2018 figyelemre méltó külföldi könyvei

Paul Auster: 4321 

Auster egy igazi posztmodern szupersztár. Regényeit tömegek olvassák, pedig bonyolult szerkezetűek és tele vannak dupla csavarokkal. Szívesen eljátszik például a szerzőség problematikájával: gyakran az író és főhőse egymásba olvad, vagy az általunk olvasott regény az egyik szereplő műve, amelyet egy másik szereplő olvas. 
Ez a gigantikus, 780 oldalas könyv is egy izgalmas puzzle, amit nekünk kell kiraknunk. A szerző azt a kérdést teszi fel, mi lenne, ha valakinek nem csupán egyetlen, hanem négy élet jutna. Archie Ferguson nevű (részben saját magáról mintázott) hősét végigkíséri a huszadik századi amerikai történelem legmeghatározóbb évein, közben pedig megmutatja, hogy bizonyos véletlenek, egy betegség, vagy valakinek a halála mennyire másfelé terelhetik egy ember életét. 

Ferguson négy életének szereplői nagyjából ugyanazok, fontosságuk azonban változik. A körülmények ugyanis más-más irányba fordítják a főhőst, és ezektől az apró különbségektől válik izgalmassá a regény. 
A szerző több interjúban elmondta, hogy a könyvet egy gyerekkori trauma ihlette. Tizennégy évesen egy nyári táborban a közvetlen közelében villám csapott egy fiúba, aki azonnal meghalt. Ez a tragédia megingatta Auster biztonságérzetét, és rádöbbentette, hogy bármelyik pillanatban bármi megtörténhet velünk. 

Edna O'Brien: Kis piros székek 

A háborús bűnök miatt elítélt szerb politikus, Radovan Karadžić alakját és bujkálásának elképzelt történetét idézi meg a regény, miközben a mai menekültválság összetett hátterét is megvilágítja. 

Edna O’Brien volt az egyik első olyan ír szerző, aki hangot adott a női problémáknak. Már a hatvanas években olyan kérdésekről mert írni, mint a családon belüli erőszak, a szexuális zavarok vagy az abortusz. Első regényét, a Vidéki lányokat be is tiltották Írországban, sok helyen nyilvánosan elégették, neki pedig végül el kellett hagynia hazáját a folyamatos botrányok miatt. A ma már világszerte elismert 88 éves írónő jelenleg Londonban él és még mindig aktív. Ezt a könyvet három évvel ezelőtt jelentette meg. 

A Kis piros székek érzékeny és sok rétegű könyv, műfaját tekintve egyfajta rendhagyó történelmi regény, amely valós eseményekből indul ki, ám azokat rendkívül szabadon kezeli. A cím onnét ered, hogy Szarajevó főutcáján 2012-ben 11541 piros széket helyeztek ki a délszláv háború áldozatainak emlékére. A regény elején furcsa idegen érkezik egy ír kisvárosba, és teljesen felbolygatja, összezavarja a konzervatív, zárt közösség életét. A jövevény Dr. Vladimir Dragannak nevezi magát, és természetgyógyászként, szexuálterapeutaként mutatkozik be a helyieknek, akik kíváncsian, de bizalmatlanul fogadják. A balkáni országból jött idegenről ugyanakkor senki nem tudja, hogy fehér szakálla csupán álca, amellyel sötét múltját takargatja. 

Clarice Lispector: Minden történet 

A kortárs brazil irodalom egyik legjelentősebb alakja, aki forradalmasította a novella műfaját. Egyes kritikusok egyenesen Borges és Kafka műveihez hasonlítják az írásait. Ehhez képest elég sokat kellett várni rá, hogy a 86 novelláját egybegyűjtő válogatáskötete, a Minden történet megjelenjen magyarul. Lispector írásaiban erősen és egyedi módon jelenik meg a női nézőpont: egyfajta érzelemközpontú prózát sikerült megalkotnia, amelyben nem a cselekmény a legfontosabb, hanem az, ahogyan az elbeszélő megéli az eseményeket, ahogyan intuíciói és érzelmi állapotai változnak. A szereplők általában valamilyen egzisztenciális határhelyzetbe, válságba kerülnek, aminek következtében kénytelenek átértékelni, megkérdőjelezni mindazt, amit az életről és a boldogságról addig gondoltak. 

