Akár egy vicc is kezdődhetne így, de ütős csattanót követelne, mert önmagában ez a szituáció egyre kevésbé meghökkentő. És mi van akkor, ha nekünk kell eldönteni, melyikük a mesterséges intelligencia?
A kétnyelvűség jelenségét nem kell külön bemutatni olvasóinknak, sőt akár azt is mondhatnánk, hogy a környező lakosság egy jelentős részének: a nyelvek közötti ingázás megbújik, elő-előugrik a mindennapjainkban. Ehhez járul még hozzá, hogy egyre többen teszik magukévá a nemzetközi kommunikációt segítendő a világnyelvet, vagy egy-két-több számukra hasznosíthatónak tűnőt – és már el is jutottunk a többnyelvűséghez. A hozzáértők a közelmúltban sokat tettek azért, hogy elméleti hátteret is biztosítsanak ehhez a jelenséghez, kutatások és az ezeken alapuló elméleti fejtegetések egy jelentős része abba a következtetésbe fut ki, hogy az agyunk jól jár, ha egynél több nyelven vagy nyelvvel mozgatjuk meg a tekervényeit. A téma kiterjedtsége kapcsán Kálmán László nyelvésznek, MTA-főmunkatársnak a quibit.hu-n futó tudományos (ismeretterjesztő) cikksorozatában tett megjegyzése jut eszembe, ő ugyanis azt javasolja, hogy a szakértő hagyja ki az ottani szövegeit, „inkább ne bosszantsa magát rajta”, mert hiányosságok és egyszerűsítések biztos sorjáznak majd. Mit mondjak akkor én? (És mit egy robot?)
Hogyan gondoljam el?
A vonatkozó kutatások, még ha nem – esetünkben ugye – magyar megszólalók bevonásával történnek is, tanulságosak, de ha más nem, elgondolkodtatóak. Abban nyilván nagyobb a tapasztalatunk, hogy adott szituációban, környezetben, pillanatban milyen nyelvet választunk a megnyilvánulásunkhoz, és ennek aztán milyen lefolyása van: elvből, megszokásból, egyéb más miatt mindig magyarul köszönhetünk például boltokba belépve, de a reakció tükrében már a második megszólaláskor is válthatunk, hogy megértessük magunkat. De mi van akkor, ha mondjuk, digitális fényképeket keresünk: a hatékonyabb kulcsszó megtalálása végett átváltunk-e valamilyen idegen nyelvre? És ha gazdasági döntést kell hoznunk, milyen nyelven gondolunk bele? A Psychological Science című folyóiratban nemrégiben publikált kutatási eredmények arról árulkodnak, hogy nem árt odavigyázni ennek eldöntésekor.
Befolyásolható világlátás?
Az még csak-csak ártatlan elkülönböződésnek tűnhet, hogy a megkutatott német anyanyelvűek világlátása holisztikusabbnak tűnik az angolokénál, azaz előbbiek egészében próbálják látni az eseményeket, míg utóbbiak hajlamosabbak a részletekre vagy az ún. lényegre fókuszálni. A konkrét példa esetében egy fényképet látva az angolok előbb emelték ki azt, hogy egy nő sétál, a németek pedig azt, hogy az autója felé halad. Hovatovább: az angolul is tudó német németesen gondolkodik a saját hazájában, de ha áthelyezzük angol közegbe, akkor már inkább fókuszálgat ő is – azaz a nyelvi kontextus is sokat számít. Itt persze beúsznak a képbe a jól ismert közhelyek, hogy ugye ahány nyelvet ismerünk, annyi akármi, és minden nyelv egy másik személyiséggel gazdagíthat, de mielőtt nagyon elkalandoznánk: fogadjunk! Vagy inkább ne. S ha mégis, talán inkább ne anyanyelven?
