Karácsony szülöttei

nn

Milyen a karácsonyuk a karácsonyi gyerekeknek? Több ajándékot kapnak? Kevesebbet? Esetleg általában egy kalap alatt elintézik a kétféle ajándékukat? Rossz vagy jó, ha az ember szenteste vagy az azt követő napokban ünnepli a születésnapját? Erre kerestük a választ a Vasárnap olvasói körében.

Vilmos a fa alá érkezett

A sülyi Tömösvári Vilmos 2006. december 24-én déli háromnegyed tizenkettőkor született, császárral. „Meglepődtünk, mert két nappal előtte be kellett mennem a kórházba; a babát január 12-ére vártuk – emlékezik vissza az anyuka, Vas Ágnes. – Készülődtünk a karácsonyra, igaz, az anyukám csinált mindent, mi besegítettünk. Úgy volt, hogy még hazajövök, de Vilmos közbeszólt, így az egész ünnepet a kórházban töltöttük. Furcsa volt, mert bár volt egy kis ünnepi hangulat, egy pici fa, de azért a kórház, az kórház. Itthon meg félelem és öröm keveredett, majd amikor minden rendben alakult, az öröm kerekedett felül.”

A 12 éves fiúcska meglep azzal, hogy arra a karácsonyára, mikor kétéves lett, már emlékszik. Hihetetlen, de állítja, hogy így van, azt azonban nem tudja, mit kapott ajándékba. Anyukája siet segítségére: „Azt hiszem azért, mert a húgomékhoz jártunk, s nekik parasztházstílusban épült az otthonuk, nagy előtérrel, amelyen egy hatalmas műkarácsonyfa állt, és egy kutya mikulássapkában. Az maradt meg benne.”

A család okosan megoldotta a dupla ünnep dilemmáját. „Reggel kapok szülinapi, este meg karácsonyi ajándékot” – dicsekszi Vilmos, de hogy melyik volt a legszebb, arra csak megvonja a vállát. „Mindennek nagyon örült – mondja helyette az anyuka. – Feldíszítjük a szobáját, nem karácsonyi díszekkel, hanem lufikkal, meg mindennel, ami egy szülinapra kell, a torta sem maradhat el. A karácsonyi dísz a másik szobában van” – mutatja a képeket. Vilmos a Jézuskának szokott levelet írni, hogy mit szeretne, a születésnapi kívánságot csak szóban közli a szülőkkel. Tavalyelőtt, a tízéves kerek születésnapra bulit is rendezett a barátainak, de egy nappal az ünnepeket követően. Jól ki lett találva: így háromszor kapott ajándékot.

Máriának egybeolvad az ünnep

A jókai Szamaránszky Mária 1964 karácsonyának második napján született, s amikor felteszem neki a kérdést, vajon áldásként vagy átokként élte meg a két ünnep kapcsolódását, azonnal rávágja: „Nem igazságos, mert én csak egy ajándékot kapok, bár rendre drágábbat, nagyobbat, merthogy karácsonyra és születésnapra is szól. Manapság általában a fára akasztják, mert a gyerekek valami ékszert vesznek, s anyu keresheti az ágak között, hogy hol van eldugva.”

A gyerekkorára nem nagyon tud visszaemlékezni, pedig sokat kutatott a fejében. „Egyetlen emlékem van, az viszont nem jó. Homályosan emlékszem, hogy a nagyapám, aki itt élt velünk, éppen karácsonykor halt meg, s akkor még az volt a szokás, hogy a házban ravatalozták fel. Ráadásul a szüleim is nagy ünnepeken mentek el, édesapám, édesanyám egy évben, akkor voltam negyvenéves. Én vittem őket az utolsó útjukra, a kórházba, és már nem jöttek haza. A bátyáim közül az egyik 54, a másik 52 évesen ment el, a fiatalabb egy nappal az ötvenedik születésnapom után. A családomból nem maradt senki.” Talán éppen a rossz élmény miatt rekesztette ki az emlékezetéből, de az is lehet, hogy azért, mert egybeolvad nála a két ünnep: ha jött is üdvözlőlap a barátoktól, az a karácsonynak szólt. Buli nem volt, a látogatás is inkább karácsonyi. „Néhány éve el akartunk menni a férjemmel valahová vacsorázni. Mi volt december 26-án nyitva? Semmi.”

