"A várakozás mögött sokszor a félelem is megbújik, amely azt súgja, hogy mindenképpen kerüld el a kudarcokat."
Várunk
Furcsa emberi elfoglaltság a várakozás. Részben arra tanítanak bennünket, hogy legyünk türelmesek, részben pedig arra, hogy ne tétlenkedjünk. Bizonyos életfilozófiák nyugalomra intenek, mások pedig az örökös nyugtalanságban hisznek. Az új utakat kereső ember mindkét megközelítéssel találkozik, és általában a szükségessel ellentétesen cselekszik. Amikor a kivárás hozna sikert, siet, amikor pedig a cselekvés, tétlenkedik.
A legtöbben könnyen megtanulják a várakozást, és előszeretettel gyakorolják. Ezt valószínűleg saját életeden is megfigyelted már. Érezted, hogy tenned kellene valamit a körülötted tornyosuló feladatok megoldásáért, mégis tétlenkedtél. Közben valószínűleg másokat hibáztattál ahelyett, hogy megpróbáltad volna kezedbe venni sorsod alakítását.
A várakozás mögött sokszor a félelem is megbújik, amely azt súgja, hogy mindenképpen kerüld el a kudarcokat. A veszteségtől rettegve aztán meggyőzöd magad arról, hogy jobb lesz inkább semmit sem tenni. Bármi legyen is a magyarázatod a tétlenségre, valószínűleg vársz tovább, a gondok pedig csak tornyosulnak. Legyen szó az egészségedről, munkáról, új dolgok megtanulásáról vagy szorult helyzetből való menekülésről.
Lehet, hogy sokan próbálnak majd eltántorítani a cselekvéstől, de ha felismerted a várakozás értelmetlenségét, lépj rá az új utadra. Bármiben lásd is életed értelmét, az ne a tétlenség és várakozás legyen. A cselekvés és felfedezés új tapasztalatokat eredményez, és kiút lehet bármilyen szorult helyzetből.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.