Együtt ünnepeltünk

Tisztelt vendégek, kedves barátaink,

nagy örömünkre szolgál, hogy együtt ünnepelhetjük az Új Szó megjelenésének 70. és a Vasárnap 50. évfordulóját. Ez alkalomból talán egy beszámolót kellene tartanom arról, milyen szerepet töltött be ez a napilap és ez a hetilap a szlovákiai magyarok életében az elmúlt évtizedek alatt. Ám úgy gondolom, az ilyen értékelést olvasóinkra kell bízni, vagy a történészekre. Én inkább néhány olyan érdekességet említenék a két lap történetéből, melyeket aligha ismernek.

Az 1989. novemberi események után világos volt számunkra, hogy a két lapnak új útra kell lépnie. A kissé vad privatizáció időszakában világos volt számunkra, hogy lépéseinknek átláthatóaknak és jogilag rendben lévőknek kell lenniük, semmi esetre sem veszélyeztetve a megjelenést. Nekiláttunk tehát befektetőt keresni, s ugyanekkor bennünket is felkerestek befektetők. Végül a 90-es évek elején napilapunk és hetilapunk kis kiadójának, a Vox Novának az a tekintélyes francia cég lett a tulajdonosa, mely a Le Figaro napilapot is kiadja. A franciáknak köszönhetően Szlovákiában az elsők közt vezettük be a modern szerkesztőségi rendszert.

Több év együttműködés után, 1995 elején egy napsütéses téli napon a francia tulajdonosok ebédre hívtak meg, s közölték, hogy mindkét lapot eladták egy ismert német regionális kiadónak, mely a Rheinische Post napilapot is kiadja. Így aztán új tulajdonosok jöttek, s velük a színes nyomásra való áttérés is. Lapjaink modern grafikát kaptak, melyet nemcsak az olvasóink értékeltek nagyon pozitívan, hanem a számunkra oly fontos reklámügynökségek is. A piacon az elsők közt kezdtünk színes tévéműsor-mellékletet kiadni a Vasárnap hetilap számára, amivel akkor sikerült a példányszámát 100 ezer fölé emelni.

1999 végén a Rheinische Post-beli feletteseim vacsorára hívtak, s közölték, hogy lapjainkat egy másik német társaságnak adták el, mely a regionális Passauer Neue Presse kiadója. Az új tulajdonossal való pár hónapos együttélés után, 2000 elején már sem ebédre, sem vacsorára nem hívtak, hanem csak közölték, hogy a SME napilappal együtt közös kiadó létrehozásán fáradozunk, s kiépítünk egy nagy kiadóvállalatot Petit Press néven, amely a szlovák lapok mellett a mi két magyar újságunkat is kiadja. A Petit Pressben hosszú 17 évet töltöttünk el.

Ha nem számítom a Kommunista Pártot, akkor lapjainknak a bársonyos forradalom óta 2017 végéig 4 tulajdonosuk volt. Minden esetben külföldi vagy részben külföldi, soha nem szlovákiai magyar vagy magyarországi. A tulajdonosváltás természetesen minden esetben nyugtalanító, kissé mindig tartottunk attól, hogyan tovább. De végül a legfontosabb: speciális kisebbségi helyzetünket és tartalmi függetlenségünket a tulajdonosok mindig elfogadták és védelmezték.

Ma már csaknem egy éve ismét új kiadónk van, sorrendben az ötödik. Ez a változás is nagyon igénybe vette csapatunkat, talán ez volt mind közül a legnehezebb. Miért? Tavaly nyáron épp kiolvastam egy könyvet arról, hogyan adták el a tekintélyes Népszabadságot Magyarországon egy pénzügyi társaságnak, hogyan költöztették át a szerkesztőséget új épületbe, miközben a szerkesztőit már be sem engedték a helyükre, majd a lapot is megszüntették. S hirtelen úgy tűnt, hogy ez nem is lehet igaz: Lapjainkat egy pénzügyi társaságnak adják el, a szerkesztőségnek be kell csomagolnia személyes tárgyait és munkaeszközeit, a dobozokat az emeletszámmal ellátni… s mi lesz tovább? Tudják, mi lett? Átköltöztünk, és az új kolléga, aki a költözésre ügyelt, folyamatosan küldözgette a fényképeket számítógépeink fokozatos bekötéséről, aztán minket is beengedtek az új helyiségekbe, és lapjaink megjelentek, s továbbra is megjelennek.

Nos, mint látják, az elmúlt időkben a kiadóvállalatok nemigen voltak hozzánk hűek. Mi azonban tartottuk, s tartjuk magunkat az elveinkhez, igyekszünk nem megosztani az olvasótáborunkat, a magyarokat jókra és kevésbé jókra osztani, hanem európai értékeket közvetíteni nekik, toleranciát, a más vélemények és nemzetek, valamint a polgári elvek tiszteletben tartását.

Nagy szerencsénknek tartjuk, hogy ezen az úton sok komoly partnerünk akadt, akikkel megtiszteltetés hosszú éveken át együttműködni. Közülük sokakkal túléltük a fizetésképtelenség vészterhes időszakát, a terjesztőhálózat kiszipolyozását, ez utóbbi miatt évi forgalmunk egyharmadát veszítettük el, de megéltük a gazdasági felemelkedés és válság idejét is. Kölcsönösen segítettük egymást, s együtt haladtunk előre. Nagy örömünkre szolgál, hogy partnereink közül sokan ma is itt vannak közöttünk, s alkalmunk van köszönetet mondani nekik.

Végezetül engedjék meg, hogy e helyről köszöntsem kiadónk és mindkét szerkesztőségünk egykori és mai tagjait.

Kedves munkatársaink,

manapság egyáltalán nem könnyű médiának dolgozni. Nagy érzékkel és előrelátással kell egyensúlyozni az információközlés új formái és platformjai közt, miközben nem hanyagolhatjuk el a hagyományos, tehát a nyomtatott változatot sem, melyre olvasóink részéről továbbra is van igény, s amely vállalkozásunk alapját képezi. Meggyőződésem, hogy csapatunkban nagyok a lehetőségek, a szerkesztőségekben megmutatkozó szorgalom, együvé tartozás és kölcsönös támogatás jó alap ahhoz, hogy korunk kihívásainak eleget tehessünk. Őszintén köszönöm munkájukat és lojalitásukat, ötleteiket, a konstruktív kritikát – ezek mind a közös ügy érdekeit szolgálják. Kívánok magunknak jó egészséget, kitartást és sikert, hogy együtt szilárdíthassuk tovább nyomtatott és elektronikus sajtónk alapjait, fennmaradásunk esélyeit, olvasóink érdekében és javára.