Örömteli esemény is kötődik az ünnepekhez, ha nem is karácsonyhoz. Mária unokája idén január 1-jén, újév napján jött a világra, az anyuka, Mária lánya pedig május elseji születésű.

Mária kitanult varrónő, és bár a hivatását fájós háta miatt nem tudja végezni, ma is imádja. Otthon van egy kis műhelye, a mennyasszonyi ruháját is maga varrta. A repülőtéri biztonsági szolgálatnál dolgozott, néhány éve letette a detekciós vizsgákat, de a gerincműtétje miatt annak az állásnak is búcsút kellett mondania. Most a szenci BMW-ben dolgozik őrparancsnokként, ezzel nagyon elégedett. Bár, mint mondja, rá is – mint a Bak jegyében születettekre általában – jellemző, hogy nehezen tudja elérni a céljait, erre most a sors rácáfolt.

Tibornak a szülők mindent megadtak

A perbetei Szabó Tibor szőlész-borász. A középiskola elvégzése után mindjárt a szövetkezetben kezdett dolgozni, s ma is ott van. Tibor 1958 karácsonyának első napján jött a világra. „Előtte a nagyapám december 24-én meghalt, 57 évesen.” Elmondom, hogy az előző látogatásunk során is hallottunk hasonlót.

„Harmadik gyermek vagyok, leányt vártak a szüleim, de megint fiú lett. Nem vettem észre soha semmi különbséget, mindig ugyanúgy neveltek. Lehet, hogy egy picit meg voltam károsítva azzal, hogy karácsonykor születtem, de igyekeztek kárpótolni. Eleinte, úgy gondolom, egyben ültük meg a két ünnepet, de mikor nagyobb lettem, már tudtam, hogy melyik a karácsonyi és melyik a születésnapi ajándék.” Persze mindkettő karácsonyi csomagolásban volt, de a szülők úgy igyekeztek, hogy neki se jusson kevesebb, mint a másik két testvérnek. „Anyu beteges volt, háztartásbeli, apu a vasúton dolgozott, s bár szerényen éltünk, amit kigondoltunk, az meglett. Lett légyen az új nadrág vagy akár moped, anyukám össze tudta rá spórolni a pénzt. Most is csodálkozom: azokban az időkben micsoda művészet kellett ahhoz, hogy úgy felneveljenek három fiút, ahogy azt tették!”

Gyerekkorukban nem volt szokás, hogy karácsonykor elénekeljék a Mennyből az angyalt vagy a Boldog születésnapot, de mikor nagyobbak lettek, már igen. Viszont nem egy napon tartották a születésnapot és a karácsonyt, hanem a szülinapot valamivel később a barátokkal. Tibor nem titkolja, hogy nagyon szeret bulizni meg főzni. „Kihasználok minden alkalmat, akár születésnap vagy falunap, megfőzök, ez a hobbim. Most már, hogy a feleségem meghalt, a szentestei vacsorát és az első ünnepi ebédet is én készítem. Ketten maradtunk a fiammal, a barátnőm a családjával van, aztán és is elmegyek hozzájuk. Nálunk halászlé van a hagyományok szerint, s én szeretem a mákos pompost (aki nem tudná: ez a guba – a szerk. megj.). A fokhagyma, a dió, az ostya sem hiányozhat.” Hát a jó borocska? „Megmondom őszintén, hogy nem nagyon iszom” – lep meg borászként a válasszal. Pedig borfesztiválokra is eljár, de ott inkább megvendégeli az embereket. Nemcsak borral, hanem vadból, főleg vaddisznóból készült pörkölttel, finom sonkával, szalonnával is.

Vajon a születésnapján mivel köszönti fel magát? „A feleségem mondogatta, hogy aki megért ötven évet, adjon hálát; ő csak negyvenkilencet élt. Hát erre gondolok, s jókedvvel kelek fel, remélve, hogy egypár évet még kibírunk. És megélem, hogy lesz unokám, szívesen elfogadnék egy-kettőt, mert szeretem a gyerekeket. A keresztlányomnak kettő adatott, szívesen eljátszogatok velük.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?