A tudomány kalandjai Szlovákiában

Martina Lubyová

Lubyová ugyanazt csinálja, mint Plavčan, csak teljesen másként.

Sokatmondó, ahogyan elkezdődött az új politikai szezon, nem is kezdődhetett volna jellemzőbben. Az oktatási minisztériumban kiderült, hogy amit Peter Plavčan megtanult, azt Martina Lubyová se felejtette el. Csak a mostani oktatási miniszter sokkal jobban megtanulta a „tananyagot”, mint az előző, aki ugye megbukott.

Ugyanaz zajlik most, amiért ki kellett rúgni Plavčant: a közpénzek és a tudományos kutatásra szánt támogatások olyan emberekhez folynak (Még hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba folyóba?), akik csak azért kezdtek el lázasan érdeklődni a tudományok iránt, hogy aztán megkapják hozzá a bőkezű anyagi ösztönzést is.
Plavčan és Lubyová ugyanazt csinálja, csak teljesen másként. Amikor 2017-ben fény derült a kutatásokra szánt uniós pénzekkel való visszaélésekre, a miniszter először gyáván eliszkolt, aztán meg úgy elbújt, hogy napokig hiába kutattak utána. De egyszer csak elő kellett jönnie, hogy végre mondjon valamit a sajtónak: nehéz eldönteni, hogy az előbbivel vagy az utóbbival ártott-e többet önmagának.


A miniszter asszony viszont már egészen profi abban, hogyan védje a védhetetlent.

Már nem lepi meg semmilyen botrány, nem töri erősen a fejét, két kezébe fogva, hogy mit mondjon, hanem azonnal kész mondatokat húz elő magából

és elmagyarázza, hogy nem sértett törvényt – holott teljesen nyilvánvaló, hogy vétett ellene. Amikor egy évvel ezelőtt önkényesen leállította a Szlovák Tudományos Akadémia intézményeinek átalakítását kutatási közintézetekké, természetesen a törvényre hivatkozott. Annak egyik paragrafusa szerint egy ilyen intézet úgy jön létre, hogy „az alapító alapítólevelet bocsát ki”. Egy másik paragrafus szerint meg akkor jön létre, amikor „az intézményt bejegyzik a kutatási közintézmények jegyzékébe”. Az akadémiai intézményei jóhiszeműen megalapították ezeket a közintézeteket, de a miniszter asszony egyszerűen lehetetlenné tette a megalakulásukat, mivel nem jegyezte be azokat a kutatási közintézmények jegyzékébe, amit egyébként létre sem hozott. Hát nem volt hova bejegyezni, na...

A módszer most is hasonló. Most már mindenkinek, aki közpénzért, támogatásért folyamodik, be kell jegyeztetnie magát az állami szektor partnercégeinek jegyzékébe (a megfelelő ellenőrzések után). A miniszter asszony viszont olyan cégekkel is aláírt tudományos kutatási támogatási szerződéseket, amelyek nem vetették fel magukat a jegyzékbe (a megfelelő ellenőrzések után).
Lubyová arra hivatkozik, hogy a kutatási támogatásokért folyamodók számára a törvény nem írja elő egyértelműen, hogy felvetessék magukat a jegyzékbe. Az ellentétet, hogy így azok kaptak pénzt, akik valójában nem kaphattak volna, már-már tanítanivalóan oldotta fel: nem a minisztérium hibázott, hanem a cégek, amelyek a pénzt kapták. Mert meg lett mondva nekik, hogy a szerződés aláírása után vetessék már fel magukat a jegyzéke. De nem tették! Hát ez a kibeszélés Plavčannak bizony sose jutott volna eszébe, akármilyen JUDr. doktori századosi végzettsége lenne...


Lubyová és a minisztériuma abban is profi, hogy elmagyarázza, miért volt ez a valaha is létező összes projekt közül az, amelyet „a lehető legátláthatóbb módon, függetlenül, szakmailag bíráltak el”. Csakhogy Tomáš Prokopčák újságíró kikutatta, mi lett az eredménye ennek a tökéletes pályázati elbírálásnak. Így aztán már tudjuk, hogy

a legmodernebb talajfúrási módszereket egy olyan cég fogja tudományosan kutatni állami pénzen, amely eddig közétkeztetéssel meg cateringgel foglalkozott. A modern mérnöki matematika legújabb kihívásaira egy volt pékségnek kellene kisütnie valami megoldást a mi pénzünkön, a szövettani biotechnológia rejtelmeiben pedig egy olyan cégnek kell elmerülnie, amely eddig szenzoros vécéöblítéssel foglalkozott.

Ezzel szemben külföldön is elismert tudományos kutatócsoportok hiába pályáztak Lubyovánál.


Juraj Draxler egykori oktatási miniszter már egy évvel ezelőtt egyszerűen és pontosan megfogalmazta a helyzetet, sokmilliós kutatások árán sem lehetne sokkal többet hozzátenni: Ha Martina Lubyová oktatási miniszter marad, az az egész ország szégyene lesz.
A szerző a Trend hetilap munkatársa

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?