Kedves gyerekek! Rohanó világunkban velünk rohan néhány állandó kérdés, melyek közül az egyik, hogy miről maradunk le, ha lemaradunk bármiről, esetleg mindenről. Vagy valamiről, amiről azt állítjuk, nem érdemes lemaradni róla. Ez így persze elég homályos, de mondok egy példát. Itt volt ugye a karácsony, meg a dilemma a fenyőfákkal, hogy milyet vegyünk, ha egyáltalán, és milyen bánásmódban részesítsük. Láttam néhány nappal karácsony után Budapesten, a Bécsi útnak azon a szakaszán, ahol az óbudai temető sarkával találkozik, na ott, azzal a temetőbejárattal szemben, a csúnya szürke falhoz szorítva láttam egy fenyőfalerakatot, amely valamiért nagyon furcsa volt. Aztán később, már valahol a Kolosy tér mellett, tudjátok, ahol nem lehet kikerülni a villamossínt, hanem egy ideig rajta kell menni autóval, miközben jön szembe a villamos, na, gyerekek, ott rájöttem, miért volt a lerakat furcsa, hát azért, mert senki nem őrizte, de még a védelmére épített kerítés ajtaját sem zárta be rajta senki, gyerekek. Nagyon elszomorodtam ettől, és elhatároztam, soha többé nem gyantáztatom le a lábam, a gyanta ugyanis, az a fenyőfáé, nem szabad elvenni tőle. Igaz, hogy a lábak gyantázására nem fenyőgyantát használnak, de akkor is. Legyünk következetesek. És ha még mindig nem világos, gyerekek, mondok egy másik példát. Hallottatok már a Szőrös január elnevezésű kezdeményezésről? Képzeljétek el, kedves gyerekek, hogy indult a világban egy kezdeményezés, amelyet Szőrös januárnak kereszteltek. Nem baj, lehet ebből még bármi. Gondolhatjátok, kedves gyerekek, hogy egy ilyen nevű kezdeményezést nem a Pamír hegységben élő, afganisztáni pathánok indítottak unalmukban, miközben lassan bandukoltak kelet felé, keresztül a Khaibár-szoroson. Nem, gyerekek, végképp nem ők voltak, hanem Angliában élő fiatal lányok, akik elhatározták, hogy nem borotválják többé (értsd: januárban) hónaljukról a szőrt, hanem meghagyják, ezzel pedig azt üzenik a földkerekség megfelelési kényszerben szenvedő lakosainak, hogy fogadják el testüket olyannak, amilyen (legalább januárban).
Most már aztán, gyerekek, remélem, mindenkinek világos, mit értettem az alatt, hogy miről marad le, aki valamiről vagy akár mindenről lemarad.
De ha továbblapoztok, gyerekek, nem maradtok le arról az írásról, amely kifejti, hová juttatott bennünket az euró tíz évvel ezelőtti bevezetése. Sem arról a cikkről, mely Kambodzsába kalauzol benneteket, és a képek közt még azt is megláthatjátok, hogyan készül a rizstészta. Bizony, a rizstészta. Huncutka, Koperta... és vége, de azért az euró meg a Kambodzsa közt is találtok ám érdekes cikkeket, gyerekek, úgyhogy azt se lapozzátok át, mert a kezetekre csapok.
Majd megtanuljátok, mi a rend!
Elromlott jó néhány hét,
És néhány hónap és év.
De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam,
Mikor VASÁRNAP lesz szívem mélyén.
Edda Művek: Utolsó érintés
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.