Két fénysugár

v

"Fényes életet élt születésétől fogva. Karácsonykor jött a világra a nagyalföldi kisvárosban, Berettyóújfaluban, ahol mozitulajdonos volt az édesapja. Makk Károly mégsem készült filmrendezőnek. Nem mintha nem lett volna rá hatással a papa mozija! De inkább sebész akart lenni, később diplomata, mentőpilóta, majd újságíró."

Fényes életet élt születésétől fogva. Karácsonykor jött a világra a nagyalföldi kisvárosban, Berettyóújfaluban, ahol mozitulajdonos volt az édesapja. Makk Károly mégsem készült filmrendezőnek. Nem mintha nem lett volna rá hatással a papa mozija! De inkább sebész akart lenni, később diplomata, mentőpilóta, majd újságíró. A végén aztán mégis filmrendező lett. Világhírű. A múlt nyáron ment el, kilencvenkét évesen. Amikor meghalt, egy csodával határos fénysugár világította meg az arcát.

„Mintha megrendezte volna az elmenetelét” – mondja Dömötör Hanna, Makk Károly felesége. De most idézzük fel azt a napot, 2017. augusztus 30-át, amikor a magyar filmművészet egyik legendás alakja délután fél négykor végérvényesen elment. Ebéd után elszunnyadt, és megállt a szíve.

„Két hónappal korábban, Badacsonyban történt a baleset. Vendégségbe készültünk. Károly kijött a fürdőszobából, megbotlott és elesett. Hallottam, hogy pattant a csont. Az volt a szerencse, hogy nem szúrta át a bőrt, de lehetett látni, hogy eltört. Hiába vagyok jó kondiban, Károly kilencven kiló körül volt, nem tudtam megemelni. Orvost hívtam, ő segített. Két hónap kórház, Kaposváron, ahol minden évben felülvizsgálták az állapotát. Magas volt a vérnyomása, de voltak más problémák is. Hat-hétféle gyógyszert szedett. Sajnos a törés szilánkos volt. Megoperálták, de három nap múlva bedagadt a lába. Tornáztatták, masszírozták, hogy a belső elválasztású mirigyek működjenek. Ki tudja, talán túl hamar állították lábra.”

Aztán mindenféle bajok jöttek. A kórházban három különböző fertőzést kapott, de mindegyiket legyűrte. Nagyon akart élni. Hanna reggel héttől este tízig bent volt a férje mellett. Ápolta, etette, masszírozta, szerette.

„Eltelt két hónap, mondták, hogy talán jobb lenne hazavinni őt. Én abban bíztam, hogy majd állandósul az állapota, meg sem fordult a fejemben, hogy megyünk lefelé. Károly tele volt energiával. Akkor hozattam haza őt, amikor láttam, hogy a kórházban nem igazán alakulnak jól a dolgok. Talán majd otthon – gondoltam. Jöhetnek hozzá ismerősök, a gyerekei, és attól is jobban fogja érezni magát. Augusztus 29-én hazahozták őt. Hallom, hogy lentről, a ház elől kiabál. – Hanna, Hanna, hol van, Aranyom, mit csinál? – Minden olyan természetesnek tűnt. Olyan jónak. Megkönnyebbültünk. Szóltam a gyerekeknek, hogy itthon a papa. Lili lányának a kisfia, Ábris akkor volt egy hónapos. Feljöttek. Karcsi még látta az unokáját.”

Két hónap után ez volt az első, egyben utolsó éjszakája otthon. Nyugtalanul aludt, feszült volt.

„Örkény Istvánnal perlekedett álmában – idézi fel Hanna. – Kétszer-háromszor bementem hozzá. Érthetően kiabált. – Pista, ne bosszants már, nem lehet ezt a hülyeséget kimondani, át kell írni, menj a francba, hányszor megbeszéltük! – Elképesztő volt. Álmában rendezett, és Örkénnyel veszekedett. Reggel felült az ágy szélére, próbálta összeszedni minden erejét. Járókeretet kapott, hogy mozogjon, terhelés kellett a csontoknak. Az orvos azt mondta, akkor gyógyul meg, amikor már egyedül ki tud menni a mosdóba. Nagy erőfeszítéssel felállt, tett egy-két lépést, majd azt mondta: – Ez nem megy! – Az ápolónő szerint akkor adta fel. Visszafeküdt az ágyba, elfogyasztotta a reggelijét, beszélgettünk egy kicsit, aztán el kellett mennem vásárolni. Délben jól evett, két óra körül szokás szerint elszunnyadt. Néhányszor bementem hozzá, hogy lássam, hogyan érzi magát. Ahogy simogattam a kezét, egyszer csak észrevettem, hogy nem lélegzik. Délben ott volt az orvos, és azt mondta, el kell engednem. Fogalmam sem volt, miért mondja. Az ápolónő már tudta, hogy Károly haldoklik, de nem szólt, nem akart elszomorítani. Én fel sem fogtam, hogy ez a halál. Azt se mondja, hogy szevasz, viszlát, hanem csak úgy elmegy, és itt hagy? Ennyi? Az ápolónő behozott két gyertyát a szobába, leengedte a redőnyöket, és kivezetett, hogy menjünk, hívjuk fel a tisztiorvost, ő majd intézkedik. Másfél-két óra múlva jöttek érte, én meg ott álltam bénán, hogy ez nem létezik, ilyen nincs! Nem is emlékszem, sírtam-e. S akkor az ápolónő kinyitotta a hálószoba ajtaját, és nem viccelek, egy csodás fénycsík sugárzott Károly arcán, mintha egy színházi reflektor fénye világított volna rá. Ott álltam dermedten, és nem akartam hinni a szememnek. Akkor tört ki belőlem a zokogás, mert éreztem, így köszönt el Károly. Még az elmenetelét is megrendezte. Tíz perc múlva eltűnt a fénycsík az arcáról. Lement a nap.”

