Frances Hodgson Burnett - A titkos kert
Frances Hodgson Burnett - A titkos kert (The Secret Garden)
A 19. század vége felé járunk, méghozzá Indiában. Itt él a tízéves Mary Lennox, aki gazdag és előkelő szüleit ugyan alig látja, de dadusa és a bennszülött szolgálóik minden parancsát és kívánságát teljesítik. Ám egyszerre vége szakad Mary kényelmes életének: A környéken kolera tör ki, sorra halnak meg az emberek. Egy nap elcsendesedik az ő házuk is: az apja, az anyja, a dadusa és még jó páran áldozatául esnek a szörnyű betegségnek. Mary először egy lelkészhez és családjához kerül, ahol a gyerekek kigúnyolják dölyfössége és lobbanékonysága miatt. Ezután yorkshire-i nagybátyja veszi magához. Az özvegy, különc Lord Craven alig van otthon, nem bír megmaradni abban a házban, ahol minden a feleségére emlékezteti.
A kislány egészen új helyzettel szembesül: egyedül kell boldogulnia, nincs senki, akinek parancsolgathatna, nem lesik az óhajait. Mivel a kastélyban játékok sincsenek, a hatalmas udvaron kell elfoglalnia magát. Összebarátkozik a látszólag mogorva kertésszel, Bennel, aki mesél neki a nagynénjéről. A tüneményes hölgynek volt egy kedves kertje, amelyet Ben gondozott. A nő tragikus halála után Lord Craven bezáratta a kertet, a kulcsot pedig elásták. Maryt nem hagyja nyugodni a történet, sőt egyre több időt tölt kint, jobb az étvágya és a kedve is. Egy nap a kertben lakó vörösbegy megmutatja neki a kulcs rejtekhelyét, és a lány titokban bejut a kertbe. Nem beszél senkinek a felfedezéséről, mígnem Martha, a jószívű cselédlány által megismeri Dickont, a vidám parasztfiút, akit valóságos állatsereg vesz körül. Hamar összebarátkoznak, együtt kezdik el gondozni a kertet, életre keltik az elszáradt fákat, és újakat is ültetnek. Maryt egészen elbűvöli a kertészkedés és a jól végzett munka öröme: az addig keserű, öntelt és goromba lányt a titkos kert megtanítja nevetni, szeretni és tolerálni másokat. Azáltal, hogy lelkileg meggyógyult, másokat is az életre ösztönöz.
Lehet, hogy az ajánlóm alapján didaktikus gyerekkönyvnek tűnik, ennél azonban sokkal többről van szó – még mostanában is gyakran belelapozok, pedig kb. tíz-tizenegy évesen találkoztam vele először. Nagyon szeretem ezt a szép történetet, olvasás közben magam elé képzelem a vadregényes angol tájat és az északi szelet, amelynek üvöltése egy eltévedt vándor jajongására emlékeztet…
Az Agnieszka Holland által rendezett filmváltozat remekül átadja A titkos kert hangulatát (az egyetlen szépséghibája Lord Craven nőies megjelenése), de nem érdemes magyar szinkronnal nézni – a gyerekhangok bántóan nyávogósak és erőltetettek.
Benyovszky Adél
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.