A beteg fizet, az orvos ráfizet

Fennállt ugyanis a veszély, hogy a nem szerződött orvosoknál készpénzben kell fizetniük az ellátásért, majd a biztosítótól kérhetik a térítést, az pedig kegyesen megítéli, mit tart indokoltnak, és mennyit fizet vissza. December végéig az orvosok többsége leszerződött a VšZP-vel, de ez korántsem jelenti azt, hogy minden rendben van.

Zsarol a biztosító

Január elsejétől csak négy orvos maradt, akik nem kötöttek szerződést a VšZP – vel: Peter Lipták pozsonyi körzeti orvos, a pozsonyi Neuromedix Kft, amely neurológiai szakellátást biztosít, az ugyancsak pozsonyi, Sulis orr-fül-gégészet és az ólublói ReDerm bőrgyőgyászat. Őket nem győzte meg az állami biztosító, annak ellenére sem, hogy emelte a betegekre járó fejkvótát és a némely vizsgálatokért járó pontszámot. Az orvosoknak juttatott összeg ugyanis még mindig sokkal – a krónikus betegek esetében negyven százalékkal – kisebb, mint amennyit a Dôvera Egészségbiztosító fizet.

A Rendelői Szolgáltatók Szövetsége (ZAP) és a VšZP között fél évig húzódtak a tárgyalások az új szerződésekről, és még karácsony előtt is bizonytalan volt, meg tudnak-e egyezni a feltételekben. „Tavaly szeptember végén járt le a szerződésünk, és e-mailben küldték el az új szerződésjavaslatokat. Mi megírtuk a kifogásainkat, de nem vették figyelembe őket, tárgyalás nem is volt” – emlékeztet Peter Lipták. Végül a ZAP vezetősége aláírta a szerződést, és a legtöbb tag ebbe beleegyezett. „Úgy tudom, hogy a biztosító emberei több kollégát is felkerestek, és félelemkeltéssel vagy különböző előnyök ígérgetésével próbáltak rávenni a szerződéskötésre; végül a többség beadta a derekát. Én nem tettem, mert ezek a feltételek elfogadhatatlanok. Szlovákiában minden biztosított állampolgár ugyanolyan illetéket fizet az egészségbiztosítóknak, a körzeti orvosok mégis negyven százalékkal több pénzt kapnak a Dôvera, mint a VšZP ügyfelei után. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a VšZP biztosítottjait csak fele olyan ellátásban kellene részesítenem; erre egyetlen orvost sem vihet rá a lelkiismeret” – magyarázza Lipták doktor.

A betegre idő sem jut

Azt, hogy ez a gyakorlatban hogyan működne, melyik vizsgálatokat kellene kihagyni, Lipták doktor sem tudja. A VšZP odáig nem merészkedett, hogy ukázba adja, min kellene takarékoskodni, a felelősséget az orvosokra hagyta. Akik egyre nehezebben tartják fenn a rendelőjüket, mert a biztosító a betegekre járó fejkvótát is csökkentette. „Egy orvosnak kb. 1500–1800 szerződött betegre van szüksége ahhoz, hogy fenn tudja tartani a rendelőjét. A fejkvóta életkortól függően 2,58 és 3,18 euró között mozog – utóbbi összeget csak a 85 éven felüli páciensekre kapják az orvosok. Ebből kell működtetniük a rendelőt, kigazdálkodniuk a maguk és a nővér fizetését, vagyis ez kellene, hogy jelentse számukra a biztonságot: annak feltételét, hogy valóban a gyógyítással foglalkozhassanak. „A VšZP elképzelése most mégis az, hogy csökkenti a fejpénzt, és növeli a vizsgálatokért adott pontok értékét. Így arra ösztönzi az orvosokat, hogy szükségtelen, de fizetett vizsgálatokat végezzenek, és folyamatosan ellenőrzésre hívják a betegeket. Ezzel együtt jár, hogy a valódi betegekre nem jut idejük” – mondja Peter Lipták.

Kevesebbet dolgozik, többet keres

Az új szerződéseket ugyan az orvosok túlnyomó többsége aláírta, de ők is azt mondják, hogy a VšZP jobban fizeti azokat, akik minél kevesebb vizsgálatot végeznek el, minél kevesebb gyógyszert írnak elő, és a betegeket szakorvosokhoz vagy kórházba küldik. „Ha szakorvoshoz küldjük a beteget, és hozzánk csak beutalóért jön, azért egy centet sem kapunk. Ugyanígy a szakorvosok által rendelt vérvételeket vagy az ápoló szolgálat (ADOS) megrendelését sem fizeti ki nekünk a biztosító; ez mind a fejkvóta része. Pluszpénzt a preventív vizsgálatokért, oltásokért vagy a műtét előtti vizsgálatokért kapunk – újabban utóbbiakat is elvégezhetjük, de az általános orvosoknak kevesebbet fizet érte a biztosító, mint a belgyógyászoknak. Ahhoz is anyagi érdekünk főződne, hogy minél kevesebb gyógyszert írjunk elő, de közben nem engedhetjük meg magunknak, hogy a szakorvosok által ajánlott gyógyszereket ne írjuk ki” – mondta lapunknak egy neve elhallgatását kérő körzeti orvos, aki hosszas latolgatás után aláírta a szerződést a VšZP-vel. Leginkább azért, mert a betegei többsége falun élő idős ember, nem akarta őket kitenni annak, hogy térítési kérvényekkel kelljen kilincselniük a biztosítónál.

Bár a biztosító arra ösztönzi az általános orvosokat, hogy minél kevesebb gyógyszert írjanak elő, arra nem hatalmazza fel őket, hogy átértékeljék a szakorvosok által előírt gyógyszereket. Holott sok ezek közül nem szedhető egymással kombinálva, de a szakorvosok sokszor meg sem nézik, mit írt elő egy másik szakterületen a kollégájuk. Elméletileg ez is az általános orvos feladata volna, de mivel sok gyógyszert nem írhat elő, arra sincs mersze, hogy ezeket betiltsa. „A súlyosabb betegekkel már orvoscsoportnak kellene törődnie, amelyben például a kardiológus, a belgyógyász és az általános orvos egyforma szinten van, és egyformán fizetik őket. A VšZP által bevezetett rendszer nem ezt az együttműködést támogatja, mert vagy a kardiológusnak, vagy az általános orvosnak fizet, tehát egyiknek sem áll érdekében, hogy a másikra bízza a beteget. Nem a gyógyszerekkel való takarékoskodást kellene szorgalmazni, mert ami kell, az kell, hanem azt, hogy az általános orvosok koordinálják a gyógyítást.” 

 Folytatás a Vasárnap 4. számában!