Húsz évet töltöttek együtt. Ez volt Makk Károly leghosszabb házassága. Ennyi időt senkivel nem töltött, csak Hannával. Bár Hanna előtt még három nő hallotta a boldogító igent a női nem nagy rajongójától, féltékenység mégsem volt benne soha. Erről is őszintén beszél.

„Hetvenéves volt, amikor összeköltöztünk. Dőry Virággal, a kettes számú feleséggel ebédeltem tegnap. Ő nagyon ritkán nyílik meg, de jó barátok lettünk az idők során, sokat voltak nálunk a párjával, Badacsonyban. Tegnap azt mondta: – Károly, ha filmet csinált, elviselhetetlen volt. Rohangált föl-alá a lakásban, úgy spannolta magát. – Valóban félelmetes energia hajtotta. Egyébként minden felesége álomszép volt. Szép és okos nőket szeretett. Nagyon erősen az erotikán, a szexualitáson alapultak a kapcsolatai. A nők, akiket Karcsi beismert, megnevezett, energiabombaként éltek vele. Az első tíz évünk az összeszokásról, az egymáshoz csiszolódásról szólt. Meg kellett tanulnom, hogyan álljak le, mert én is elég pörgős vagyok. Rá kellett jönnöm, mikor kell abbahagyni, elsétálni, nem veszekedni. Nagyon szerettük egymást. Egyszer viccelődve odamondtam neki, hogy ó, hát én a négyes számú feleség vagyok! Erre rám mordult, hogy: – Maga nem a negyedik feleségem, hanem a Feleségem! Az egyetlen Makk Károlyné.” – Károly később minden egykori szerelmével, feleségével jó viszonyba került. Utólag mind nagyon tudták szeretni, távolról ez könnyebb volt. Én soha nem voltam féltékeny Karcsira. Hogyan legyen féltékeny az ember arra, ami a múltban történt? De fura módon Karcsi időnként féltékeny volt rám, amin én is meglepődtem, mert soha nem adtam rá okot.”

Késői korban jött szerelem volt az övék, de annál mélyebb, szenvedélyesebb. Kilencvenévesen ugyanúgy lehet szerelmes az ember, mint húszévesen – vélekedik Hanna, legfeljebb mások az érzelmi megnyilvánulások, levezetések. Mások, de értékesebbek.

„Gyakran fogta a kezemet, esténként úgy aludtunk el. Nagyon jó volt az érintése. Egyszer piacra menet átkarolta a derekamat, és úgy sétáltunk. Sütött a nap, ránéztem: – Karcsi, ez a boldogság? – Igen, drágám, őrizze meg! – felelte. Egyébként tegeződtünk. Csak időnként váltottunk magázásra. Talán mert ő is, én is magáztuk a szüleinket. Nagyon hasonló családi háttérből jöttünk, és olyan szeretettel, olyan természetességgel magázódtunk. De ez nem olyan távolságtartó magázás volt köztünk! Kérdezte is valaki, hogy ti akkor magázódtok, ha veszekedtek? Dehogy! Ez csak játék volt köztünk. Mi még akkor is játszottunk, ha ültünk egymás mellett, és a naplementét néztük Badacsonyban.”

Hanna hosszú évekig Torontóban élt. Makk Károllyal mégis Budapesten ismerkedett meg. Ha Kanadában találkoztak volna először, akkor ezt munkakapcsolatnak tekintette volna, és lehet, hogy nem is esnek szerelembe.

