Önök írták

Ad Tizenhatan a tornaljai buszállomás ellen

Írásom elején előrebocsátanám, hogy Tornaljához annyi közöm van, mint egy eszkimónak a banánszürethez, most mégis egy ottani „problémához” szeretnék hozzászólni. A Vasárnap 45. számában ugyanis olvastam id. Katona Lajos úr másik 15 szomszédja nevében írt hozzászólását, melyben tiltakozik a Tornalján építendő új buszmegálló építése ellen. Bár egy településen minden polgárnak demokrácia adta joga van beleszólni a város menetébe, Katona úr azonban valahogyan tizenhatodmagával próbál egy évekkel ezelőtti városvezetőségi döntést semmissé tenni. Tizenhatodmagával, ami a város lakosságának nem egészen 0,5%-át teszi ki. Tornalja város településfejlesztési tervében még 1995-ben ezt a területet jelölte ki a városi képviselő-testület Szögedi Anna polgármester szerint. A területrendezési eljárás a 2018. augusztus 6-án hatályba lépett területrendezési végzés kiadásával befejeződött. Nos, Katona úrék pedig ennyi idő után éppen most veszik a fáradságot a tiltakozásra. Azt pedig, hogy delegációjukat az üggyel kapcsolatban a városházán figyelembe sem vették, egyenesen diktatúrának titulálta. Kötve hiszem, hogy az eltelt időben és óta nem lett volna egyetlen lehetőségük sem – pl. a képviselő-testület nyilvános üléseinek valamelyikén – tiltakozásuknak hangot adni. Némelyik érvük is eléggé megmosolyogtatóra sikeredett. „Ez a kis tér évszázadok óta közösségi találkozóhely volt, most pedig kipufogógázzal akarják elárasztani.” Tornalján talán olyan sűrű a buszjárat, hogy percenként mennek-jönnek a buszok? Másfelől viszont: „A piactér most is tele van személyautókkal. Hol lesz ezután a parkoló?” A személyautók netán légfrissítőt pufognak ki? „Busszal kevesebben utaznak, és minden családban van két-három autó.” Na, ez már tényleg nem semmi! A délvidék állítólagos gazdasági elmaradottsága ellenére Tornalján minden családnak két-három autója is van! Hát ez a kész Kánaán! Akkor most kik is árasztanak el mindent kipufogógázzal? A mai világban, amikor kormányok harcolnak a légszennyezés ellen (pláne a sok személykocsi miatt) Katona úr(ék) épp az ellenkezőjét szeretnék. Ez nem diktatúra? Ha már egyszer érvel valaki, legyen hozzá érve is, ne csupán kifogása, mert az nem ugyanaz! Meg aztán figyelembe kéne venni azt is, hogy azért Tornalján sincs mindenkinek talán még egy személyautója sem, valamint azt is, hogy sokan utaznak olyanok is, akik csak Tornalján keresztül tudják azt megtenni.

Belányi Gyula, Ipolyság

Magyar nap Mariazellben

Október 6-án hajnali ötkor indultak a buszok a Győr melletti Nyúlról, és a Deákiból, Nádszegről, Bősről, Vásárútról érkezett 48 zarándok az út első kilométereit reggeli imával kezdte, majd az otthon maradottakért és egy súlyos beteg cursillista testvérért imádkoztak, aki az elmúlt években még minden zarándoklaton részt vett. Hamar megérkeztünk Mariazellbe, ahol tiszteletre méltó Mindszenty József bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása nyugodott egy ideig, mivel végrendeletében meghagyta, hogy holttestét csak akkor hozzák haza, ha Magyarországot az utolsó orosz katona is elhagyta.

Csatlakozva a többi magyarhoz Székely János szombathelyi püspök megérkezése után Mária-énekeket énekelve bevonultunk a bazilikába. A püspök atya prédikációjában mint családreferens természetesen a családról, a tisztaságról, a hűségről és a gyermekvállalásról elmélkedett. Leginkább egy megható történettel érintette meg a szíveket. Egy Brazíliában szolgáló atya elbeszélése szerint egy fiatalasszonyt a férje és az anyósa arra akartak kényszeríteni, hogy vetesse el a magzatát. Az elkeseredett nő a lelkiatyához fordult, mert már az abortusz időpontja is ki volt tűzve. Az atya, mivel mást nem tehetett, megígérte neki, hogy imádkozik az ő és gyermeke életéért. Mikor ők elindultak a klinikára, hogy megölessék az új életet, az atya imával fordult a Szűzanyához, az oltalmába helyezte a védtelen magzatot, reménykedve a csodában. A klinikára megérkezve, a kötelező procedúra elvégzése után a fiatalasszonyt a férje és anyósa is bekísérték a műtőbe. Egyszer csak egy zaklatott orvos lépett be, s mikor meglátta, hogy újabb abortuszról van szó, felháborodva dobta le a köpenyét, és kirohant a műtőből azt kiabálva, hogy nem hajlandó már több gyermekgyilkosságban részt venni. A férj és az anyós földbe gyökerezett lábbal hallgatta végig az orvost, és megszégyenülve hazavitték az áldott állapotban levő asszonyt. Ideje leteltével egészséges kislánynak adott életet, aki már 12 éves, és felvette a bérmálás szentségét is. A férj is megtért, és az egész család együtt jár szentmisére abba a templomba, ahol ez az atya szolgál. Ez után a történet után sokan küszködtek könnyeikkel, még a keménykötésű férfiak is, akik náthát színlelve törölgették orrukat, így álcázva közben a szemüket is. A szentmise után elvégeztük a magyarok keresztútját, és kegyelmi kincsekkel felvértezve indultunk vissza a buszokhoz. A viszontlátás reményében búcsúztunk el győri cursillista barátainktól, és lélekben megfogadtuk, hogy ha a Jóisten is úgy akarja, jövőre ugyanitt találkozunk.

