Lekontrázták a vendég naszvadiakat a csallóközaranyosi kézisek

Meglepően fölényes hazai siker született, sem a két csapat bajnoki helyezése, sem korábbi párharcaik lefolyása nem ígért ilyen egyértelmű mérkőzést. Peter Talár szerint a csallóközaranyosiak sem számítottak tizenegy gólos győzelemre.

„Örülünk, hogy így sikerült nyernünk, és gólaránnyal ellenfelünk elé kerültünk a táblázaton. Utolsó őszi bajnokinkon végre elképzeléseink szerint játszott a csapat – pillantott vissza a történtekre Peter Talár. – Szép kézilabda volt, kiváló szurkolói kulisszával. Remekül védekeztünk, Garai Emese kapussal az élen, s ebből születettek a gyors kontrák. A vendégek mindvégig személyit alkalmaztak a Szalai Szilvia kiválásával előlépett jelenlegi kulcsemberünkre, Kasznár Mariannára. Készültünk erre a taktikai húzásra is, és találtunk rá megoldást. Őszi húzóemberünk lefogása sem okozott különösebb gondot, társai aktív hozzáállással ellensúlyozták kivonását a játékból. Szünet után is folytattuk kontráinkat, és a felállt védelem ellen is jól kombináltunk. Sikerünk némileg kárpótolt bennünket múlt heti dunaszerdahelyi kudarcunkért.”

Miskovics György a bajnoki előtt abban reménykedett, hogy csapata nem válik a hétközi betegséghullám áldozatává. Miután rákérdeztem a nagy vereségre, máris előhozta, hogy három-négy sérültjükhöz ugyanannyi beteg játékos is feliratkozott a hiányzók listájára, így fordulhatott elő, hogy a csapatba került a két hónapja visszatért Šulan Zsuzsa is, aki egykor a kilencvenes években a nyárasdi együttesben kézilabdázott az élvonalban. 

„Egy csapatra való játékos nélkül is akadt tizenegy emberünk, akikkel vállaltuk a mérkőzést, összjátékunkon azonban meglátszott ez a hátrány. Akartak védenceim, de apró hibáikat az ellenfél könyörtelenül kihasználta, és fokozatosan elhúzott – magyarázta helyzetüket a vendégek edzője. – Örültem, hogy lejátszottuk a meccset, és senki nem sérült meg, a nézőktől hallottam, hogy tetszett nekik a pályán látott kézilabda. Taktikánkból nem sokat sikerült megvalósítanunk, a begyakorolt játékelemek sem mentek. A védekezés még elfogadható volt, de támadásban, főleg a felálló fal ellen nem boldogultunk. Ebből születtek a kontrák, és a sok bekapott gól.”