszélgetős műsor, amit szívesen végignéznék, mégsem tudok, mert tízpercenként negyed órára közbemosolyog valaki valami olyan ostoba szöveggel, hogy ki kell mennem, és még így is vígan fújnám, ha álmomból ébresztenének is, a sok-sok pofonegyszerű megoldást bárminemű nyavalyára. Azt is megfigyeltem, hogy mostanság mindent úgy kezdenek, mint a kormánypropaganda: Tudta, hogy a férfinátha (!) próbára teszi a kapcsolatokat? Tudta, hogy egy átlagos megfázás nyolc napig is eltarthat? Tudja, hogy mi a puffadás? Sőt, egyenesen letegeznek: Tudtad, hogy a hüvelyflórádat egy antibiotikum-kezelés is felboríthatja, meg hogy mitől függ az emésztési egészséged? (Ezen sokat töprengtem, vajon hogy lett az egészséges emésztésemből emésztési egészségem, de töprengés helyett erre is van megfelelő kapszula.) Csupa-csupa szintetikus anyag, s ezt mind egyszerre lapátolja magába a jónép, szerintem a világ következő csodája, hogy egyelőre csak fáradt. Ki mondta, hogy ötven felett megáll az élet? Ezt is gyakran kérdezik, s én minden alkalommal kényszeresen meg is válaszolom: Senki!
Tudni akarod a titkomat? No, ezt sem én kérdem, ezt is a tévéből tanultam, és lenyűgöző a válasz: A kedvenc fehér ingem. Még mielőtt teljesen megbotránkoznának, leszögezem, ez az egyedüli, amit nem kell megenni. Persze, ehhez is kell valamilyen környezetkárosító tabletta. A mosásba.
Agymosás.
--------------
VASÁRNAP reggelenként kávét iszik. A kávé nagyon drága, és szinte lehetetlen volt beszerezni, így csak VASÁRNAPonként iszik belőle. A kávénak sem olyan az íze, mint régen.
Nora Szentiványi: A lakás
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.