Ami levélbe borul, el is hullajtja azt. Ami kivirágzik, az el is hervad. A hőségből hideg lesz, majd újra kezdődik az egész. Látjuk magunk körül a világot ragyogni, és hanyatlani is. Azonban gyakran elfelejtünk felkészülni a szűkösebb napokra.
Úgy hisszük, kívülállók vagyunk, felsőbbrendű lények, akikre nem vonatkoznak a világ törvényei. Ezért időről időre keserves meglepetések érnek bennünket. Jószerivel mindenki ismeri a hét bő és hét szűk esztendő történetét. Tudjuk, hogy van fent és lent, mégis bőséges időkben hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy nem volt és nem is lesz mindig így.
Napjaink kétségtelenül bőségben telnek. Sajnos ez nem igaz kivétel nélkül mindenkire, de ha szétnézünk a világban, sok szempontból jól megy a sorunk. Emlékszünk nehezebb időkre is. Néhány esztendeje még a szűkösséget tapasztalták meg a legtöbben. Ezt hétköznapi nyelven úgy hívták, válság. Akkor szembesülhettünk vele, hogy a legapróbb dolgok is mekkora értéket képviselhetnek. A mindennapi túlélés kényszere, a szerény körülmények sokakat megfontoltabbá tettek.
Ám azóta túl vagyunk a hét szűk esztendőn. Olyannyira magunk mögött hagytuk ezeket az időket, hogy az emberek ismét kezdik elfelejteni: a világ állandó körforgásban van. Tömegek élnek a mának, figyelmen kívül hagyva a világ állandó változásának törvényszerűségét. Természetesen ez a néhány sor nem jóslat, csupán emlékeztető. Arra hívja fel a figyelmet, hogy tanulj a múltadból, s a jelen megélése mellett mindig gondolj a jövőre is.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.