Tüsszenteni mindenki szokott, főleg ilyenkor, tél vége felé. Ám kevesen tudják, mi is történik ilyenkor az emberi testben. Ezért írjuk le, kiegészítve néhány tippel, amelyek talán segítenek, hogy tüsszentéseink számát csökkenteni tudjuk.
1. Ne tüsszentsünk bárhol! Először is tisztázzuk, hogy a tüsszentés önmagában nem káros. Olyan esetekben lehet az, ha például valaki felmászik a budapesti Lánchídra, vagy más veszélyes helyre, ahol centimétereken múlhat az élete. Mert ha, mondjuk, szelfizés közben egy ilyen helyen tüsszent egyet, és kiesik a kezéből a drága okostelefon, ő meg utánakap vagy -ugrik, bizony csúnya sérüléseket szerezhet. Ilyen esetekben a tüsszentés (következményeiből kifolyólag) káros.
2. Örüljünk neki! A tüsszentés valójában nem probléma, hanem testünk egy hasznos jelzése, melyet érdemes komolyan venni. Ha valami irritálja az orr nyálkahártyáját, az idegek üzenetet küldenek az agy „tüsszentőközpontjába”, ennek hatására a mellkas izmai felkészülnek a tüsszentésre, mi pedig azon kapjuk magunkat, hogy tüsszentünk egy nagyot. A tüsszentés tehát az immunrendszerünknek egy fontos védekező folyamata, melynek során a testünk eltávolítja az orrból az idegen anyagokat. A tüsszentés során az orr kitisztul, ezáltal számos veszélyes baktérium kikerül a szervezetből. Vagyis minden tüsszentés után javallott abbahagyni az épp végzett tevékenységet, leülni és elgondolkodni, hogyan kerülhetett az orrunkba annyi baktérium.
3. Vállaljuk bátran! A tüsszentés során kipréselt levegő 150 km/órás sebességgel áramlik. Egyetlen tüsszentéssel több mint 100 000 baktérium kerül a levegőbe. Éppen ezért soha ne tartsuk vissza a tüsszentést, mert azzal a keletkező nyomás kárt okozhat a légutainkban (ráadásul a bacilusok is benn maradnak). Inkább írjunk róla verset. Például:
Dízelbűztől kopár orrsövényem sarja,
Streptococcus-nyájak legelésznek rajta.
Igen jámbor fajta homeo-patás fehérlik az udvaron,
Mondjátok, elvtársak! Mikor ér már véget a chripkaszezon?
4. Aludjunk! Ha minimalizálni szeretnénk tüsszentéseink számát egy meghatározott időintervallumban, legjobban tesszük, ha az adott időt alvással töltjük. Amikor ugyanis alszunk, az orrban lévő idegi érzékelők is alszanak, ezért alvás közben nem tüsszentünk. Ez azért is hasznos, mert felébrednénk rá. Saját tüsszentésünkre ébredni... hát az milyen lehet? És vajon képes felébredni saját tüsszentésére, aki saját horkolására képtelen?
5. Olvassunk Lázár Ervint! Tanulságos mesét írt Hapci király címmel húsz évvel ezelőtt Lázár Ervin. Arról szól, hogy benáthásodik egy király, és minden alattvalójától elvárja, hogy tüsszögjenek ők is, ha már elkapták a királyi náthát. Akinek közben elmúlik a náthája, vagy olyan tiszteletlenségre vetemedett, hogy a szeretettel kínált királyi náthát el sem kapta, az is jobban teszi, ha tüsszentést imitál, mert baja eshet – a poroszlók ugyanis az alattvalókat folyamatosan ellenőrzik. Így aztán a birodalomban mindenki tüsszög, nehogy a király haragját magára vonja. Manapság ilyen esetben nyilván szimpátiatüsszentést szerveznének a parlament elé, hogy felhívják a választók figyelmét az irritáció okára.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.