Önök írták

Megnyílt a világ első Márai-múzeuma

Kassán gyarapodott a múzeumok száma, január 22-én, a magyar kultúra napján ugyanis sor került a világ első Márai-emlékmúzeumának ünnepélyes megnyitására, az író egykori kassai lakóházában, amelyben 1913 és 1932 között élt a család. A Csemadok kassai városi választmánya és a Szlovák Nemzeti Múzeum – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma szervezésében, a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai segítségével jött létre a Márai-házban, amelyet a magyar kormány mintegy 160 millió forintos támogatásával vásároltak meg. Az ünnepségen Dégner Lilla, a kassai Thália Színház művésznője elénekelte Márai Planéta című versét, melyet Biller Irén kassai művésznő számára írt, majd Köteles Szabolcs, a Csemadok helyi elnöke köszöntötte a jelenlevőket, és megköszönte a Jáky családnak, hogy a Grosschmid család bútorai visszatértek Kassára, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársainak a segítséget, a lakóknak pedig, hogy tűrniük kell a házban tartó munkálatokat.

Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy csak közösen maradhatunk meg, tehát összefogásra van szükség. Most a magyar és a szlovák kormány összefogásának köszönhetően Márai visszatért szülőházába. Majd név szerint köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult az emlékmúzeum létrejöttéhez. Rigó Konrád, a szlovák kulturális minisztérium államtitkára érdekes kétnyelvű, szlovák–magyar beszédet tartott, kihangsúlyozva Márai polgárságát, a szabadságszeretetét, azt, hogy nem tűrte az ideológiai deformációkat. Megjegyezte azt is, hogy a Kalligram Kiadó eddig 17 Márai-művet adott ki szlovákul. Branislav Panis, a Szlovák Nemzeti Múzeum főigazgatója felhívta a figyelmet, hogy Márai mint európai polgár nem élhette meg az Európai Uniót, nekünk ezért is sokat kell tennünk a gyűlölet ellen, és abban kell hinnünk, amiben Márai is hitt.

A budapesti Jáky Judit a család nevében mondott köszönetet. Többek között a jelen lévő Rudolf Schuster hajdani köztársasági elnöknek, aki édesapjával, Jáky Jánossal együtt kezdte a tervezgetést egy Máraival kapcsolatos tárlat megvalósításában. Ebben Kolár Péter is részt vállalt, aki sajnos szintén nem lehetett már körünkben. Márai édesapja az ő dédapja volt, ha ezt most láthatná, annyit mondana: „Na, gyerekek, ez szép munka volt!” Ezután Köteles, Potápi, Rigó és Panis közösen átvágták a szalagot, megnyílt tehát a világ első és egyetlen Márai-múzeuma! Kassa szép ajándékot kapott, köszönet érte mindenkinek, aki ebben részt vett.

Buday Ernő, Kassa

Ad Kórházi nyelvvizsga magyaroknak

Bizony, gyakran tapasztalni, hogy Szlovákia vegyesen lakott déli területein a kórházakban a személyzet nem vagy csak ritkán beszéli a magyar nyelvet. A szlovák nemzetgyűlésnek törvénymódosítást kellene elfogadnia. Hasonlóan, mint a vasúti táblákkal kapcsolatban történt. Dél-Szlovákia minden kórházának minden osztályán legyen olyan orvos és egészségügyi nővér, aki beszéli a magyar nyelvet is. Sőt úgy lenne a legjobb, ha mindig lehetne szolgálatban két nyelven beszélő nővér és orvos is. Ez a megoldás nagyon nagy segítség lenne az idősebb magyar nemzetiségű betegeknek. Többször tapasztaltam, amikor kórházban voltam, hogy a szlovákul nem tudó idős embereknek meg kellett kérniük valakit, hogy szót tudjanak érteni a szobaorvossal. Jobb lenne, ha módosítanák a törvényt ezzel kapcsolatban is. A kórházak kétnyelvűsítése a névtáblákénál sokkal előbbre való lenne. Egész biztos, hogy ez a Bugár Béla vezette Hídnak köszönhető. Éppen ezért kérem Bugár Béla urat, a Híd pártot, hogy a dél-szlovákiai kórházak kétnyelvűsítése ügyében tegyenek meg mindent a kórházba kerülő idős magyar betegek érdekében. A magyar egyenrangú legyen a szlovákkal. Az egészségügy területén, a vasúton és mindenütt itt, Szlovákia déli részén.

