Mit ér a lány, ha világbajnok?

Nézett maga elé, majd a kamerába, és ismételgette, hogy „világbajnok vagyok”, „én vagyok a legjobb a világon”. Előtte a kombináció csak ezüstöt termett, óriás-műlesiklásban Petra Vlhová már bearanyozta az årei lejtőt, végül a legkanyargósabb számban még egy bronzzal megtoldotta. Fagytól pirosra csípett arca ragyogott, egyre kóstolgatta, hogy hangzik, ha hangosan kimondja, amit elért, élvezte a pillanatot. Annyira boldog volt, hogy még a mikrofonnak is jutott egy „no, megvan”. Fotózáskor meg hátul maradt, s a mit sem sejtő Mikaela Shiffrin és Viktoria Rebensburg háta mögött grimaszolt. Csaknem elrepült a boldogságtól, pedig egyébként mindig komoly. Az ellenfelek, észrevéve, mit művel, vették a lapot. „Legyőztem Mikaelát” – örvendezett, hisz az amerikai volt a mumus. Egy szép napon Petra is eljutott odáig, s ebben az idényben már ellenfele lehetett. Ott, ahol 2015-ben első vk-győzelmét aratta, a svéd Åreban rendezett idei világbajnokságon 14 századdal maga mögé utasította, Mikaela 38 századdal a harmadik helyre szorult.

„Micsoda hajrá volt!”

Édesapja és édesanyja nagyon büszkék voltak a lányukra, valamennyiük szeme csillogott, Petra fivére, Boris, aki mindenütt a húga mellett van, alig tudott megszólalni, a boldogságtól sírva fakadt. „Óriási munka van a siker mögött. Livio Magoni nagy mágus” – szólalt meg az apa. Magoni Petra olasz mestere.

Mindenki mondta a magáét, a főhős eszmélt leggyorsabban. Petra, akitől már megszoktuk, hogy mindig talál hibát, ezúttal sem kímélte magát, főleg az első kör után nem. „Dühös voltam, mert két nagy hibát is elkövettem. Ennek ellenére csak 19 század hátránnyal értem célba; gyors voltam, így most már legalább tudom, hol kell vigyáznom” – mondta az első felvonást követően. A folytatásban aztán a tőle megszokott agresszív stílusban siklott lefelé. Nem babra ment a játék, kockáztatnia kellett. A második részidő után ugyan alaposan ránk ijesztett, mert majdnem kicsúszott a pályáról, de a gyorsaságából nem veszített, a célba így is 38 század előnnyel ért. Már csak az éllovas Rebensburg volt hátra, s úgy tűnt, hogy az aranyat nem engedi ki a kezéből, de a cél előtt elszállt az előnye.

„Mikor láttam, hogy az utolsó részidőnél még 40 századdal vezet, nyugtattam magam, hogy az ezüstérem nagyon szép – mesélte Petra, majd arról is, mit érzett, mikor megtudta, hogy győzött. – Előbb nem akartam hinni, aztán a táblán láttam, hogy az én nevem van legfelül, akkor tudatosítottam, hogy sikerült.” „Micsoda hajrá volt!” – kommentálták a külföldi lapok.

Üstökösből állócsillag

A 23 éves Petra sikere nem véletlen. Már többször megcsillogtatta a tudását, s a legigényesebb technikai számban az elmúlt év végén robbant be a legjobbak közé, semmeringi vk-győzelme után a nagy alpesisí-nemzetek is kezdték komolyan venni. Kronplatzi negyedik helyével, majd maribori sikerével igazolta, hogy nem csak üstökös, hanem a legfényesebb állócsillagok között a helye.

Petra fivérével együtt kezdett sízni. A szülők büfések voltak az Alacsony-Tátrában, az Ördöglakodalma-hágón és Jasnán. Amíg dolgoztak, a gyerekek a lejtőn csúszkáltak. A kislány nem babával játszott, hanem a fivérei barátaival haverkodott, a lányok nem érdekelték. Fára mászott, bunkert épített, a huncutabb fajtából való volt. Ma is kicsit hajmeresztő módon vezeti le a versenyben felgyülemlett feszültségét: szenvedélyes motoros, otthon a garázsban vár rá a táltos. És a vízisí – nyáron ez a legjobb szórakozása. Imádja az adrenalint. Magoni mester meg félelmében a körmét rághatja.

Már kisiskolás korában indult versenyeken, és gyakran nyert. Attól, hogy felkösse a sílécet, egy kellemetlen baleset sem riasztotta vissza: a lejtőn egy idősebb úrral ütközött, agyrázkódást szenvedett, és öt helyen eltört az állkapcsa. Alighogy összedrótozták, már könyörgött a szülőknek, hogy engedjék versenyezni.

Első nagyobb nemzetközi sikerét 2011-ben aratta: junior-világbajnok lett óriás-műlesiklásban, egy évre rá pedig ifjúsági olimpiát nyert műlesiklásban. Az idény végén neki ítélték az év sízője címet, pedig még csak 17 éves volt. Fokozatosan beverekedte magát a világ tizenöt legjobb alpesisízője közé; sokan már akkor benne látták a legjobb hazai síző, Veronika Velez-Zuzulová utódját. Ahhoz, hogy valóban az legyen, a család nagy áldozatot hozott, segítsége nélkül nem volna ott, ahol most tart.

2014-ben junior-világbajnokságot nyert, s kijutott a szocsi olimpiára. A következő esztendőben aratta első vk-győzelmét: a svéd Åréban megnyerte a műlesiklást, majd az amerikai Aspenban is; ezzel a világkupában ötödik helyen végzett. Tavaly Pjöngcsangban a 13. helyen ért célba a mű- és az óriás-műlesiklásban, kombinációban ötödikként.

Aztán jött a múlt év vége, majd az idei sikerek – de ezt már ismerjük.

Magáncsapat

Shiffrinnek, de a svájciaknak, németeknek, osztrákoknak sincsenek anyagi gondjai, a szövetség mindent fedez. Petrával más a helyzet: aszerint kapja a támogatást, hogy mennyire eredményes. Ez pedig komoly teher. „Rengeteget költöttek rám a szüleim. Bántott, amikor nem úgy sikerültek a versenyek, ahogy szerettem volna, s nem tudtam viszonozni. Manapság már jobb érzés, hogy keresek, nem tőlük függök, ezért is igyekszem legalább aprócska dolgokkal örömöt szerezni nekik. Most már saját csapatom van, mindent egyedül csinálunk és finanszírozunk. Az idén először nem volt veszteséges a költségvetésünk. Jó érzés volt, hogy nem kellett azon törni a fejünket, hogy a felkészülés keretében ezt vagy azt nem engedhetjük meg” – mondja Petra, akit működőképes csapat vesz körül. Egyszóval: végre profi körülmények között dolgozhat.

Édesapja, Igor Vlha a pénzügyi menedzser, de ő azt mondja, hogy ez a kellemesebb része a munkának, a zömét a többiek végzik. Élükön az olasz Livio Magoni edzővel. „Amit Livio művelt, amilyen keményen dolgozott az egész csapat, beleértve a síléceket előkészítő új olasz szakembert, Pierluigi Parravicinit, az hihetetlen. És az is, ahogy Petra mindenben hallgat Livióra. Ő és a többiek gondoskodnak mindenről, még főznek is. Az egész apró mozaikkockákból áll össze. Egyszerűen hangzik, de a valóságban nem könnyű.”

* * *

Győzelem ide, aranyérem oda, a kötelesség szólít. Ünneplésre nem maradt idő. A világbajnoki címet követően felszínre törtek az érzelmek, Petra nem tudott elaludni. Próbálta kikapcsolni az agyát, egy picit pihenni, az edzést is kihagyta az utolsó versenyszám előtt. Amikor végre azt is letudta, mély lélegzetet vett. Rögtön eszébe jutott, hogy csak a világbajnokság ért véget, másnap reggel már repül Stockholmba, ahol párhuzamos műlesiklás vár rá, s aztán jön a többi. Igazából csak az andorrai vk-döntő után lesz némi nyugalma.
 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!