Hajdú Lajos, Deáki

Tele az ország szeméttel

Sajnos, ez így van. Mert nagyon sok mindent műanyagba csomagolnak. Már kitalálták, hogy a környezetünk tisztasága érdekében fizetni kell a nejlonzacskókért, de ez egyáltalán semmit nem old meg. Ezáltal a környezetünk semmivel sem lesz tisztább. Ezeket a zacskókat egyszerűen meg kellene szüntetni, kivonni a forgalomból, és az egészet papírzacskókkal helyettesíteni. Mert a papír természetes anyagból van, és a talajba kerülve hamar felbomlik. A nejlonzacskók megsemmisítésére állítólag felfedeztek valamiféle baktériumokat, de a világban már annyi műanyaghulladék halmozódott fel, hogy az egész megsemmisítését ezek a mikroorganizmusok aligha győznék. Ráadásul rengeteg pénzbe is kerülne. Nincs más hátra, mint csökkenteni, vagy teljesen beszüntetni minden műanyag csomagolást. Tehát radikális megoldásra van szükség. Nem pedig részmegoldásokra és mellébeszélésre. Hiába fogunk az üzletben fizetni a műanyag csomagolóeszközért, mert a megvásárolt árut, gyümölcsöt vagy zöldséget valamibe bele kell rakni. Hogy pénzért vesszük, vagy ingyen kapjuk, teljesen mindegy. Szennyezni fogja a környezetünket így is, úgy is!

Vass Tibor, Köbölkút

9. Lévai Nyári Fesztivál

Idén is színvonalas, gazdag műsorral várta a kultúrát kedvelőket a várudvar területén ez a hagyományos rendezvény. A megnyitó után Valent Judit ismertette a fellépők életpályáját, sikereit. A CsAVAR Színház az Az ördögbe című népmesével nevettette meg a kicsiket és a nagyokat. Gál Tamás és Kiss Szilvia furfangos előadásába, játékába nagy örömmel kapcsolódott be a gyermekközönség is. A Juhász Gyula Alapiskola diáklányai pünkösdi királynéjárást mutattak be. Az iskola mellett működő Pitypang néptánccsoport nívós hazai és nemzetközi rendezvények, fesztiválok gyakori szereplője, néphagyományaink hírvivője, vezetője és koreográfusa Baran Ivett. A Czeglédi Péter Református Gimnázium diákjai is rendszeresen részt vesznek a lévai magyar közösség kulturális rendezvényein. Az idei fesztiválon Bukai Éva magyar slágerekkel, Bohák Erzsébet és Pápeš Gabriel gömöri táncokkal szórakoztatta a közönséget. A Remix Girls tagjai, az alapiskola 4. osztályos tanulói tánctudásukkal remekeltek, Dóka Bianka, Icso Boglárka, Kádek Karolina, Papp Gréta, Szabó Viktória és Tóth Fanni az iskola Ki mit tud? tehetségkutató versenyének tánc kategóriájában értek el első helyezést, és megszerezték a közönségdíjat is. Az autentikus cigány népzenét játszó csatai Romane Jíle együttes a Kárpát-medencében élő cigányság muzsikájával, dalaival ismertette meg a közönséget. Sikeres fellépéseket tudhat magáénak Száraz Márk Nagykérről. Az előadott népdalokat, magyar nótákat, kuruc dalokat klarinétkísérettel adta elő. Korpás Éva és zenekara is visszatérő vendége a lévai fesztiválnak. A népművészet ifjú mestere elnyerte a Fonogram díjat is, a Harmónia díjat, a Mikola Anikó-díjat, a Tehetségnagykövet címet, és idén augusztus 20-án Budapesten az Országházban a Külhoni Magyarságért díjjal tüntették ki, amelyhez a lévai Csemadok is gratulált. A késő esti órákban került sor a pozbai LM-Retro Band fellépésére. Az előadások szünetében a gyerekeket a várudvaron érdekes faragott népi játékok várták, volt métázás és különböző cserkészjátékok, könyvkínálat. Az érdeklődők Sándor Ágnes segítségével betekinthettek az arcfestés és a szappanöntés rejtelmeibe. Az idén sem maradt el a hagyományos gulyásfőzés. A várfalak a késő éjszakai órában még visszaverték a rockkoncert utolsó dübörgő hangjait, majd lassan véget ért a fesztivál. Jó volt együtt lenni gyermeknek, felnőttnek annak reményében, hogy jövőre ugyanitt találkozunk a tizedik évfordulós fesztiválon.

