Szemöldök a lélek tükre

Szeretem figyelni a divat apró dolgokban megnyilvánuló változásait. Amelyek végső soron nem is olyan apró dolgok, hiszen teljesen meg tudják változtatni a nagy dolgokat. Mint például a szemöldök az arcot.

Mostanában a vastag szemöldök a divat. Ezt utánozzák a rossz kozmetikusok, akik olyan szénfekete éles szemöldököt tetoválnak kliensnőik szemtükre fölé, mintha két vágás lenne a homlokukon (de ez szerencsére kifakul). Viszont ha jól van megcsinálva a vastag szemöldök, akkor szép – mint általában minden, ami jól van megcsinálva –, persze a szépség fogalmának boncolgatását most hagyjuk figyelmen kívül. Egy ilyen szemöldök eléréséhez több segédeszköz kell: viasz, ami egyben tartja a saját szemöldököt, ceruza, amivel ki lehet rajzolni a szemöldök megfelelő formáját és vastagságát, ha a saját nem elég vastag, s egy következő ceruza, aminek apró vonásaival pótolni lehet a hiányzó szálakat. Van olyan „mozdulattakarékos” ceruza is, amelyikkel egyszerre több szálat lehet kirajzolni. Vagyis a modern, vastag szemöldök nem egy éles vonal, hanem természetesnek tűnő, mint amilyen a közelmúltban Liz Taylor, Sophia Loren vagy Audrey Hepburn szemöldöke volt (vagy amilyennek tűnt). Ebből is látszik, hogy a szemöldökdivatban sincs új a nap alatt, bár ott van a felsorolt dívák ellenpontjaként két kortársnőjük, Marlene Dietrich és Edith Piaf, akiknek meg vékonyra szedett, ívelt szemöldöke volt, amitől örökké csodálkozó kifejezést öltött az arcuk, mintha azt gondolták volna: ó, hát lehetséges, hogy mindenki minket akar utánozni? Mert akkoriban ők voltak a példaképek. Ma viszont a modellek mutatják az irányt. A színésznők is őket utánozzák.

A modelleket nézve még újabb trendet vélek felfedezni. Sokuk szemöldökének íve először enyhén indul az orrtőtől, de aztán nem természetes ívet követ, hanem hirtelen megtörvele esik. Ettől szigorú, rideg, szinte fenyegető kifejezést ölt az arcuk. Hófehérke gonosz mostoháját és Szörnyella de Frászt juttatják az eszembe. Az újságban ceruzával a természetes ívre igazítom a szemöldöküket. Hirtelen kedves arcú lányokká válnak. Nem akarok kedves lenni, önmagam akarok lenni, olvasom egyikük nyilatkozatát. És miért ne lehetne valaki egyszerre kedves és önmaga is, ötlik fel bennem, de már olvasom is tovább, hogy „a kedves az unalmas, tucat-nőt sejtet, az nem szexis”. Hm. Tehát az undok és szexis lenne/lesz a trendi?

Miközben mindenki kedves szülőre, elárusítónőre, orvosra, pedagógusra, rendőrre, hivatalnokra vágyik? S ha ők is azt mondanák, hogy nem akarnak kedvesek lenni? És mi van, ha kedvesek akarnak lenni? Vagy egyszerűen csak kedvesek, mert ilyen a természetük? Akkor ők idejétmúltak? Mi legyen hát velük? Egyszerű a megoldás: el kell őket rondítani egy elrettentő szemöldökkel.