A transzplantációs várólistákon jóval többen sorakoznak, mint ahány átültetés van egy évben. Nálunk is szervhiány van, ahogy a világon mindenhol. Pedig az átültetésre várakozók számára ez az egyetlen esély a túlélésre.
Egy balesetben elhunyt lány négy életet mentett meg, hallottam nemrégiben a hírekben. Rögtön az jutott eszembe, hogy hányan nem kapnak esélyt. Az egyik legközelebbi barátom, aki szájsebészként Algériában dolgozott, egy műtét közben vírusos fertőzést kapott, ami később megtámadta a szívét. Egyetlen esélye a szívátültetés lett volna. Úgy döntött, hogy Franciaországban veteti fel magát a várólistára – akkor már ott dolgozott –, úgy hitte, ott jobbak az esélyei. De nem lett igaza. Laci csaknem kétméteres ember volt, egykor kitűnő kosárlabdázó, és nem kaphatta egy aprócska ember szívét. Ahogy múlt az idő, egyre rosszabbul lett, s az ezredforduló olimpiáját követően, októberben végleg leállt a beteg szíve. Máig az motoszkál a fejemben: itthon megmentették volna?
A már megvásárolható Vasárnapban Urbán Klára utánajárt annak is, milyen elv érvényesül Szlovákiában; mi a legnagyobb akadály; ki lehet donor; ki lehet élő donor; milyen szervre vár nálunk a legtöbb beteg; mennyire tudják kezelni a kilökődés problémáját; hogyan lehet valaki donor; hány helyen végeznek Szlovákiában szervátültetést? …
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.