Elhunyt Jarábik Imre

Jarábik Imre 1942-ben született Budapesten, szülei a város ostroma előtt visszaköltöztek Nagymegyerre, itt járt alapiskolába. Később a Pozsonyi Pedagógiai Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. 1967-ben a komáromi Egyetértés Munkásdalárda karnagya, 1968-tól a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ művészeti osztályának vezetője lett. Jarábik Imre alapította Dunaszerdahely énekkarát, amely később felvette Bartók Béla nevét, és több csallóközi faluban, egyebek mellett Csilizradványon, Nagymegyeren, Pozsonyeperjesen és Alistálban is vezetett énekkart – olvasható az adatbank.sk-n. „Hosszú éveken keresztül országos szinten, a Kodály-napok, a Csengő Énekszó és egyéb énekversenyek zsűrijének és válogatóbizottságának tagjaként többször végigjárta az országot, megismerve az énekkarokat, nagyon sok karnagyot, és rengeteg tapasztalatot szerzett” – írta róla Horváth Géza A komolyzene szolgálatában című kiadványban. 2003-ban átvehette a Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettjét, akkor azt nyilatkozta, három tényező volt a legmeghatározóbb a pályáján. „Az első, amikor kezdő tanító koromban kapcsolatba kerültem Ág Tiborral. Szomszédok voltunk Nagymegyeren, és neki köszönhetően kezdtem kórusvezetéssel foglalkozni. Először Csilizradványban vezettem a gyermekkart, majd az Egyetértés munkásdalárdát. A másik fontos momentum a pályafutásom során a Bartók Kórus megalapítása volt 1973-ban, velük húsz évig dolgoztam. Fontos állomása volt az életemnek, amikor a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ művészeti osztályának vezetője voltam” – 2003-ban így összegezte munkásságát Jarábik Imre, aki tizenöt évig volt a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ igazgatója.

„Nagyon jó együttműködés volt a járási népművelési központtal, így Imrével is, ők segítettek a Csemadoknak a nagyobb rendezvények szervezésében. A Duna Menti Tavasz alapítói közé tartozott” – mondta Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója. „Mindketten a kultúrában dolgoztunk, kollégák voltunk. Tudott szórakozni, énekelni, hegedülni. Letört a halálhíre” – emlékezett vissza Gútay László, a Nagymegyeri Kultúrház igazgatója.