Kedves Olvasóim, akik mindent elolvasnak a Vasárnapban! Ha ezzel az írással kezdik, kérem, előtte most lapozzanak a Kopertához, mert ott leledzik a magyarázat. Sőt, már a két héttel ezelőtti demokráciás kesergőmnek a magyarázata is. Akkor érkezett meg ugyanis a levél, amikor épp neki készültem fogni a soros vezérhez. (Figyelem, itt a soros nem Györgyöt jelent, a vezér nem Hitlert.) És bár kedves izsai olvasónk nagyon jóindulatúan és szelíden írt, én mégis úgy elkeseredtem. No, nem őmiatta, nem is levele miatt, hanem a fölött a megvilágosodás fölött, hogy az e világi élet nemcsak hogy mindig így volt, de mindig így is lesz: manipulátorok és marketinges guruk alakítják a közvéleményt, és még csak nem is a lelkiismeretük szerint, hanem pusztán pénzért. Aki többet fizet, annak mutatják meg, hogyan kell a néptömegek szívébe férkőzni. A legfontosabb szabály, hogy mindenképpen szidni kell valakit, felmutatni a gonoszt, aztán előállni, hogy én vagyok egyedül képes megvédeni benneteket tőle. Ez lehet személy (Hitler, Marx–Engels–Lenin, bin Laden, Soros), lehetnek csoportok (magyar csürhe rövid lábú lovakon, németek, oroszok, muszlimok, migránsok) vagy egyszerűen csak filozófiai fogalmak (imperializmus, kommunizmus, liberalizmus, illiberalizmus, demokrácia).
Most nálunk, pontosabban már 30 éve épp ez utóbbit szidjuk. Előtte meg az első kettőt attól függően, ki mennyire függött a párttól. Az elvtársak az imperializmust, legalábbis nyilvánosan, a diplomás fűtők meg a kommunizmust, azért is kerültek a kazánházba a diplomájukkal. Ennyi év távlatából pedig már nosztalgikussá vált az az akkori átkos. Egyrészt, noná, hogy jobb volt, fiatalok voltunk, vidámak, szerelmesek, reményekkel telve, sem a derekunk nem fájt, sem a térdünk, azt sem tudtuk, mi az a vérnyomás, persze hogy szebbnek láttunk mindent, ez így van generációkon által, amióta világ a világ. Az pedig egy nagy szemfényvesztés, hogy ingyenes volt sok minden. Ingyen ugyanis semmi sincsen. (Amikor például előfizetőink változatlan áron kapnak egy havi mellékletet vagy naptárt vagy többoldalnyi tartalmat, azért nem mondjuk, hogy ingyenes, mert bizony azt mi fizetjük ki nekik.) Vagyis amikor a patikában 1 Kčs-t fizettünk az összes orvosságért, az nem azt jelentette ám, hogy olyan olcsó volt az orvosság, hanem hogy mindnyájan fizettük a gyógyszerfogyasztók adagját. Addig tartott mindez, míg el nem fogyott minden, vagy el nem vitte a kiscica. Vagy valaki is azt gondolja, hogy ha az olyan jól működött volna, hagyták volna testvéri elvtársaink megdönteni a rendszert? Gondolkodtak azon már, vajon miért nem hagyták 56-ban, 68-ban, és miért mehetett olyan bársonyosan 89-ben Közép-Európa-szerte? Az pedig, hogy mindenkinek volt munkahelye, ilyen-olyan fizetése, sem azt jelenti, hogy mindenki dolgozott, emlékezzenek csak vissza, mennyi lapáttámasztóvicc született annak idején, mennyit füstölögtünk azon, hogy a kávécskázó adminisztrációsokra dolgozunk. Akkor így nézett ki a munkanélküli-segély, s egyáltalán nem voltak elragadtatva tőle a keményen dolgozók. És tessék nekem elhinni azt is, hogy átlagembereinkkel vannak teli a külföldi nyaralóhelyek, a celebek és az urak saját szigeteken nyaralnak. Az igaz, hogy a tévében nem voltak ötpercenként reklámok, de az is igaz, hogy tévé sem nagyon. Egy csatorna, amit bizony hogy kellett dotálni, mégpedig pártunk és kormányunk finanszírozta a mi pénzünkből, de csak azt sugározhattak benne, amit az jóváhagyott. Most is van ilyen, közszolgálatinak csúfolják, ott nincsenek reklámok. Amúgy meg, nem kell tévét nézni ám, régóta mondom én, hogy sokkal jobb és hasznosabb is olvasni.
Korántsem azt akarom állítani mindezzel, hogy hej de fene jó világ volna manapság, mert sajnos nincsen. De nem a rendszerek neve miatt nem jó, hanem mi tesszük ilyenné, amilyen, akik itt élünk, és hagyjuk, hogy ilyenné legyen, amilyen. A szentnek el nem ismerjük, hogy nekünk kell tennünk valamit, ha jobbat akarunk. Akkor nem volt választási lehetőségünk, most még van. Például nem bekapcsolni a való világos rémséget, és rögtön nem sugároznák, ha nem nézi senki. A demokrácia népuralom. Azt adják a gyors és borsos jövedelemért bármire hajlandók, amit a nép tetszikel.
Lájkol.
Ott voltak az orosz unokatestvéreim, a nagyanyámnál a VASÁRNAPi ebédek, énekeltünk, a nagyanyám főztje…
Ugron Zsolna – Meskó Zsolt: Szerelemféltők
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.