Aki embernek születik, nem viselkedhet úgy, mint egy gomba

Veiszer Alinda, György Zsombor, Kálmán Olga, Lakner Zoltán (takarásban), Parászka Boróka, Pető Péter, Stumpf András

Az Athenaeum Kiadó és a Republikon Intézet közös konferenciát szervezett Anna Politkovszkaja frissen megjelent Orosz napló könyve kapcsán, Média, politika és hatalom Oroszországban és Magyarországon címmel január 10-én a TRIP rendezvényhajón. 

Politkovszkaja a csecsen háborúról és a putyini Oroszország kegyetlenségeiről tudósított. 2006. október 7-én a saját házában lőtték le. Az Orosz naplót halála előtt fejezte be. „Lépésről lépésre követi nyomon az új önkényuralom kiépülésének folyamatát, amelynek működtetésében a meggyilkolt újságírók, összevert és bebörtönzött ellenzékiek mellett legalább ekkora szerep jut a demokratikus díszleteknek, a Kreml által finanszírozott álellenzéknek és az elvtelen, profitéhes oligarcháknak. A politikán kívül és alatt pedig fel-felhangzik a kiábrándult és megnyomorított átlagemberek tömegeinek hangja, akik a szabadság ígéretének futó felvillanása után ismét hosszú időre elvesztették a reményt, hogy hazájuk egyszer végre az ő érdekeiket szolgálhatja” – olvashatjuk az ajánlóban.

Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum Kiadó ügyvezető igazgatója és Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntötte a telt házas közönséget, majd Filippov Gábor politológus, a könyv szerkesztője ajánlotta az Orosz naplót. Elmondta, a könyv 2007-ben jelent meg angolul, oroszul még kiadatlan, magyarul pedig 2018-ban jelent meg. Az angol kiadás pontatlan, ezért az Athenaeum Kiadó kikérte az eredeti kéziratot és összevetette az angol fordítással, tehát a magyar fordítás a legpontosabb. A magyar olvasó privilegizált helyzetben van, mivel láthatja, hogy egy másik országban 12 év alatt hova jutottak el – a könyvnek egyebek mellett ez adja az aktualitását. Filippov kiemelte, több recenzens is úgy olvasta a könyvet, hogy kereste a párhuzamokat a 2018-as Magyarország és a 2004-es, 2005-ös Oroszország között. Oroszország ma már máshol tart, mivel van a rendszernek egy dinamikája; egy autokráciáról beszélünk, amely instabil rendszer – mindennap új kihívásokkal kell megküzdenie. Az autokráciának van egy fejlődési íve, egy eszkalációs folyamata, a hatalom egyre terjeszkedik, újabb és újabb vörös vonalat lép át.

Az első panelbeszélgetés fókuszában a putyini hatalomgyakorlás eszközei téma állt. Veiszer Alinda moderátor Anne Applebaum történész megállapításaival indította az első kérdéskört. A putyini és magyarországi hatalomgyakorlás párhuzamairól értekezve az amerikai történész a civilek kriminalizálását, az oligarchák hatalomátvételét, illetve magukat az oligarchákat említi. A kérdés az, hogy ezek valóban olyan elemei-e a putyini hatalomgyakorlásnak, amelyek univerzálisak és átvehetők. Balázs Péter korábbi külügyminiszter a párhuzamok keresése helyett a különbségekre hívta fel a figyelmet. Ha két országban a hatalomgyakorlás hasonló eszközeit láthatjuk, nem biztos, hogy ugyanaz lesz az eredmény. Egy 145 milliós nukleáris nagyhatalmat nehéz összehasonlítani egy 10 milliós EU- és NATO-taggal. A különbségek mögött kell fölfedezni a hasonlóságokat a hatalomgyakorlásban, a hatalom dinamikájában sok párhuzam van. Győrffy Dóra, a PPKE és a Corvinus tanára azt húzta alá, hogy az Orosz napló olvasása közben, a különbségek dacára, az ismerős elemeket, helyzeteket látjuk meg, például a hazugságot mint rendszeralkotó elemet, vagy a széttöredezett ellenzéket és a társadalmi közönyt. Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő is azt a vonalat képviselte, hogy a meglévő párhuzamok mellett nagyon sok különbség van a két ország között. Először az oligarcha kifejezés használatát bírálta, mivel a putyini rendszerben nem maradtak oligarchák, Magyarországon pedig sosem volt igazán olyan tulajdonosi réteg, amelyik befolyásolta volna a politikát. 2003-ban Putyinék a kampányban egyenlőtlen feltételeket teremtettek, szétzilálták az ellenzéket, és azóta csak kreált, imitált ellenzék van a parlamentben, a nyugatos, demokratikus ellenzék kiszorult – ez például különbség a két ország között. A választások manipulálásában is jócskán Magyarország előtt jár Oroszország. Az orosz propagandáról Sz. Bíró Zoltán úgy nyilatkozott, hogy nem annyira repetitív, mint a magyar, több témája van. Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter azt a kérdést tette fel, vajon a magyar rendszer megy-e tovább az erőszak, a török modell felé. Arra emlékeztetett, hogy a politikai ellenfeleivel a 90-es évekből ma egy platformon van, pedig sem ők, sem ő nem változott, hanem a rendszer változott meg. 