Vass Tibor, Köbölkút

Görögkatolikus bál Mátyócon

„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.”

(János, 15,13)

Január 26-án már 9. alkalommal került sor Mátyócon az egyházi bálra. Az ideinek a témája a barátság volt. Minden asztalon egy kinyomtatott ima és egy idézet várta a bálozókat. Főtisztelendő Kecskés Barnabás atya este hétkor elmondta ünnepi beszédét. A rendezvényen tiszteletét tette az Ung-vidék és a Bodrogköz görögkatolikus esperese, Vaszily József atya feleségével. Rendhagyó beszédükben felköszöntötték a főszakácsnőt és segítőjét 60. születésnapjuk alkalmából. Az atyák egy-egy virágcsokorral gratuláltak nekik. Ezúton is köszönjük a Kati néniknek a finom vacsorát.

Az elmaradhatatlan tyúkhúsleves előtt asztali áldást mondtunk közösen. A mulatozás hajnalig tartott. A tombolahúzás szakította meg: 64 jótékony adakozó ajánlott fel nyereményt, a bálozók pedig a jegyvétellel támogatták az egyházközséget. Az est fergeteges hangulatát az Etna zenekar biztosította. A rendezőség az együtt való mulatozást másnap közös takarítással és baráti megbeszéléssel zárta. A szervezők örömüket fejezték ki a rendezvénnyel kapcsolatban, a terem ugyanis megtelt vidám hangulatú emberekkel. Jó volt látni, hogy korosztálytól függetlenül nemcsak bálra van igény a falunkban, hanem hajlam is a belső szépségre és a jótékonyságra.

Kusnyír Melinda, Mátyóc

Március 8. – Köszöntjük a nőket!

Lassan vége lesz a télnek, és beköszönt a várva várt tavasz. A napsugár mindennap erősebben hinti melegét a földre. Ébredezik a természet. Zöldülni kezd a rét, a mező, és illatozni kezdenek az első tavaszi virágok. Az ébredés különös szép érzést vált ki az emberekben. Lecseréljük a télikabátot, csizmát, elrakjuk a sálat, sapkát, és üde tavaszi ruhákba bújunk. A nők fürkészik az áruházak kirakatait, és be-betérnek egy szép ruháért, kabátkáért. Mert közeledik március nyolcadika, a nők napja. Hát már ki ne szeretne szép lenni ezen a napon, melyik nő? Az év többi napján a nők többsége le van foglalva számtalan teendővel. Már eleve arra hivatottak, hogy gyermekeket szüljenek, neveljék őket tisztességesen, és ez bizony nem kis feladat. Nagy odaadást, fáradozást és lemondást igényel a nap huszonnégy órájában. Számtalan nőnek nincs nagyon ideje arra sem, hogy rendesen tükörbe nézzen. Manapság az édesanyák is kiveszik részüket a társadalmi munkákból, felelősségteljes hivatást vállalnak, és komoly feladatokat teljesítenek. De ez csak akkor sikerülhet, ha a háztartási munka, a gyermeknevelés megoszlik, vagy háttérbe szorul. Ezért a háztartás és gyermeknevelés nagy része a nagymamákra hárul, vagy a férjekre és partnerekre.

A nők, az édesanyák nagy tiszteletet érdemelnek, hogy odaadással vállalják a reájuk háruló feladatokat, és tisztességgel teljesítik őket. Nevelnek olyan gyermekeket, akik hű és szorgalmas polgárai lesznek a társadalomnak és hazának. Nevelnek olyan gyermekeket, akik megbecsülik munkájukat, embertársaikat, és kölcsönösen kisegítik egymást. Mert csak így lehet boldog családban, boldog közösségben élni.

