A rendőrnek igazolnia kell, hogy telefonáltak

ÖSSZEFOGLALÓ

„Minden közlekedési szabályt betartva mentem autómmal a fővárosban. Velem szemben rendőrök jöttek, majd amikor elhagytak, hirtelen megfordultak s bekapcsolt fényjelzőkkel utánam eredtek. Az már nem zavarta őket, hogy egy buszmegállón álltam meg. Fiatal rendőr szállt ki az autóból, elkérte az autó papírjait. Azt mondta, hogy ne csodálkozzak, mert biztos nagyon jól tudom, miért állítottak meg. Állítólag telefonáltam. Mondtam, hogy mutassa meg a kamerafelvételt, mert biztos vagyok benne, hogy nem telefonáltam. Mire ő azt mondta, hogy mindkét telefonomat elkobozza, mivel az eljárásban bizonyítékként fogják felhasználni a készülékeket. Amikor látta, hogy nem lesz velem könnyű dolga, ellenőrizte autómban a láthatósági mellényt és az elsősegélydobozt. Minden rendben volt, ezért csak annyit mondott, szerencsém van, és szó nélkül elhajtott” – írta le tapasztalatait a sme.sk portálnak egy elégedetlen sofőr.

A rendőrök már azzal előírást sértettek, hogy a sofőrt buszmegállón állították meg. Közúti ellenőrzésnél csak olyan helyen állíthatják le az autót, ahol nem akadályozza a forgalmat, ebben az esetben a busszal utazókat. A korrekt eljárás az, hogy szólnak a sofőrnek, kövesse őket a legközelebbi parkolóra. Ugyanezt a szabályt sértik meg a rendőrök, amikor a sztráda leállósávjában állítják meg a szabálysértőket.

A kamerafelvétel bizonyíték

A közúti közlekedésről szóló jogszabály egyértelműen kimondja, hogy a sofőr gépjármű vezetése közben nem telefonálhat hands-free készülék nélkül, s olyan tevékenységet sem folytathat, amely miatt az egyik kezével ne tudná a volánt fogni.

Nem egyszerű igazolni, hogy a gépjármű vezetője telefonnal a kezében telefonált. Ha a konkrét helyzetet leíró sofőrt tisztességes rendőrök érték volna szabálysértésen, akkor nem hagyják olyan könnyen elmenni, eljárást indítanak ellene, mely során a szabálysértést igazoló videofelvételt bizonyítékként használják fel.

Tisztességesek

és rosszindulatúak

A korrekt egyenruhásoknak egy szabálysértési eljárásnál elsősorban köszönniük kellene a sofőrnek, figyelmeztetniük kellene őt, hogy valamilyen előírást megsértett, s emlékeztetni arra, hogy ilyesmi még egyszer ne forduljon elő. A rendőrségről szóló törvénnyel ellenkezik, ha egyértelmű bizonyíték nélkül vádolnak meg egy sofőrt valamivel, amit nem is követett el, s amikor látják, hogy a helyzetet nem tudják megoldani, akkor beismerik, hogy hazudtak, és szó nélkül elmennek.

Mintha csak bírságolni akarnának

A leírt esetből úgy tűnik, az egyenruhások egyetlen célja a bírság kiosztása volt, függetlenül attól, elkövetett-e valamit az érintett sofőr vagy sem. Ha komolyan gondolták az ellenőrzést, akkor nem volt okuk arra, hogy az ügyet a láthatósági mellény és az elsősegélydoboz ellenőrzésével zárják le. Így viszont úgy tűnik, az egyetlen cél az volt, hogy legalább minimális összeget kicsikarjanak a sofőrtől.

Ha biztosak lennének abban, hogy a sofőr telefonált, akkor ennek ellentettjéről az sem tudná őket meggyőzni, hogy a telefonban nem szerepeltek hívott és fogadott hívás – ezeket az adatokat ugyanis gyorsan ki lehet törölni. A sofőr telefonját se koboznák el, mivel a bizonyítási eljárás során pontosan igazolható a mobilszolgáltatótól kikért adatok alapján, hogy az illető az adott időben telefonált-e vagy sem.

Túl sokat gondolnak magukról

Az egyenruhás állítólag azt mondta a sofőrnek, hogy szerencséje van, mindent rendben találtak, viszont a sofőrnek inkább pechje volt, hogy tisztességtelen rendőrökre akadt. Ezeket a praktikákat csak úgy lehetne elkerülni, ha nem a rendőrök, hanem független szervek döntenének a bírságról, s ha az egyenruhások feladata csak az lenne, hogy feljegyezzék és igazolják a szabálysértés elkövetését. Pontosan ilyen kompetenciája van a rendőröknek például az Amerikai Egyesült Államokban, ahol minden büntetésről és bírságról független bíróság dönt. (dem)