Elhunyt a roma zene nagyasszonya

A valódi roma muzsikát átitatja az a felszabadult, keserédes előadásmód, ami még a vándorló élet szabadságából fakad. S ahogyan a bluesban is csak az átélt szomorúságot lehet hitelesen megénekelni, roma zenét sem tud igazán autentikusan művelni az, aki soha nem élte meg a cigány sorsot. 

Věra Bílá rendkívüli karizmája kétségkívül identitásából ered, hiszen Rokycanyban sokad generációs roma zenészcsaládban született. Apja oldalán lakodalmakon és falusi ünnepségeken kezdte az éneklést, aztán 1995-ben szó szerint berobbant első albumával (Rom Pop), amelyen a flamenco szenvedélyét és az olasz popzene vidámságát oltja a cseh cigány folklór fájdalmába és pezsgő életörömébe. A Kale zenekar gitár- és hegedűközpontú, táncra csábító, vérbő zenéje és Bílá erős, rekedtes hangja a szakmát és a közönséget egyaránt lenyűgözte. Franciaországban ez lett az év legjobb világzenei albuma, és Bílá Grammy-jelölést is kapott Az év felfedezettje kategóriában. A brit sajtó „a cigányzene Ella Fitzgeraldjának” titulálta őt, többször végigturnézta Európát, énekelt Bill Clintonnak és eljutott Dél-Amerikába is. 

Mira Erdevički-Charap 2000-ben dokumentumfilmet készített róla, amelyből kiderül, hogy sokat dohányzik és örökbe fogadott fiát, illetve férjét is ő tartja el (minden turné előtt megfőzi nekik az egy hétre való pörköltet vagy sztrapacskát), és keresete jelentős részét játékautomata-függőségére költi. 

Kemény élet jutott neki, és mivel semmit sem tudott a zeneiparról, többször keveredett haszonleső menedzserek karmai közé. Eladósodott, kilakoltatták, közben eltemette fiát és férjét is. Évek óta idősek otthonában élt, épp mostanában készült visszatérni a stúdióba, sőt európai turnét is fontolgatott Dušan „Džino” Čonka zenekarával.