Tárva-nyitva a kapu, de ez is a terápia része. A nagykeszi reszocializációs központ nem börtön, nem is zárt intézet, fontos, hogy akik idejönnek, akarjanak kezdeni valamit már-már elveszettnek tűnt életükkel, amelyben az alkohol, a játékgépek, a drog az úr. Mert a szenvedélybetegségből is van kiút.
A kápolna üres, az otthon lakói zömmel épp az épülő tornateremben dolgoznak, közeleg az átadás ideje. Egy fiatalember a főépület teraszán a havat takarítja, ő igazít el. Tapogatózva érdeklődöm, hogy miért van itt, nehogy elriasszam, hiszen a szenvedélybetegek nem szívesen ismerik be, hogy problémájuk van. Meglepetésemre nagyon közlékeny, elárulja a nevét, hogy honnan való, hány éves, és azt is, hogy az alkohol miatt került ide.
Szőcs Kálmán és Gizella református lelkész házaspár 1992-ben hozta létre a Reménység Alapítványt, amely később nonprofit szervezetté alakult, ez működteti az 1995-ben megalapított Reménység Reszocializációs Központot. Kálmán és Gizella az Istentől kapott hit és szeretet átadásával próbálja segíteni, motiválni azokat, akiket a függőség letaszított a mélybe.
Hányan laknak jelenleg az otthonban? Mennyiben határozza meg a törvény az újraszocializálódás legrövidebb időtartamát? Mennyit ajánlanak Szőcsék? Mennyi időbe telhet, amíg valaki magára talál? Mekkora a szerepe a környezetnek, a családnak a gyógyulásban?
Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Urbán Klára riportját.
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.