Még egy ilyen győzelem, és nekünk annyi

Már több évtizede zajlanak tárgyalások az ENSZ égisze alatt a globális klímaváltozás megfékezéséről, de igazi áttörést csak a 2015-ös párizsi klímacsúcs hozott, ahol a részt vevő 195 ország vezetői elkötelezték magukat amellett, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg a 2 °C-fokot. 

Nagy siker volt, hogy először a klímacsúcsok történetében Kína, a világ legtöbb üvegházhatású gázt kibocsátó országa is vállalta, hogy fokozatosan csökkenti a kibocsátást.

Ezzel azonban a globális felmelegedés problémája korántsem oldódott meg, ezért az ENSZ-tagországok minden év decemberében találkoznak, hogy megvitassák és pontosítsák a párizsi klímaegyezmény végrehajtását. Az idei klímakonferenciát különösen bonyolult időszakban tartották a lengyelországi Katowicében, tekintve, hogy Donald Trump választási győzelme után az Egyesült Államok kilépett a globális összefogást jelentő megállapodásból. Nagy figyelem kísérte ezért a katowicei csúcstalálkozót, melynek célja egy mindenki számára elfogadható szabálykönyv elfogadása volt, amely lefekteti a globális felmelegedés elleni küzdelem részleteit a következő évtizedekre. 

A tárgyalások azonban nehezen haladtak, Antonio Guterres ENSZ-főtitkár személyes közvetítése kellett ahhoz, hogy sikerüljön egy kompromisszumos megoldást összehozni. A legnagyobb ellentétek a gazdaságilag fejlett és a szegényebb, fejlődő országok között feszülnek, de végül a 133 oldalt kitevő megállapodás mindkét csoport számára vállalható lett. 
Mindenképpen jó hír, hogy a globális együttműködés életképesnek mutatkozik, annak ellenére is, hogy a világ legfontosabb gazdasága jelenleg nem vesz részt a nemzetközi összefogásban. 

Meglepetésre az Egyesült Államok vezető pozícióját Kína vette át, a katowicei konferencián is fontos közvetítő szerepet játszott a fejlett és a fejlődő országok között. 
Pozitívum az is, hogy sikerült megegyezni az üvegházhatású gázok kimutatásának közös szabályairól, és létrejön egy pénzügyi alap, amely a globális felmelegedés által legnagyobb mértékben veszélyeztetett fejlődő országokat segíti.

Ennek ellenére a klímakutatók nagy része továbbra is szkeptikus, mert szerintük a globális klímaegyezmények későn születtek, és hatásuk is korlátozott. 
A szomorú valóság az, hogy a hangzatos ígéretek ellenére a világ szén-dioxid-kibocsátása 2018-ban is tovább nőtt, és a legtöbb forgatókönyv szerint már nem tudjuk 3 °C-fok alatt tartani a globális felmelegedést. A klímakonferencia egyik résztvevője az ókori görög 

Pürrhosz király híres mondatára utalva megjegyezte: „Még egy ilyen győzelem, és a Földünknek annyi”. 

Elszomorító, hogy Szlovákiában a globális klímaváltozás nem tartozik a jelentős politikai és közéleti témák közé. Ez ugyanis nem csak a nagyhatalmak ügye, valamilyen szinten minden ország hozzájárulhat a jobb klimatikus jövőhöz. 
A mérvadó szlovák politikai pártok nagyon keveset törődnek a klímapolitikával, pedig ez a téma legalább annyi figyelmet érdemel, mint a migráció. Lehet, hogy kis ország vagyunk, de mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a következő generációk ne egy egyre kevésbé lakható bolygón éljenek.