„Simó Sándor a feleségével, Jancsó Miklós a fiával jött ki a magyar filmnapokra. Lehet, hogy Karcsi is hozott volna magával valakit. De a végén nem utazott ki, Pesten találkoztunk. Károllyal a kanadai utazás miatt kellett először beszélnem, és azonnal éreztem, hogy nem közömbös. Aztán egy budai étteremben beszéltünk meg találkát. Ott ült a padon a Remíz étterem előtt egy szál piros rózsával a kezében. – Annyian elmentek előtted, nem volt nekik furcsa, hogy ott üldögélsz egy rózsával? – kérdeztem. – Mindenki mosolygott – felelte. Másnap felmentem hozzá, hogy rendezzen egy színházi darabot, amit fordítottam. Ez volt a harmadik találkozásunk. Behűtött pezsgővel várt. Megittuk, és ott maradtam nála. Úgy beszélgettünk, mintha mindig együtt lettünk volna. Csodálatos este volt. Én akkor már harminc éve Kanadában éltem. Károlyról nem tudtam, milyen híre van a nők körében. Később aztán kiderült. Általában hat-hét évig működtek a „tartós” kapcsolatai. A mellékesekről nem beszéltünk. Gimnazista voltam, amikor Krencsey Marianne-nal láttam őt egy fotón. Felsóhajtottam, és azt mondtam: Sophia Loren és Carlo Ponti! De hogy tudott ez a gyönyörű nő ehhez a csúnya pasihoz hozzámenni? Ezt aztán később meséltem Károlynak, mire felháborodva azt kérdezte: – Ezzel azt akarod mondani, hogy én nem voltam jóképű? – Bántotta őt a kijelentésem. Pedig ő nem igazán volt jóképű. Nézhetjük jobbról, balról, akkor sem. De abban a pillanatban, ahogy ott állt előttem és megszólalt, elvesztem. Varázsos személyiség volt. Imádtam vitázni vele. Az esetek többségében persze neki volt igaza. De ha meg tudtam őt győzni valamiről, az igazán boldoggá tett. Kreatív procedúra volt közös nevezőre jutni vele. Az életről sosem vitatkoztunk. A gyerekekkel kapcsolatosan nem egyszer. Nekem is vannak gyerekeim. Két lányom és egy fiam az első házasságomból. Mindkettőnknek ez volt az érzékeny pontja. Ha kritizálta valamelyik gyerekemet, mindig azt mondtam: – Megállapodtunk, Édes, hogy én nem nevelem a maga gyerekeit, maga pedig nem neveli az enyémeket. – Tudtuk, hogy ez veszélyforrás lehet köztünk. De sokat segítettem a gyerekeinek, és ő is segített az enyéimnek. A legtöbb vitánk munkával kapcsolatos volt. Állandóan vele dolgoztam. Darabokat fordítottam neki, amelyek közül kettőt meg is rendezett. A könyvét együtt csináltuk, ő jegyzetelt, aztán diktálta nekem, én gépeltem, ahogy mondta, sokszor mesélt is közben, azt is leírtam. Aztán átjavítottam, majd ő javította a javítást, és ment a kiadóhoz. A leveleit is én írtam, ő csak aláírta. Kérdezte is tőlem párszor, hogy: – Maga miért nem ír valami naplófélét? – Rengeteget mesélt, s ez mind megvan a fejemben. Fel is jegyeztem egy csomó dolgot, de amikor a gyerekei átvették a badacsonyi házat, még a fogkefémet sem tudtam elhozni.”

Gazdag életművet hagyott maga után Makk Károly. Több tucat tévé- és játékfilmet. Hanna kedvence a Megszállottak. De azt is kimondja, hogy A 39-es dandárt ma is nehezen tudná végignézni, mert annyira sematikusnak tartja.

„Ha Károly megálmodott valamit, végig is vitte. A filmkészítés volt az élete. Teljesen mindegy volt neki, kitől kap rá pénzt, csak forgathasson. Rengeteg barátja volt, és a tanítványai is rajongtak érte. Hogy mit szeretett a filmkészítés mellett? Először is a szép nőket, az elegáns öltönyöket, a frissen vasalt ingeket, a finom ételeket. Igen, valamennyire biztosan hedonista volt. Nagyon szeretett élni. Konrád György írta róla a nyolcvanadik születésnapjára, hogy »ez az ember szeret élni, és az élet is szereti őt«. S ez valóban így volt. Rakosgattam a lakásban nemrég. Találtam egy sámfát. Egy Európa-szerte ismert magyar cipőkészítő neve áll rajta. De az is, hogy Makk Károly. Saját sámfája volt. Kézzel varrt cipőket hordott. Tervezem, hogy emlékszobát nyitok a lakásban, mert szeretném, ha mások is látnák a személyes tárgyait, díjait, azt a sok fotót, amelyet eddig még senki sem látott. Azt akarom, hogy rendben, egy helyen legyenek a dolgai. Ez jár neki. És a kertbe tervezek egy emlékoszlopot, melyre minden filmjének a címe fel lesz vésve.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?