Balla Rózsa, Léva

Megemlékezés Margonyán

Október 6-án a Csemadok Kassai Városi Választmánya szervezésében ünnepi megemlékezésre került sor az aradi vértanúk tiszteletére gróf Dessewffy Arisztid sírboltjánál. Beszédet mondott Gris Emese Diána, Magyarország kassai konzulja, Samuel Bruss, az Eperjesi Kerületi Múzeum munkatársa és Jozef Kuziak, Margonya polgármestere. Közreműködött Kováts Marcell tárogatón, a Laudate Dominum kórus Kovácsné Palcsó Edit vezetésével és a NNN (Nagyra Nőtt Nebulók) népruhába öltözött tanítói csoport a magyarországi Kondorosról és Békéscsabáról. Oremus Zoltán kassai református esperes és Martin Chalúpka helyi református lelkész vezetésével közösen elimádkoztuk a Miatyánkot, aztán az emléktábla koszorúzására került sor, amelyben részt vett a Mitró család, gróf Dessewffy Arisztid leszármazottai a Kassa környéki Pányból (Paňovce), valamint a kassai Szent István Társulás képviselete is. A Kassáról autóbusszal érkező társaság Margonyán megtekintette az EU-alapítványok segítségével gyönyörűen felújított Dessewffy-kastélyt – lám ez is egy példa, ha a források hasznosan vannak befektetve a közös cél, a történelem és a község érdekében.

Buday Ernő, Kassa

Kedves Vasárnap!

Nagyon régen, talán öt éve is már, hogy utoljára írtam, akkor a betegápolásról szóló sorozatukat köszöntem meg. Ha jól emlékszem, Dobai Júlia és Tünde voltak a szerzők, máig hálás vagyok nekik, mert nagyon sokat segítettek édesanyám ellátásában, aki idén nyáron sajnos meghalt. Idős volt már, és régóta beteg, de nekem édesanyám volt, nagyon hiányzik. Féltem is az idei halottak napjától, és ezúttal is a Vasárnap segített át a nehezén. A Róbert Bezákkal készült beszélgetés a halálról minden kérdésemre választ adott, és olyan megnyugvást éreztem, amit a temetés óta még egyszer sem. Bántott, hogy édesanyám az utolsó heteit kórházban töltötte, a rokonságban is volt, aki ezt felhánytorgatta nekem. Hiába mondtam, hogy itthon már nem tudtam érte tenni semmit, s hogy én is a végkimerülésig jutottam. Ezt igazán csak az érti, aki átélte, ezért esett jól, hogy egy püspök elfogadja, lehet ilyen helyzet is az életben. Nagyon erősen megérintett az is, ahogy a gyászról beszélt, mert valóban nem a fekete ruhán és a márvány síremléken múlik a dolog. Sokkal inkább azon, hogyan emlékezünk a halottunkra, és én most a Vasárnapnak meg Róbert Bezáknak köszönhetően végre mosolyogva is tudok gondolni a drága jó édesanyámra.

De amiért rászántam magam a levélírásra, az főleg egy kérés lenne. Azt hiszem, nem csak engem érdekel, mi van most Róbert Bezákkal, hogy érzi magát az iskolában, ahol tanít, mit gondol az egyház szexuális botrányairól és arról, ami most Szlovákiában és a világban zajlik. Olvastam, hogy az utolsó elmélkedés november 27-én jelenik meg a Vasárnapban. Nem készülnek utána egy aktuális beszélgetéssel? Biztosan sokan vannak, akik szívesen olvasnák.

Köszönöm a sok tanulságos olvasnivalót, és további erőt, kitartást kívánok a munkájukhoz:

Varjú Márta

*

Az értékes ajándék könyvcsomagot megkaptuk. Szívből köszönjük. A Simon-Júda-vásárban személyesen találkoztunk és beszélgettünk Önökkel. Aztán jött a kedves meglepetés, hogy ezeket a pillanatokat viszontláttuk a Vasárnap következő számában. Maradunk tisztelettel további hűséges Vasárnap-olvasók:

Pallag család, Párkány

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg