Nőnap alkalmából visszatérő téma, mennyire tudnak érvényesülni a nők a közéletben és a vezető pozíciókban, ugyanúgy megfizetik és megbecsülik-e őket, mint férfi kollégáikat.
A válasz még mindig nem, de Szlovákia európai összehasonlításban is egészen jól áll, hiszen volt már – ha rövid ideig is – nő a miniszterelnökünk, és harmadszor indul nő a köztársaságielnök-választáson, ráadásul ő az esélyes.
Vášáryová és Radičová
Húsz éve, az első közvetlen elnökválasztáskor próbálkozott Magda Vášáryová. Az elejétől tudni lehetett, hogy túl sok esélye nincs a második fordulóra, mert a harc Vladimír Mečiar és Ivan Gašparovič között dőlt el, és mert akkor még túlságosan is téma volt, hogy lehet-e nő az ország elnöke. A vitát Vášáryová is gerjesztette a színésznősen affektáló modorával, és hiába mondott bármilyen okosakat, a közönség nagy része a Sörgyári capriccio Maryškáját látta benne. Alig 200 ezer szavazatot szerzett, de részben célt ért, hiszen a következő választáson már senki sem csodálkozott, hogy nő is indul a posztért.
Iveta Radičová, aki ezt megelőzően már szociális és családügyi miniszterként bizonyított, 2009-ben több mint 700 ezer szavazattal került az elnökválasztás második fordulójába. Végül Ivan Gašparovič győzött, de Radičová számára ez a választói bizalom volt az ugródeszka ahhoz, hogy 2010-es parlamenti választáson ő legyen az SDKÚ listavezetője, majd a kormányfő. Női mivolta csak akkor lett téma újra, amikor saját koalíciós partnerei, sőt párttársai is – mind férfiak – kezdték a háta mögött kikezdeni azzal érvelve, hogy túl nőiesen reagál, és nem képes kompromisszumokat kötni. Tudjuk, mi lett a vége: az első nő vezette kormányunk két évig sem bírta. De azóta a társadalom nagy része bármilyen felelős poszt betöltésére képesnek tartja a nőket.
Legyen szelíd és megértő?
Tavaly, amikor Zuzana Čaputová bejelentette, hogy indul az idei elnökválasztáson, már senki sem kérdőjelezte meg a rátermettségét, fel sem merült, hogy azért ne volna helye a jelöltek között, mert nő. Akik támadják, a liberális nézetei miatt teszik; más kérdés, nincs-e ebben is némi tudat alatti bizalmatlanság, sőt ellenszenv az okos nő iránt, akinek határozott véleménye van mindenről, és akkor is elmondja, amikor ezzel biztosan nem növeli a preferenciáit.
Mert az egy dolog, hogy ma már el tudjuk képzelni, hogy nők legyenek a politikában és más felelős posztokon. Más dolog az, hogy igen határozott elképzelésünk van arról, milyennek kellene lenniük. „Empatikusnak, szociálisan érzékenynek, családközpontúnak, szelídnek és megértőnek” – sorolja Oľga Gyárfášová szociológus. „Nos, ezek pont nem azok a tulajdonságok, amelyekkel a politika férfiak által uralt világában érvényesülni lehet. A politika ugyanis zárt szakma, ahol a puszta tény, hogy valaki körön belül van, viszonylag nagy magánjövedelmet garantál. Előbb magába a szakmába, egy viszonylag zárt klubba kell bejutni. Néhány rátermett női miniszternek, államtitkárnak és képviselőnek köszönhetően ma már a politikában nem fontos, ki milyen nemű. Az oda való bekerüléskor azonban meghatározó szempont.”
Nem feltétlenül tehetség, teljesítmény, tisztesség és felelősségtudat, inkább kapcsolatok alapján – tesszük hozzá. De akit a klubtagok képesnek tartanak arra, hogy vezényszóra nyomja a szavazógombot, gondolkodás nélkül ismételje a szlogeneket, és a végtelenségig lojális legyen, az bebocsáttatást nyer. Innen kezdve megkapja a tekintélyes fizetését a pótlékokkal, a költségtérítést, az igazgatótanácsi tagságokat, valamint a belépőkártyát a korrupció világába, például saját vagy rokoni tanácsadó cég címén, amely a valóságban természetesen a kenőpénzek mosodája.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.