Bártfafürdő – ahol az uralkodók is gyógyulást kerestek

Maga Bártfa város igen régen lakott hely, a források szerint egykor lengyel cisztercita szerzetesek alapították valamikor a 12. század első felében.

Amit az írások mesélnek

A fürdőjéről 1247-ben keletkezett az első írásos emlék, egy IV. Béla által készíttetett, Bártfa város határainak kitűzését megörökítő iratban. A tatárjárás után németajkú lakosság telepedett ide, szabad királyi városi rangját I. Lajos királytól kapta Bártfa, amely a közeli lengyel Biecz városával tartott igen szoros kapcsolatot.

A gótika és a reneszánsz szép emlékeket hagyott itt. A legújabb felfedezés például a Szent Egyed templom Mátyás király korabeli faragott, cseh és magyar címeres kapuja, amely valódi ritkaságként került elő restaurálási munkák miatt.

A történelemírás szerint Hunyadi János Bártfa közelében győzte le 1435-ben a Talafusz vezette huszita sereget, és e vert seregből is toborozta később Mátyás király a híres Fekete Sereg zsoldos katonáit. A városban állítólag már 1474-ban fogadó épült, a fürdőről pedig azt tudni, hogy 1505 táján már fából ácsolt fürdőépületek álltak itt.

A fürdőhely fejlődése valamikor Mária Terézia uralkodása alatt indult el, akkoriban már az országhatárokon túl is ismertek voltak a gyógyhatású források, főleg a lengyel nemesség járt ide, majd a magyar nemesség is felfedezte magának ezt a helyet.

Az igazi nagy építkezések és fejlesztések kora pedig a 19. század volt. A klasszicista és empire stílusban kiépülő, nemzetközi ismertségnek örvendő helyen sok ismert és híres ember keresett gyógyulást. Többek közt 1821-ben az akkor már halott Napóleon második felesége, Mária Lujza főhercegnő. Itt keresett szintén 1821-ben enyhülést betegségére I. Sándor orosz cár is, aki életének ebben a szakaszában – korábbi kicsapongó életmódjának köszönhetően – már sokat gyengélkedett. Az orosz cár emlékét egy tábla őrzi ma Bártfafürdőn. Amelynek a leghíresebb páciense I. Ferenc József felesége, a Sissi néven közismert Erzsébet királyné volt, aki 1895-ben kereste itt a gyógyulást. A királyné emlékére 1903-ban nagy ceremóniával Bártfán szobrot állítottak, Donáth Gyula alkotását, amely fiatal nőként, ülőhelyzetben ábrázolja a királynét. Ez az alkotás ma épségben jó állapotban megtalálható a fürdőhely egyik szépen rendezett parkjának központi helyén, a szecessziós stílusú, gazdagon díszített Astória fürdőház előtt.

Bártfafürdőn a 20. század elején több mint ezerhatszáz szállóhely állt a páciensek rendelkezésére. Az első világháború idején ez a vidék sokat szenvedett, az oroszok 1915-ben elfoglalták, évekre visszavetve a fürdő életét. A második világháborúban a kárpáti offenzíva idején is súlyos harcok dúltak ezen a vidéken, a fürdő csak az 1950-es években kezdett el ismét teljes kapacitással működni.

Különleges gyógyvizek

Bártfafürdőn a régebbi írások szerint tizenhét forrás volt, ma nyolc gyógyvízforrás vizét fogyasztják itt a gyógyulni vágyók. Érdekesség, hogy Szlovákia legnagyobb ásványianyag-tartalmú forrása itt található, mégpedig a Herkules forrás, amely főleg a gyomor- és emésztőrendszeri, valamint légzőszervi problémákra ajánlott. Bártfafürdő mindegyik gyógyforrásának vizét emésztési zavarok kezelésére ajánlják, de párásítva a légzőszervi akut és idült megbetegedések gyógyulását is segíti a Herkules mellett a Fő forrás, az Orvosi forrás, a vasas és magas szénsavtartalmú Erzsébet, Klára, Napóleon, Anna és Oszlopcsarnoki gyógyvízforrások. Bártfafürdő azonban nemcsak a gyógyulni vágyóknak nyújt élményt, hanem az épített kultúra és a természet szépségeit kedvelőknek is kiváló úti cél.

TÁJOLÓ

Bártfafürdőbe a 77-es, Bártfa és Felsővízköz közti útról Bártfa után 5 kilométerre északkeleti irányba letérve juthatunk el, a fürdő központja a 49.32/21.26 GPS koordinátáknál található.

Az Astória az egyik legszebb szállója a fürdőhelynek (Michal Lichanec felvétele)