Amikor az ember megbotlik, és mélypontra kerül, a legtöbben meg akarják menteni. Ki bűntudatból, ki segíteni akarásból, ki pedig számításból. Arra már kevesebben vállalkoznak, hogy megértessék a bajba jutottal, miért került olyan mélyre. Pedig ha elbukunk, jó elgondolkodni, mi vitt el odáig.
Ha úgy gondolod, a világon a dolgok véletlenségből történnek, ne is olvass tovább. Ha azonban elfogadod, hogy a létezés minden mozzanata okkal következik be, esélyed van tanulni. Nem mindenki teszi meg ezt. Vannak, akik életük mélypontjain meggyőződéssel állítják, hogy rajtuk kívül van a baj. Az ilyen emberek önelégültek, arrogánsak, és elszigetelik magukat a külvilágtól. Könnyen felismerheted őket. Általában forr bennük a düh, és haragból emelt falakkal zárják el magukat. Meg akarják úszni gyengeségeik kiderülését. Ha te is ezt teszed, megfosztod magadat a lehetőségtől, hogy felismerd a hibáidat, és változtass.
Mások számára áldás, ha elesnek. Ha elveszítesz valamit, felfedezheted, mi a valódi érték az életedben. Ha tévedsz, rájöhetsz, mi mindent tudsz rosszul önmagadról és a világról. Ha a bajban nem falakat emelsz, hanem nyitottá válsz, újat tanulhatsz. Harag helyett alázattal figyeled majd a világot s benne más embereket.
Mindehhez bátorságra is szükség van. Nem mindenki adja fel könnyen a tévedéseit, mert ahhoz egy olyan oldalát kell a világ felé fordítania, amelyet addig rejtegetett.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.