Az egyik közösségi oldalon belebotlottam egy videóba. Borbély Alexandra Milyen lehet csak egyvalamilyennek lenni című vallomását nem bírtam száraz szemmel végignézni. Arról mesél benne, hogyan birkózott meg „szlovákmagyarságával”. Van benne minden. Maďari za Dunaj, Na Slovensku po slovensky az egyik oldalon, tótozás, „csúnya” palóc ’a’ hangzó, kérlelhetetlen és értelmetlen bürokrácia a másik oldalon. A mi helyzetünk némileg más, de mindez mégis annyira ismerős. Rögtön éreztem, hogy ezt a videót meg kell mutatnom a gyerekeimnek.
***
Egyszer, négy évvel ezelőtt láttam egy gombaszögi beszélgetés felvételét. Lucia Satinská arról kérdezte Bolemant Évát és Petra Nagyová Džerengovát, milyen az élet egy vegyes családban. Mivel mindketten írók, Lucia feltette nekik a kérdést, írtak-e már a többnyelvű nevelés témájával foglalkozó gyerekkönyvet. Ez bogarat ültetett a fülembe. Elhatároztam, hogy megírom az én saját könyvemet magánhasználatra, a saját gyerekeimnek. Karácsonyra el is készültem a „művel”. Beköttettem, és saját kezűleg illusztráltam (minimalista stílusban, mert nem vagyok egy rajztehetség). A könyvben mindenkinek álneve volt, és az országokat is máshogy hívták, de a gyerekek az első pár mondat után rájöttek, hogy róluk szól. A hétéves Ajna egy szuszra végigolvasta, a kilencéves Sebőke viszont haragudott. Nem tetszett neki, hogy saját magáról kell olvasnia, ráadásul ilyen „ciki” dolgokat. A könyvbeli Benőke szégyellte magát a szlovák osztálytársai előtt, mert az anyukája magyarul beszélt hozzá az iskolában, bosszankodott a magyar keresztneve miatt, nyáron viszont, amikor magyarországi táborba ment, nem akart az apukájával szlovákul beszélni, nehogy a magyar haverjai kinevessék. Könyvbeli húga, Hanga ellenben büszke volt különleges nevére, és a napközis tanító néni magyarellenes megjegyzései is leperegtek róla.
A könyvnek egy év múlva folytatása is született. Ugyanúgy házi használatra. Utána két karácsony kimaradt, de idén elszántam magam a harmadik rész megírására. Igyekeztem titokban dolgozni, de a fiam persze leleplezett. Anya, már megint ezt a hülyeséget írod? Amiben mindenkinek olyan hülye neve van?
A harmadik rész a magyarországi évünkről szól. Két évvel ezelőtt nagy és emlékezetes kalandban volt ugyanis részünk: egy tanévet Budapesten töltöttünk, hogy a két nagy magyar iskolába járhasson. Hatalmas kihívás volt ez nekik. Sikerült nagyon befogadó iskolát találnunk, de még így sem volt könnyű. Mindkét gyerek megvívta a maga harcait. És nemcsak a magyar helyesírással meg hasonlókkal. Sebi sokáig nem találta meg a hangot az osztálytársaival. Csúfolták. Először azzal, hogy a magyarok mennyi mindenben jobbak, mint a szlovákok. Aztán kitalálták, hogy meleg. Meg hogy bevándorló. (Ez utóbbin nem is nagyon csodálkoztam, mivel éppen dúlt a kék plakátos őrület.) Ajnának sem volt könnyebb, megkapta ő is a „hülye szlovák paraszt” titulust, de természeténél fogva ő mindezt jóval könnyebben viselte. Az év végül hepienddel zárult. Olyannyira, hogy Ajna haza sem akart jönni Szlovákiába. Mindkét gyereknek sikerült tartós barátságokat kötnie. Sebi két legjobb budapesti barátja azóta már kétszer nyaralt nálunk.
Anya, ez olyan furcsa! Ha Szlovákiában valaki a magyarokat szidja, őket védem, ha pedig Magyarországon szidják a szlovákokat, akkor őket. Ezt Ajna lányom konstatálta pár hónappal azután, hogy visszajöttünk Zsolnára.
A családi könyvünk harmadik része érdekes módon Sebinek tetszett legjobban a három gyerek közül. Én olvastam föl neki, egy szuszra. Közben nagyokat nevetett, meg helyeslően bólogatott, a végén pedig megállapította, milyen jó, hogy újra Szlovákiában lakunk.
***
Borbély Alexandra vallomását végül megmutattam az egész családnak. Figyelmesen hallgatták. (A férjem rögtön le is akarta fordítani szlovákra, hogy a szlovákokhoz is eljusson.) Alexandra utolsó mondata így hangzik: „Én döntöttem el, hogy erre az egészre haragszom, vagy különlegesnek érzem magam tőle.”
Mióta gyerekeim vannak, mást sem csinálok, mint próbálom rávezetni őket, hogy a második lehetőség mellett döntsenek.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.