„Idegeneknek belépni tilos!” – olvasható a matricán egynéhány kamaszszoba ajtaján. Nem szívesen látott vendégként máris hátrányos helyzetben vagyunk, de azért csak próbálkozzunk tovább szelíden, megannyi tapasztalattal felvértezve sikerülhet szót értenünk, ha elég nyitottak és tisztelettudóak vagyunk egymással szemben. Előfordulhat, hogy időnként majd úgy érezzük, más-más hajóban evezünk, hiszen az egyikünk egy útját kereső kamasz, a másikunk meg az a felnőtt, aki a lehető legjobbat szeretné a gyermekének.
Azok, akik emlékeznek az osztályfőnöki órákra, biztosan tudják, hogy a bizalmasnak indult beszélgetések nem mindig sikerültek a legjobban. Egy alkalommal egy ilyen osztályon belüli társalgást követően vált rögtönítélő bírósággá az addig összeszokott közösség. „Mi leszel, ha nagy leszel, hol folytatod a tanulmányaidat?”– hangzott a kérdés. Mindenki igyekezett őszintén válaszolni. Amikor azonban az egyik gyerek hangosan kimondta, hogy cukrász szeretne lenni, az osztályfőnök gúnyosan ráförmedt. „Hát mi leszel te, Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri?!” Az osztály hangosan felnevetett. A leendő cukrász pedig lehajtott fejjel ült vissza a padjába, majd néhány nap múlva beteget jelentett. Néhány hét múlva sem láttuk, elindult ugyan az iskolába, majd az utolsó pillanatban, amikor ismét hallani vélte, ahogy mindenki nevet rajta, másfelé vette az útját. Amikor végre előkerült, szótlanabb lett, mint valaha, kerülte a társaságot, nem vett részt az óraközi szünetek alatti rendbontásban sem, próbált láthatatlanná válni. Egyetlenegy mondat – gondolhatná bárki. De ilyen mondat megváltoztathat egy egész életet, a többiekhez való viszonyt, kiöli az őszinteséget, és olyan szociofób személyiségzavarokhoz vezethet, amelyek a későbbiekre is kihatnak. Nem, nem lett cukrász az illetőből, bár később úgy hallottam, számos kedvtelésből készített cukrászati remekmű került ki a keze alól.
Néha, amikor úgy adódik, frappáns, ütős kijelentéssel igyekszünk néhány perc erejéig a figyelem középpontjába kerülni. Nem biztos, hogy ez mindig helyes. Súlyos következményei is lehetnek, főleg ha osztályfőnökként, szülőként, főnökként, tehát tekintélyes személyként akarunk szellemesek lenni.
Jól gondoljuk meg, hogyan értékeljük a másik őszinte megnyilvánulásait. Van úgy, hogy jobb szó nélkül hagyni őket feledésbe merülni vagy beteljesedni, mint arra törekednünk, hogy a mi válaszunk vigye el a pálmát. Egy szelíd mosoly, egy bizalmas baráti biccentés is megteszi ilyenkor, hogy a másik továbblendülhessen, és felszabadultan, merészen beteljesítse álmait.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.