Pimasz grimasz

– Jaj, doktornő, nagyon beteg vagyok, úgy érzem, hamarosan meg fogok halni.
– Azt nem maga fogja eldönteni, Karcsi bácsi, hogy mikor fog meghalni, hanem én. Nincs magának semmi baja. Vetkőzzön le, majd megvizsgálom!
– Hölgyeké az elsőbbség. Előbb talán vetkőzzön le a doktornő!
– Ne pimaszkodjon velem, mert azonnal kap egy nyugtatóinjekciót!
– Már alig várom.
– Sóhajtson!
– Jaj, de kár, hogy a doktornő nem vetkőzött le!
– Szokott szédülni?
– Eddig még nem szédültem.
– No, majd én írok magának gyógyszert, attól biztosan szédülni fog, amikor kiváltja a patikában. Milyen gyakran van széklete?
– Mi a helyes válasz?
– Bé. Napjában egyszer-kétszer.
– Akkor legyen Cé. Hónapjában egyszer-kétszer.
– Ezzel a beutalóval elmegy az orr-, fül- és gégeosztályra!
– Minek? Nem fáj se az orrom, se a fülem, se a gégém.
– Most nem fáj, de valamikor még fájhat. Könnyebb a bajt megelőzni, mint orvosolni. Különben is, a kórház igazgatója panaszkodott, hogy kevés beteget küldünk erre az osztályra, nincsenek kihasználva a méregdrága műszerek.
– Mit mondjak nekik, ha megkérdezik, hogy minek jöttem, ha semmi bajom?
– Mondja, hogy Katalin doktornő küldött az almás pitéért.
– És hozzam el magának a pitét?
– Természetesen, de nehogy útközben megint megegye a felét, mint a múltkor a túrós lepénynek!
– Eszembe nem jutna.

Plavec Gyula