Nyakunkon a tavasz, ilyenkor pedig érdemes újragondolni kerti, udvari létezésünk alappilléreit. Nézzük, hogyan készíthetünk magunknak stílusos kerti bútort saját kezűleg és gyorsan.
Még mindig töretlen népszerűségnek örvendenek a raklapból készült bútorok. Mindegyik egyforma, mégis mindegyik más. Csak épp nem biztos, hogy mindegyik raklapból készül (lásd keretes írásunkat). Ettől persze még jó választás lehet, hiszen amellett, hogy bel- és kültérben is alkalmazható, teret enged egyéni ötleteinknek, és emellett sugároz némi szelíd ipari eleganciát is.
Tényleg olyan olcsó?
Mielőtt belelovaljuk magunkat a tervezésbe, tekintsünk körül, honnan is tudnánk legegyszerűbben és legolcsóbban raklapokhoz jutni. Vehetünk újat is, de arról gyorsan leteszünk majd, ha meglátjuk, mennyibe kerül. Egy jó minőségű, teljesen új, klasszikus szabványokkal rendelkező, 120 x 80 vagy 120 x 100 centiméteres fenyőfa raklap árából ugyanis már kapunk egy fél kertibútor-szettet. Marad tehát a használt raklap, amit ha szerencsénk van, megvehetünk öt euróért per darab. Viszont egy kerti raklappadhoz szükségünk lesz négy darabra, vagyis ott vagyunk a húsz eurónál, és még hozzá sem fogtunk, nem kezeltük, nem festettük. De induljunk ki egy ideális verzióból: rokonunk vagy kedves ismerősünk révén hozzájutunk tíz darab raklaphoz, teljesen ingyen, szimbolikus összegért, cserébe viszont szívességért, vagy egy üveg pálinkáért. Van tehát néhány raklapunk, és mi úgy döntünk, legyártunk belőlük két darab kétszemélyes kerti ülőalkalmatosságot támlával, ha pedig marad alapanyag, egy udvari-kerti asztalkát is. Ez utóbbit legjobb lenne egy szintén fából készült kábeldobból, mert a raklapok ipari stílusához az passzol. Ráadásul a dob alja és teteje is kerek, így látványban is szépen passzol a szögletes raklapokhoz.
Csavarozzuk és csiszoljuk!
Most pedig nekiugrunk a padok összeállításának. Fogjunk kezünkbe egy dekopírfűrészt, csatlakoztassuk a villanyhálózatba, kapcsoljuk be, fogjunk hat darab raklapot, és felezzük el őket hosszában úgy, hogy a képen látható formát kapjuk meg. Helyezzük őket hármasával egymásra, támasszunk mögéjük lapjával egy negyediket, és kezdődhet az összecsavarozás. Csinálhatjuk székszegletvasakkal, de úgy is, hogy előfúrjuk a támla felől a lyukakat, és önbehajtó csavarokkal több helyen összecsavarozzuk a támlát az ülőrésszel. Ha ez kész, vizsgáljuk meg, szükség van-e az ülőke és a támlarész azon részeinek lecsiszolására, amelyekhez majd hozzáérünk a bútor igénybevétele közben. Gondoljunk arra is, hogy párnát is használunk majd, hiszen a raklapon párna nélkül ücsörögni azért annyira nem lesz kényelmes. Csiszoljuk tehát át kicsit az érintkezési felületeket, majd találjuk ki, milyen színre szeretnénk lefesteni a bútort. Ha tetszik a natúr fenyő halvány színe, elég lelakkozni, ha van a színről, esetleg mintákról is elképzelésünk, ne fogjuk vissza magunkat. A raklapbútor festését nem lehet elrontani.
Gondoljunk még arra is, hogy…
Azért gondoljunk arra, hogy egy kültéri raklapbútor vélhetően nem lesz életfogytiglani társunk, hiszen a puha fenyőfa a védőfesték ellenére is megérzi majd az időjárás viszontagságainak hatását. Ha tönkre oly gyorsan nem is megy, pár év alatt megcsúnyul, mi pedig majd lecseréljük egy másikra. Így aztán nem is érdemes túl sokat bíbelődni vele. Az ilyen típusú bútornak éppen az a lényege, hogy igénytelenségéből kifolyólag nem fogjuk minden vihar közeledtével kis-be pakolni a teraszról vagy a kertből, hanem nyugodtan kinn hagyjuk, és örülünk neki, amíg örülünk. Ráterítünk egy-egy vastagabb pokrócot, vagy vágatunk rá szivacspárnát, amelyet bevonunk valami egyszerű anyaggal. Az sem butaság, ha megkímélt régi rongyszőnyeget rakunk rá, mert abban az esetben a vidéki és az ipari stílus fúzióját valósítjuk meg, és büszkén fogadhatjuk vendégeinktől a „hipszterparaszt” titulust.
Inkább ne feszegessük!
Említettük, hogy nem minden raklap, ami annak látszik. Bizony, a világban, és főleg az interneten látható stílusos raklapbútorok egy része sosem hordott a hátán tonnákat. Mégpedig azért, mert sokszor egyszerűbb legyártani egy-egy raklapbútort egyszerű gyalult faanyagból, mint raklapból. Ez főleg a bonyolultabb raklapbútorokra igaz, amelyek elkészítéséhez az alapanyagul szolgáló raklapok bizonyos részeit el kell távolítani, például úgy, hogy ládafeszítő vassal lefeszegetjük róla a préseltfa kockákat. Ez viszont sokszor szinte lehetetlen, ha pedig sikerül, nemegyszer olyan állapotba kerül a raklap maradéka, hogy többre megyünk, ha egyszerű faanyagból készítjük el. Tiszta, nincs telelövöldözve gyárilag szegekkel, és csak egy kicsit lesz drágább. Bárhogy döntünk, igyekezzünk olyan megoldást választani, ahol minimális beavatkozás, legfeljebb vágás szükséges a raklap alakításához, mert a feszegetéssel sok időt és alapanyagot veszíthetünk.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.