Érdekes

„(…) látok én mindent, és éppen ez a gond: látom azt is, ami jó, és azt is, ami rossz. Látom, hogy az emberek szeretnék, ha jobbra fordulna a sorsuk, de képtelenek elérni ezt. És hogy ezt a kellemetlen igazságot leplezzék, a pozitívumokra koncentrálnak: úgy tesznek, mintha a negatívumok nem is léteznének. Az én álláspontom szerint viszont a lapulevél alatt növekvő gomba sem reménykedhet abban, hogy ha meghúzza magát, végül mindent kibekkelhet: szinte biztos, hogy valaki észreveszi, leszedi, és befalja. Aki pedig embernek születik, az végképp nem viselkedhet úgy, mint egy gomba.” (Orosz napló, 390. o.)

Oroszország és Magyarország között az egyik lényeges különbség, hogy az utóbbiban a miniszterelnöktől jönnek az összeesküvés-elméletek (Soros, Brüsszel stb.), emelte ki Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója. Ellenben Putyinnál megvannak azok a szereplők, akik az összeesküvés-elméleteket terjesztik. 

A második panelbeszélgetés témája az újságírók szerepe és lehetőségei az illiberális rendszerekben volt. A résztvevők – György Zsombor főszerkesztő (Magyar Hang), Kálmán Olga újságíró, Lakner Zoltán főszerkesztő-helyettes (168 óra), Parászka Boróka szerkesztő (Marosvásárhelyi Rádió), Pető Péter főszerkesztő-helyettes (24.hu), Stumpf András újságíró (valaszonline.hu) – közül többen nemrég vesztették el a munkahelyüket, azért, mert megszűnt a lap, vagy mert tulajdonosváltás miatt kirúgták őket, így járt Veiszer Alinda, aki a második beszélgetést is moderálta.

Még a nap elején vetette föl Filippov Gábor, hogy a megváltozott környezetben, egy autokráciában viselkedhet-e úgy az újságíró, mintha semmi sem változott volna meg, és továbbra is a BBC-sztenderdeket követve idézi a kormányt, az ellenzéket stb., vagy aktivistaként dolgozik. A beszélgetés első témája az aznapi  kormányinfó volt, a miniszterelnök végre kiállt az újságírók elé, akik kérdezhettek tőle. Több lapot és rádiót nem engedtek be a kormányinfóra, így nem kérdezhettek a Magyar Hang, az Azonnali, a Mérce stb. munkatársai. Arról vitatkoztak, vajon milyen formában lehetnek szolidárisak az újságírók a kitiltott kollégákkal. Úgy, ha elmennek és kérdeznek a miniszterelnöktől, vagy ha bojkottálják a kormányinfót. Stumpf András és Pető Péter úgy vélte, fontos elmenni és kérdezni, hiszen egy válaszról később is kiderülhet, hogy hazugság volt. A „boldog karácsonyt” típusú válaszokat is értik a választók. Abban egyetértettek a sok kérdésben eltérő véleményt megfogalmazó újságírók, hogy különbséget kell tenni sajtó és propaganda között: a propaganda nem újságírás.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?