Karácsonyra csak demokráciát kérek

Egyre több helyen tüntetnek Európában, bár Párizstól Budapestig az ideológiai háttér sokféle, a határozott kiállás, elégedetlenség mindenhol egyformán jelen van. 

Szlovákiában az év személyisége Ján Kuciak és Martina Kušnírová – ezzel az eredménnyel zárulnak az év végi ankétok. Túlzás nélkül írhatjuk, a legújabb kori Szlovákia történetét a kettős gyilkosság előtti és utáni korszakra bonthatjuk. Ján Kuciakot, az oknyomozó újságírót azért ölték meg, mert profin végezte a munkáját, a korrupt, rothadt rendszer mélyébe döfte irónját. Nem tudom, mi járhatott a megrendelő fejében, de egészen biztos, hogy elszámolta magát. Elhallgattatni, eltörölni, megsemmisíteni és megfélemlíteni akart, ehelyett kormányfőt buktatott, országos tüntetéshullámot indított. A gyilkosság fölnyitotta az emberek szemét, összerántotta azokat, akik nem tűrték tovább, hogy az államot túszul ejtő, arrogáns és cinikus vezetők vezessenek.

Az év eseménye a Tisztességes Szlovákiáért tüntetéssorozata. Az állampolgárok nemcsak negatív üzeneteket fogalmaztak meg, „Fico takarodj!”, hanem egy tisztességes ország víziójának a reményében vonultak ki az utcákra és terekre. 

Ugyancsak fontos része a történetnek, hogy provokációmentes, békés, jól szervezett tüntetések voltak, felkészült szónokokkal, ütős beszédekkel.

Egyáltalán nem volt magától értetődő – és talán a kormány bukott vezetői sem számítottak rá –, hogy az emberek fellázadnak és nyíltan kimondják, változást akarnak. Amikor a szabadságot és a demokráciát sok helyről éri támadás, ez az összefogás reménykeltő és erőt ad: nem vagyunk egyedül.

A változás katalizátora nemcsak a meggyilkolt oknyomozó újságíró volt, hanem a más lapoknál dolgozó bátor kollégái is, akik folytatták a munkáját, azok az újságírók, akiket Ján bátorsága inspirált. A lapok példásan együttműködtek, információkat osztottak meg egymással, még nagyobb erőbedobással dolgoztak azon, hogy a hatalom ellenőrzése megtörténjen, és tájékoztassák az olvasókat a hatalom túlkapásairól. Ebben a felfokozott állapotban talán néhányan határátlépést is elkövettek, de az összteljesítmény ezzel együtt is meggyőző.

Az újságírók helyzete 2018-ban romlott. 34 újságírót öltek meg munkavégzés közben, számolta össze a Committee to Protect Journalists nemzetközi újságíró-szervezet, tavaly 18-at. A gyanús, agresszív médiafelvásárlás és a politikusok verbális agressziója is tovább ront a munkavégzés feltételein. Mindezzel együtt a szabad, független média lehet az egyik eszköz, amely megvédi a demokráciát. 

Csábító, ám hamis a gondolat, figyelmeztet Timothy Snyder történész, hogy a demokratikus örökség, legyen egy országban gyenge vagy erős, automatikusan megvédi a demokráciát a zsarnoki támadásoktól.

Az előző korszakok hibáiból tanulhatunk, ezt a munkát egy generáció sem spórolhatja meg. Most is idő van!