Pénzek és érzelmek
Ha nem is figyelmeztetnek, de utalgatnak arra a kutatók, hogy a kétnyelvűek a második nyelvükön hajlamosabbak az érzelmektől mentesebb döntéshozatalra gazdasági ügyekben. Merthogy egy ilyen nyelvi átbillenés befolyásolhatja a kockázat- és előnyfelfogásunkat. A Chicagói Egyetemen a spanyolul is tudó angol anyanyelvűeket vizsgálták, illetve az ő reakcióikat. Pénzt adtak a kezükbe, amelyből fogadásokat köthettek úgy, hogy minden fordulóban a tét két és félszeresét nyerhették meg. Az eredmény az lett, hogy akiket angolul, tehát anyanyelvükön kérdeztek, rövidebb távra terveztek, inkább a fogadás elvesztésével számoltak, így végül nem is nagyon nyerhettek. Számszerűsítve: 51 százalékban fokozták a tétet, míg a spanyolul, idegen nyelven válaszolók erre 71 százalékban mutattak hajlandóságot. Mielőtt azonban messzemenő következtetéseket vonnánk le ennek alapján, a kutatók igyekeztek megjegyezni, hogy konkrét döntések meghozatalakor a nyelvek érzelmi rezonanciája mellett más érzelmek is szerepet játszanak, s kioltja vagy erősíti esetenként egyik a másikát.
Emberi hang
Anélkül, hogy elmélyednénk a mesterséges intelligencia filozófiájában, vagy elkalandoznánk összeesküvés-elméletek meg a robotlázadási fikciók irányában, tegyük fel, hogy nem emberekkel való beszélgetésben, nem is egy adott döntési helyzetben, hanem mondjuk, egy géppel kerülünk szembe, és nyelvet, megszólalási módot kell választanunk. Méghozzá nem is kommunikációs félként szembe, hanem sajátos szellemi ellenfélként. Massachusettsi kutatókban merült fel egy érdekes szituáció, amikor is egy bíró elé kerülnénk egy robottal, és azt kellene bizonyítanunk egyetlen szóval, hogy kettőnk közül melyik az ember. A többnyelvűnek ilyenkor nyilván előbb ki kellene találnia, melyik nyelv mutatja leginkább az élőséget.
Nem is annyira rendhagyó kérdés ez, mint elsőre tűnik, hiszen számos ügyfélszolgálat már automatikus üzeneteket küld ki, és bizonyos esetekben nem mindegy: automatikusan generált szöveget kaptunk, vagy valódi segítőre akadtunk a vonal másik végén. Vagy hogy egy szöveget algoritmus generált-e, nyelvváltáskor gépi vagy emberi fordítás kerül-e elénk.
Ööö, mit mondhatnék?
Mindenesetre az adott kísérletben egyetlen szón állt vagy bukott minden, azt pedig egy angol nyelvű szótárból választhatták ki a megkérdezettek – több mint ezren. A kutatókat is meglepte, hogy mekkora volt az egybeesés mértéke. Egy komplett szótárból bármit kiemelhettek volna, a válaszadók mintegy 10 százaléka mégis a szeretet angol megfelelőjét, a love-ot pécézte ki. Sőt mit több, negyedük mindössze négy szóban gondolkodott, ezek a már említetten kívül az együttérzés, az ember és a kérlek voltak (compassion, human, please).
Ahhoz pedig, hogy ezek meggyőzőerejéről is információkat szerezzenek, megfordították a helyzetet, döntőbíróvá alakítva a válaszadókat. Ebben a szituációban – meglepő-e vagy sem – a szeretet mellett egy alpáribb szó került a lista élére: az ürülék. Úgyhogy valami olyan végkövetkeztetésre jutottak, hogy egy ilyen bizonyítás során nem árt akár durvábbnak is lenni, esetleg humorosnak, hiszen abban sem épp a legjobb a mesterséges intelligencia.
A helyzet mindenesetre jóval összetettebb lesz, ha megnyílik még a nyelvek tárháza is a válaszadó előtt. A nagy dilemmázás közben esetleg kicsúszik a száján egy ööö. És lehet, hogy ez már elég is lesz az azonosításhoz. Vagy nem?
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.