Köszöntünk hát ezen a napon minden nőt igéző mosollyal egy szép szál virág kíséretében.

Tóth Éva, Kassa

Ki is volt ez az én Barátnőm?

Egy osztálytárs, barátnő, édesanya, nagymama! Hatévesen elvesztetted édesanyádat, kinek a simogatását már nem érezhetted, ha fájt valamid, nem törölte le gyöngéden a könnyeid, kicsike voltál, csak a nagy koporsóra emlékeztél, de a szívedben ő veled volt. Aztán nagymamádhoz kerültél, ő tanított meg imádkozni, ha sírtál, mondogatta neked: kedveském, nem sírunk, imádkozunk. Az iskolában okos, komoly, szerethető kislány voltál. Aztán egy ideig mindenki a maga útját járta, majd édesapád újra összehozott minket. Húsz éve mint féltestvérem családunk tagja vagy, s maradsz is. Ha jöttél, öröm volt a találkozás, mentünk kedveseink sírjához, megosztottuk örömünk, bánatunk, lelki társak voltunk.

Gyermekeidnek, unokáidnak, hitben, reményben és szeretetben sok jó példával utat mutattál. A szíved is örült, mikor róluk beszéltél, büszke voltál, hogy nagymamának szólítanak, s az is maradsz nekik, bezárnak kis szívükbe téged, és nem felednek. Nagyon fájt neked, mikor a betegség miatt nem vehettél részt a szentmisén, de az imádság erősített téged. Két éve hordoztad a kereszt súlyát. A sok szeretet, ima erőt adott neked. Tavaly májusban még eljöttél, oly szép napot töltöttünk együtt. Rendbe tetted szeretteid sírját.

Utolsó találkozásunkkor szomorúnak láttunk, de nem panaszkodtál, mondtad, mindig a Jóisten segít. Ő mindenkinél jobban szeretett téged, mert a sok szenvedés után segítségül nyújtotta kezét, mondván: Jöjj hozzám, én megszabadítalak a sok fájdalomtól, nálam békességet, megnyugvást találsz.

Drága Barátnőm! Nagyon hiányzol, hiába várlak, Te már nem jössz. Hiányzik a nevetésed, hozzád már csak a temetőbe mehetek, és halottak napján egyedül megyek szeretteink sírjához. Szívemben leszel sok-sok szép emlékkel, tudom, ott fönn is imádkozol családjainkért. Köszönöm a Jóistennek, hogy itt éltél közöttünk, hogy voltál nekünk, szeretünk. Van fenn egy ország, ahol várnak minket is.

Balázsiné Magyar Valéria, Nagycétény

Kedves Vasárnap!

Nagyon szívesen hallgatom a Pátria rádiót is vagy a nézem az STV2-n a magyar nyelvű híreket, szerdánként a Magyar magazint, péntekenként pedig a Szemtől szemben című műsort. A legnagyobb örömömre a múlt héten az Új Szó és a Vasárnap kedves szerkesztőit láthattuk, köztük a nagyra becsült Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő asszonyt és Vrabec Máriát. Sok mindent megtudhattunk az elmúlt 50 év munkájáról, a tevékenységükről. Jó volt őket a tévében is látni, hogy méltóan képviselnek bennünket, az olvasókat mindenhol. Nagyon jó, hasznos volt a háttérben a bejátszás is, ahol a többi munkatársakat és a meghívott kedves vendégeiket is láthattuk. Szívesen emlékszem vissza múlt évi találkozásunkra márciusban a füleki könyvtárban, reméljük, hogy az idén is lesznek ilyen lehetőségeik az olvasóknak, hogy személyesen is találkozhassanak a kedves szerkesztőkkel. Nagyon várják a tehetséges Vrabec Máriát és az Egészség Extra felelős szerkesztőjét, Kovács Ilonát. Nagyon fontosak a személyes találkozások, beszélgetések is, valamint az olvasók véleménye, tapasztalata is. Mert környékünkön is vannak jó témák, problémák, amire oda kellene figyelni, és lehetne róla írni.

Dorók Erzsébet, Nagydaróc