Daniel Kehlmann: Tyll 

Bár első ránézésre a német folklórirodalom fenegyerekeként számon tartott Till Eulenspiegel a regény központi alakja, Daniel Kehlmann valójában a harmincéves háborúról akart írni, és még az sem szegte kedvét, hogy a főszereplő és az esemény között történelmileg és években mérve is fennállt némi differencia. Létrehozott tehát egy alternatív univerzumot, ami felszabadítóan hatott rá, miközben regénye az emberi emlékezet esetlegességeit és a hivatalosnak szánt történetírás kegyes hazugságait is bemutatja. Kehlmann főhőse kimondottan élvezi a káoszt, lazán közlekedik a különböző társadalmi osztályok között, remekül tud alkalmazkodni a változó viszonyokhoz – egyszóval ő a nagybetűs Túlélő, aki mindig megússza a dolgokat. Vida Gergely kritikus a következőket írta róla lapunkban: „Kehlmann sodró prózája apokaliptikus vízióként is olvasható, a háborúban semmilyen nemes és hősies nincs. Gyilkolás, gyerekek kupacba dobált holttestei, a táborozó ezred katonáinak térdig érő fekáliája, no meg a mindent átható bűz. Háború alulnézetből. ” 

David Foster Wallace: Végtelen tréfa 

Ez a regény az Egyesült Államokban 1996-ban jelent meg, és rövid időn belül kultuszkönyvvé vált. A szerző 2008-ban, negyvenhat évesen öngyilkos lett. 
Sokak szerint a Végtelen tréfa az X generáció Ulyssese, ami talán nem is akkora túlzás, hiszen ugyanúgy lehetetlen pár mondatban összefoglalni a történetet, mint James Joyce hasonló terjedelmű remekműve esetében. 

A regény a jövőben, pontosabban a kétezres évek Amerikájában játszódik, és két helyszínt kapcsol össze: egy elit teniszakadémiát és egy drogés alkohol-rehabilitációs központot. Az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó egy ONAN (Organization of North American Nations) nevű szuperállammá olvad össze, ahol a legfontosabb tevékenység a szórakozás. Wallace szinte megjövendölte az agresszív, populista, nárcisztikus amerikai elnököt, Donald Trumpot, a technológiai vívmányokat (okostelefon, szelfizés, Netflix, Skype), és mindezekből fontos következtetéseket vont le. A legmerészebb jóslata pedig pont az volt, hogy valaki akkor is az ő vaskos könyvétfogja választani, ha már minden lényeges információ összefoglalható lesz 140-160 karakterben. 

Karl Ove Knausgard : Játék – Harcom 3. 

A nemzetközi és magyarországi kritikai fogadtatás minket is meggyőzött arról, hogy a norvég Karl Ove Knausgard Harcom című hatkötetes regénysorozata, amelynek harmadik darabja jelent meg tavaly magyarul, nem csak futó szenzációja a kortárs európai irodalomnak. 

Az első részt, a Halált 2016-ban adta ki a Magvető, és úgy tűnik, évente várhatóak az újabb részek. Az elbeszélő egy KOK nevű figura, vagyis maga az író, aki saját életét írja megrendítő őszinteséggel és irigylésre méltó részletességgel. 

A harmadik részben ismét a gyerekkorába kalauzol minket, de ezúttal nem a felnőtt szerző tekint vissza fiatalabb énjére, hanem a gyerek meséli el saját nyelvén, hogyan bukdácsolta végig a gyerek- és kamaszlét kikerülhetetlen állomásait, és milyen az, ha egy családot nem a szeretet, hanem a zsarnok apától való félelem irányít.